Kedves Lányok!!
Köszönöm az aggódást és a kedves, bíztató szavakat! Sajnos nagyon rosszul vagyok és nem akartam panaszkodni, de Tiko meggyőzött, hogy jöjjek!! Hát ezért most leírom ami bánt (megpróbálom).
Mert egész hétvégén sírtam és most is könnyes a szemem, alig látok.
Tudom nem nagy dolog, sajnos a tüszikék nem értek úgy, ahogy a dokibácsi szerette volna, ezért leállította az inszemet.
Most biztos sokan azt gondoljátok, hogy ez semmi, de engem nagyon megviselt a dolog. Nem is ez, hanem valahogy nem tudom most összecsaptak a hullámok felettem. Már pénteken úgy éreztem, hogy ez lesz, még mondtam is a kedvesemnek, hogy nekem nem fog sikerülni és nem lesz soha gyermekem.
És tényleg így lett!!
Tudom, hogy még nagyon az elején vagyunk és sokan sokkal többmindenen átmentetek amit nagyon becsülök és csodálok, hogy hogy bírtátok!!! Én nem bírnám!!
Nem azért mert nem akarom, hanem azért, mert gyenge vagyok (más miatt, lelkileg). És most attól rettegek, hogy előjön a depresszióm (ami nagyon szörnyű dolog), amivel 1,5 évig küzdöttem.
Aki olyan szerencsés, hogy még nem volt az nem tudja milyen ez, de szerintem többen már átéltétek vagy a közelében voltatok, sajnos. Nekem egy súlyos depresszióm volt/van, amire többféle gyógyszert is szedtem. A lényeg, hogy úgy érzem megint rám fog törni és ezt szeretném valahogy elkerülni, de érzem, hogy egyre jobban közelít és feszít belülröl.
Na, megint jó pesszimista voltam bocsánat.
Ráadásul még most tudtam meg, hogy a keresztanyukámat pénteken műtik epekővel, úgyhogy ez is betett.
Most látom nagyon csúnya lett ez a sok szomorú fej, de tényleg így érzek!
*