Sziasztok!
Csak gyors hírekkel ugrottam be: végül nem szerdán, hanem pénteken volt a műtét. Képzelhetitek, hogy a szívünkhöz kaptunk, mikor kedden a betegfelvételen közölték a párommal, hogy nincs ágy. (Utólag kiderült, hogy ez nem is volt igaz, de ki érti ezt??) Aztán szerencsére a lélekjelenlétének és a prof. végtelenül helyes asszisztensnőjének köszönhetően csak 2 napot kellett várni, - keddi befekvés helyett csütörtök lett, szerdai műtét helyett meg péntek.
A kedd és csütörtök közti napokról inkább nem beszélek, halálra izgultuk magunkat, rosszabb volt, mint előtte 7végén.
De szerencsésen túléltük, és Vikiék is nagyon sok erőt öntöttek belénk.
A kórházban meg ott voltak a sorstársak, annál megnyugatóbb nem is lehetett a páromnak, mint látni, hogy milyen jól vannak a többiek.
A dokik sajnos mindig rohanásban voltak, senkit nem tájékoztattak rendesen. Nekünk mázlink volt, mert egy fiatal doki vizitelt csüt. este, aki nagyon készségesen válaszolt mindenre.
Akkor nyugodtunk meg legjobban.
Pénteken szerinem elsőként műtötték a páromat, mert n9-kor kaptam egy sms-t tőle, hogy "vizit, fürdés, műtét" (gyomrom mogyorónyi lett ekkor) és f9-kor már feküdt az asztalon és előkészítették. Gyorsan túl lett rajta, f11-kor már újra sms-zett, hogy ébredezik és minden rendben ment.
Háát, el sem tudjátok képzelni, hogy ezt milyen végtelenül felemelő volt hallani!!! Pár órával később már azt is megtudtuk, hogy az "anyag" is jónak tűnik.
Úgyhogy, Csajok, hamarosan csatlakozunk hozzátok, és értünk is lehet majd hajrázni.
6-án megyünk Krizsa Mágusunkhoz megbeszélni a továbbiakat.
Kiscsillag!
Zsuzsi!
Szurkolok értetek nagyon!!!
Fannika!
Kavicska!
Hétfőn ügyesek legyetek! Gondolok rátok nagyon!
Ne haragudjatok, hogy mostanában kevesebbet tudok jönni. Most maxi-kényeztetem az én kedves oldalbordámat, mert nagyon ügyes volt, és tiszta hősiesen viselte a dolgot. Tegnap úgy volt, hogy ma ki sem engedik, mert ébresztésnél volt egy kis malőr. Úgyhogy ma reggel, mikor hívott, hogy mehetek érte (
), úgy éreztem, hogy Fortuna kegyeltjei vagyunk, és a párom lett az én hétvégi meglepim.
Szuperül van egyébként, jobban bírta, mint mások ott az osztályon.
Kényeztetéses feladataimon túl pedig továbbra is rengeteg a melónk, fogalmam sincs, mikor lesz ennek vége, de már alig várom, hogy mi is nekivághassunk az első lombiknak.
Akkor majd biztosan tudok gyakrabban jönni!!! Már TÉNYLEG alig várom.
Vigyázzatok magatokra!
További jó 7végét!
Seszi