Hát sziasztok! Itt vagyok!!!
Először is Anna, Beuka!!! Ezer gratula!
Anna!!!Ez valami csodálatos! Emlékszem mennyire el voltál keseredve, szinte sugárzott a úskomorságod a monitoron keresztül!! Most meg tele van a képernyő mosolygós fejecskékkel!!! Ez valami csoda! Nagyon örülök nektek! Azt hiszem mi valahogy egy időben kezdtünk! És lááám...
Wish drága, lenyűgöz a pozitív hozzáállásod!! Ennek úgyis baba lesz a vége!!
Tudom, érzem
.
Mka, Éden nagyon sajnálom! Csak előre nézni, és soha nem hátra(úgyis fölösleges)!!!
No, hát rólam egy kicsit!!
Senkinek nem kívánom azt amin én keresztül mentem. Megjártam a poklok poklát. Az egész úgy kezdődött hogy kéthéttel ezelőtt elkezdtem vérezni. Mire beértünk a kórházba, már ömlött belőlem a vér. Akkora darabok jöttek ki belőlem, mint az állat. Akkora én már eltemettem a drágáimat. legalább két liter vér folyt ki belőlem. Rögtön befektettek. Délutánig, sírás, rívás egészen az UH-ig ahol megálapították hogy két élő bogyóka van a pocimban és a vérzést egy hematóma okozza. A vérzés másnapra elmúlt és megkezdődött a nem kevés barnázás.(2-3 betét egy nap)Egy hetet kellett várni az UH-ra úgy hogy szigorúan feküdnöm kellett és majdnem bególyóztam. Szerencsére volt egy nagyon kedves szobatársam akivel sikerült kicsit gyorsabban múlatni az időt. Az UH előtt egy nappal már megint csupa ideg voltam, bőgés, hiszti stb. Nagyon féltem. UH eredménye: 7-8mm es babócák, a vérömleny még ott van. Közben a vizitelő orvosok folyamatosan csóválják a fejüket, hogy bármelyik pillanatban elvetélhetek, és még ezerféle ilyesztgetések amiket most inkább nem fejtenék ki. még egy hét izgulás a következő UH-ig. Vajon ott vannak? Élnek? Nincs semmi bajuk? Mekkora a hematóma?Persze ezt még mindig a kórházban, szigorú fekvés mellett. AVégig barnáztam az egészet, néha erősebben, néha geyengébben. Eljött az UH napja. Alig bírtam lemenni, úgy remegett kezem lábam. Közölték velem hogy van két élő embrió, 19-20mm. A hematóma meg fel fog szívódni. Ott msolygott körbe három nővérke hogy elkezdtem sírni az UH-s ágyon.
A Főorvos azt mondta hogy stabilizálódni látszik a helyzet. Még mindig nem garantál semmit, de a lényeg a pozitív hozzáállás. Szigorú fekvés egész nap. Még két hétig.
Ami érdekes hogy egészen sokat barnáztam amíg bent voltam. Tegnap hazajöttem és ma reggelre semmi nem volt és azóta se! (kop-kop) Érdekes mintha elvágták volna. Szóval nem volt elég aterhesség elején bekövetkezett betegségek, még ezt is megkaptam. Borzasztó feszült voltam két hétig... Senkinek nem kívánom. A lényeg hogy most kezdem már kicsit színesebben látni a vlágot és elkezdtem reménykedni, hogy ezek a bogyókák, tényleg megakarnak születni
!!!
Köszönöm mindenkinek a szurkolást!!
pusza mindenkinek ZSu
8+4(hihi)