Ildi!
Ahogy olvasom az én levelem aztán végképp tele volt hibával.
Dehogy, az iccaka éjszakát jelent. (lesz ám két cicánk is...) Egész nap sétálgattunk, meg a kutyáról folytattuk a nagyon komoly eszmecserét, és nekem meg melóm volt. Így tehát a sétálgatás után este-éjszaka-hajnalban dolgoztam.
Persze megszívtam, mert senkit nem izgatott a dolog, hogy én ünnepnapon dolgoztam, nem aludtam (ma még nem ettem) csak hogy készen legyen ez a szar és nem is kerül ma, de holnap sem beadásra. És még ülhetek itt, mert arra nem képesek az ügyfelek hogy visszaszóljanak mi van. Kivagyok, annyira utálom hogy nekem mindenki a főnököm.
Angyal!
Én is annyria szeretem a kutyákat. Ez egy mudi és olyan okos kutya, bár a külleme nem a legszebb. Állat barom módra nem csináltunk róla fotót, de remélem majd egyszer még mielött elhozzuk kimegyünk hozzá és csinálunk. Na meg utánna.
Jó is lenne, ha most minden összejönne. Ház kutya, gyerek. De ez annyira rózsaszín, hogy nem hiszem.
Kriszta!
Sajnálom hogy rossza kedved, de teljesen megértelek miért. Nekünk is volt már ilyen és szinte sírhatnékom volt tőle, hogy biztos, hogy elszalasztottuk a nagy lehetőséget. De ti még hátha nem...
Tontica!
Na mi van ekkora a szerelem?
j.