Sziasztok!
Köszönöm az óriásbébimre kapott dícséreteket. (Így legalább nemcsak ő, hanem az én májam is hízik).
Ilba,
majd megmutatom a micimacis overált kifordítva is, akkor sok apró Micimaci van rajta, bár az nekem már túlzás.
Eszti,
tényleg nem kell aggódni az öltözködés miatti hiszti miatt, védőnőnk szerint is minden baba útálja ezt a sok téli ruházkodást. Na de majd később, amikor rájönnek, hogy a sok ruha azt jelenti, hogy megyünk bulizni!!! A mamáék beszámolója szerint, ha csak szóba kerül a séta, akkor Benedek azonnal viszi is nemcsak a saját, hanem Csillababa ruháit is, s nincs mese, menni kell. (Kecskeméten a szüleimmel lakik a nővérem, a Benedeknél 6 héttel fiatalabb kislányával, s az elmúlt hetekben, hogy Benedek is náluk van, teljesen összenőtt a két kicsi).
Jucus,
nagyon szörnyen hangzott ez a baleset, remélem, az emléke is végleg elhalványul majd. Ilyenkor a hideg is kiráz. A férjem a nyáron állt fejre az autónkkal a Kálvin téren, s csak az az egy szerencse volt, hogy mi Benedekkel meg a pocaklakóval nem voltunk vele. Mivel abban a kocsiban hátul nem volt biztonsági öv, s én mindig hátul utaztam (elöl a babahordozó volt bekötve), valószínűleg kirepültem volna. S még így is, hogy csak a lehetősége állt fenn a sérülésnek, nagy sokkot okozott. (Amikor odaértem a helyszinre, majdnem beájultam a párom mellé a mentőbe, olyan ideges voltam).
Tücsökmami,
megértem, hogy a Quinnyre szavazol, azon belül melyik tetszik? Több helyen is láttam leértékelve, talán a Brumimaciban is szülés előtt, de az jó régen volt. Internetes babaáruházakban is láttam akciózva, meg emlékszem, hogy nem is olyan rég belefutottam olyan topicba a babaszobán, ahol Quinnyk külföldről behozatalval foglalkoztak, talán megéri behozatni.
Bubek, Mancs,
görények: sajnos, most már csak múlt időben. Az öreg novemberben meghalt (daganatos volt, s így is hónapokkal túlélte, amit a doki gondolt), a két fiatalabb meg új gazdihoz került, ahol sokkal jobban tudnak törődni velük. Annakidején, amikor még nem volt gyerekem, de voltak gyerekpótló görényeim, teljesen kiakadtam az olyan gazdikon, akik amikor jött a baba, más gazdinak adták a görényeiket. Aztán rá kellett jönnöm (s más, babázó görényes ismerőseimnek is), hogy egy baba, pláne kettő mellett nem lehet annyi időt, törődést szánni ezekre az állatokra, amennyit igényelnek és megérdemelnek. Majd belepusztultam, amikor elvitték őket, de tudom, hogy sokkal jobb dolguk van most, mint velem. Azért az öreget nem tudtam volna odaadni, dehát az élet úgy hozta, hogy ő máshogy távozott.
Bocsi a többiektől, igérem, nem foglak titeket göris képekkel bombázni, csak még ezt a kettőt: