Sziasztok, Csajok!
Bocs, hogy eddig nem írtam, de jelentem megszületett Dániel nevű kisfiúnk.
Szóval, csütörtökön ( márc.2.) mentünk rendes CTG-re. A doki már nem engedett haza, mert 3 ujjnyira nyitva voltam, de fájásaim nem voltak. Egész éjjel bent voltam a gépen, fájások voltak, csak éppen én nem éreztem semmit. Reggel vizsgálat, 4 ujjnyi, a gyereket mindjárt elhagyja, kedves anyuka. Burokrepesztés. Fájások még egy óra múlva sem jöttek, rámkötötték az oxit, és 2 óra alatt világra jött a kisfiúnk.
Mivel nagyon rövid volt a köldökzsinór, a férjem a lábam közt vágta el, és csak utána került a mellkasomra a pici. Hihetetlen jó érzés volt. Aztán elvitték, lemosták, és ameddig engem varrtak ( na, az rémálom ), a férjemnél volt Danika.
A szülésznővel iszonyú mákunk volt, állítom, hogy a legjobb. Mind emberileg, mind szakmailag. Még a zoknit és a bugyit is rámadta, letörölgetett stb.
Mi adtunk neki pénzt.
A doki tulajdonképpen jött-ment végig. Amiért a második babát is nála szülném, az nem maga a szülés, hanem a varrás biztonsága. Állítom, hogy nem mindegy, ki csinálja. (Mondjuk, nekem egy korábbi műtétem hege is csodás.) Viszont nagyon fájt. Jobban, mint a szülés. Persze neki is adtunk pénzt. A kórházban az járja, hogy a vizit díjának 10 szeresét szokták adni.
Ami kifejezetten rossz volt, az a látogatók tömege. Mind az én, mind mások rokonsága. Lehet, hogy azért, mert én bénáztam, de a szopizás egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondoltam. A mi kisfiúnk 37. hétre született és elég nehezen jött rá, hogy mit kell csinálni. De még itthon sem megy egyszerűen a dolog, nemhogy mások előtt. A végére már teljesen immunis lettem, tökre nem érdekelt, hogy hányan vannak a szobában, szoptatni akartam. De azért nekem ez sok, sokk volt.
A csecsemősökről: mivel egész nap nálad lehet a gyerek, csak éjszaka kell visszavinned 10-06 óra között, azt csinálsz, amit akarsz. Senki sem törődik veled. Ha szerencséd van, és tudod, mit kell csinálni, nincs gond. De ha kezdő vagy! Halál. Nem akarom bántani őket, de pont hétvégére esett a születés, senki nem foglalkozott velem. Csak hétfőtől. És sokat köszönhetek a szobatársaimnak.
Ha tudok még írok, puszi és drukkolok mindenkinek.
Hares