Vivien 2004 szeptemberében kezdte el az ovit, akkor egy hónap híjján 3 éves volt, de mivel a szobatisztasággal nem volt gond és viszonylag kis létszámú csoportba került, felvették simán. Egyetlen aggályom volt akkor, mégpedig az, hogy a lánykám beszédfejlődése jelentős hiányosságokat mutatott. A mai napig is nagyon le van maradva a többiekhez képest, bár látom a fejlődést és egyre szebben, ügyesebben, helyesebben beszél. Az óvónők azt mondták, emiatt ne aggódjak, az alapvető dolgokat megértik, szerintük semmi gond nem lesz. A beszoktatás elég rosszul sikerült, sajnos semmi segítséget nem kaptam, hogy mit és hogyan csináljak. Az óvónők mindig csak azt mondták a kérdéseimre, hogy "ahogy érzi anyuka". Hát én sehogyan sem éreztem, abszolút nem tudtam, hogy mivel teszek jobbat a gyerekemnek. Annyit azért láttam, hogy a többiek nem sokat vacakolnak a beszoktatással és az óvónők is jelezték finoman, hogy nekem sem kéne folyton ott lennem. Így történt, hogy kb. 3. nap már egy fél órás otttartózkodás után otthagytam őt egész délelőttre. Az első néhány hétben semmiben sem vett részt, csak akkor játszott, amikor kimentek az udvarra. Reggelente sírt, amikor elbúcsúztam tőle, de az óvónők azt mondták, hogy miután elmegyek, már nem sír és amikor délben érte mentem, akkor jókedvű volt valóban, nem látszott rajta szomorúság. Később már csak kéthetente sírt reggelente, mivel az egyik óvónőnél nehezebben szokott be, de hamarosan teljesen abbamaradtak ezek a reggeli sírások. Később már bekapcsolódott a játékokba, barátai lettek, szóval beilleszkedett. Viszont a kezdetektől nem ment az oviban vécére, és nem vett részt a manuális tevékenységekben. Enni evett az elején normálisan, aztán Bálint születése körül jött a "nemevés" gondja. Hónapokig küszködtünk, hogy egyen, mostmár végre eszik, viszont KÉZZEL, csakis kézzel! Még a levesből is kézzel szedegeti ki a bennelévő dolgokat. Mondjuk én emiatt nagyon haragszom, de az óvónőknek az a véleményük, hogy nem szólnak rá, mert örülnek, hogy egyáltalán eszik...
Amikor szobatiszta lett, nagyon hamar és ügyesen rászokott a WC használatára. Rövid idő elteltével már egyedül is elment, nem volt semmi gond, egészen addig, amíg el nem romlott a vécénk. Valami eldugult a tartályban és barna, rozsdás víz ömlött lefelé elég erős hanggal. Vivien ettől teljesen pánikba esett (nem akkor történt ez, amikor ült volna rajta), hisztérikus roham tört rá, alig tudtuk megnyugtatni. Hiába magyaráztuk, hogy mi történt, férjem kivitte őt a kútházba, együtt szereltek. Annyira erős volt benne ez a félelem, hogy onnantól kezdve nem volt hajlandó ráülni a vécére, csak bilizett. Egy idő után a "Manó" elvitte a bilit, mert már eléggé eldurvult a helyzet és volt, hogy idegen helyen (mert koszos volt a klotyó) ki kellett vinni a kertbe, mert nem volt hajlandó belepisilni, illetve volt, ahol inkább összepisilte magát, nem ült rá a vécére
Szóval elvitte a manó a bilit és ő visszaszokott a vécére, de csak pisiléshez. Kakiláshoz a kinti vécét (pottyantós) választotta. Egészen most télig ment ez, hogy kakilni ki kellett vinni, mert nem volt hajlandó a bentibe végezni a dolgát. Mivel jött a tél, a "Manó" visszahozta a bilit, de csak kakiláshoz (ezt megelőzte az, hogy nem engedtük ki kakilni, gondolván, hogy akkor "megtörjük" és elérjük a célunkat, de mivel 3 napig teljesen visszatartotta a székletét és láttuk, hogy szenved, de mégsem kakil a vécébe, visszaadtuk a bilit). Azóta itthon ha pisil, megyünk a vécére, ha kakil, a bilire. Mindkét dolognál ott kell vele lenni valamelyikünknek, bár mostanában néhányszor teljesen magától elment egyedül pisilni és nagyon büszkén jött, újságolva a nagy hírt, aminek persze nagyon örültünk minden alkalommal
Régóta az idegen helyen vécézéssel már nincs gondunk, akárhol (még vasútállomáson is) képes pisilni-kakilni, kivéve az ovit.
