Vuka, nem vagy egyedül.
De annyira nem, hogy én egyáltalán nem kölcsönöztem mérleget, sőt soha egyszer se lett lemérve, hogy mennyit eszik Andris. Nem paráztam egyáltalán, úgy gondoltam, ha éhes lesz vagy ha fogy, akkor majd talán... De nem így lett.
Iszonyú nagy már.
Most olvastam, nem vagyok egyedül. Eszti.
Eszti, utólagosan is azistenéltessen!!!
És egész nagy fiú már Bence. Remélem, jövő héten összejön a nagy tali, akkor már én is Pesten leszek.
Ilba, Beninek meg boldog 5. hónapos szülinapot.
Remélem, ti is ott lesztek, mert alig várom, hogy lássam már, nagyon karakteres gyerkőc.
És Andris is kezdi felfedezni a fütyijét. Persze mindig akkor, amikor már odalenn be van krémezve a környék.
Ja és a férjem: eredetileg iparművész, de mivel abból nem lehet megélni, így lakásfelújításokkal foglalkozik (tervezés, kivitelezés).
Alapvetően nem utazik sokat, csak összejött. De múltkor útlevél miatt volt Kolozsváron (ő még román állampolgár - remélem, idén megkapja a magyart), hogy el tudjon menni Angliába.
3-4 éve viszont minden hétvégén úton volt, mert jött hozzám, akkor Ausztriában lakott és dolgozott. Ha nem lettem volna makacs, most ott élnénk. Lehet, hogy jobb lenne, míg ilyen Gyurcsány-félék vezetik az országot...
Elnézést, csak kikívánkozott.
Olvasok, közben írok
Vuka, nagyon édes Petra a fürdés utáni képen.
Bubek, Tücsökmami, mi van veletek, hogy vagytok?