Inni nem iszik az oviban, szerintem pontosan azért, mert tudja, akkor még inkább kell majd pisilnie. Szóval a napirend nálunk: reggel felkeléskor kb. 1 dl innivalót beleerőltetek, megpisiltetem, eszik pár falatot, eszik napközben az oviban is, aztán fél 1-kor megyünk érte, sietünk haza, itthon pisil és aztán iszik. Biztos vagyok benne, hogy ez nem jó. Általában simán kibírja, de vannak napok, hogy nem. Legtöbbször akkor pisil be, amikor mossák a fogukat és csobog a víz.
Kézműveskedni itthon nagyon szeret és van is olyan szinten, mint a kortársai. Talán az olló használata megy sutábban, bár igazat megvallva fogalmam sincs, hogy milyen szinten kell tudnia vágni egy 4 éves gyereknek. Viviennek az egyenes vonalak nyirbálása megy, kört pl. nem nagyon tud kivágni. De rajzban, festésben, gyurmázásban, ragasztásban, stb. hozza a szintet
A csonka keze miatt ezekben egyáltalán nem lassabb, nem ügyetlenebb. Azt szoktuk csinálni, hogy időnként elkészíti itthon azt, amit a többiek az oviban, aztán azt bevisszük és az óvónők kiteszik a többi gyerek munkája mellé. Ilyenkor Vivi nagyon feszít
Az óvónőket természetesen kérdeztem már ezekről, ők sem tudnak semmi magyarázatot adni ezekre a viselkedésekre. Az egyik azt mondja, hogy túl sokat várok a gyerektől, pedig higgyem el, nincs semmi gond, mindenkinek más a fejlődési üteme, türelmesen ki kell várnunk. Hát nem tudom,én úgy gondolom, hogy meg kell oldanunk ezeket a problémákat, főleg a pisilést. Mindamellett meg kell jegyeznem, hogy nagyon szeretjük mindkettő óvónénit, mert tündériek, látszik, hogy szeretik, amit csinálnak, elég felvilágosultak is, Vivien is nagyon szereti őket, jó a kapcsolatuk. És tényleg, Vivien szeret oviba járni, szívesen megy reggelente, jókedvű, nem szorong és az óvónők is mondják, hogy egész nap nagyon felszabadult, vidám, sokat beszélget, játszik.
Sajnos azt nem tudom kinyomozni, hogy valaki (akár gyerek, akár felnőtt) mondott-e valami olyasmit, ami nyomott hagyott a lányomban, hiszen az óvónők azt mondják, ők semmi ilyesmiről nem tudnak, Vivien pedig nem mond ezzel kapcsolatban semmit. A gyerekek elfogadták, megszégyenítésben (mint pl. Kelimoninak) nem volt része - valószínűleg. Rémtörténetről sem tudok (kivéve, hogy az ennivalóban kutyahús,hangya, meg ilyesmik vannak
)
Azt hiszem, összeszedtem és leírtam minden gondolatomat ezzel kapcsolatban. Elég kutya egy helyzet, hiszen a lányomról van szó és nem tudom a megoldást.