Kiemelt témák

van itt valaki?

Igen en itt vagyok!

Én is!

kispapák, csak komolytalankodunk?tessék hozzászólni:)

Kispapák, ne bohóckódjunk!
Szóval, apás szülés...
Nálunk mind a kettőnknek természetes volt, hogy ott leszk a szüléseknél. Ennek ellenére elég tehetetlennek éreztem magam, főleg először.
A feleségem mégis azt mondta, hogy nagyon fontos volt neki, hogy ott voltam. Csak az idegesítette, amikor néha szajkóztam az orvos utasításait. Utólag úgy gondolom, hogy nekünk kispapáknak tényleg nincs más dolgunk, mint ott lenni.
Szerintem ott kell lennünk!

Kedves Kispapák! Ne csak a szülésig vezessétek le a dolgot, hanem azt is, hogy mi van utána! Mennyit kellene a gyerekekkel foglalkozni, játszani, mesélni nekik magatokról! Nem csak a teperés a pénz után az apa feladata! Egy anya

Az együttszülés szupi!!!!

Mindkét kamaszt szereti a férjem, de a legkisebbet imádja!!! És jobban érti, érzi a körülötte levő dolgokat. Este meg harcol azért, hogy füröszthessen.
Elsőszülöttnél sorkatona volt. :-((

Szóval a nagyokat "egyedül" hoztam a világra. Sokkal jobb együtt!

Férjem nevében

Kispapák!
Én csak gratulálni tudok azoknak akik végignézik ahogy a párjuk óráig kínlódik. Én császárral szültem (- ami csak szülés közben derült ki), és elötte a párom megkérdezte, hogy szeretném-e hogy jelen legyen. Eszem ágában sem volt, hogy ott álljon órákat, és nézze hogyan szenvedek.Pedig tényleg nem volt egyszerű.Ha egyedül nem tudtam volna megbírkozni a feladattal, inkább anyukámat kérem meg.
Később a párom is bevallotta, örült, hogy nem ragaszkodtam hozzá.(Ő egyébként két szülésnél is jelen volt.)
Szerintem ezt a dolgot rájuk kellene bízni, döntsék el ők.
Gabi

Kedves Kispapák!Nálunk a szülésnél a férjem is bennt volt,és neki is sokkal jobb volt ez igy.Mi ugy is terveztük,hogy ö is ott lesz.Nagyon nehéz szülés volt-majdnem 2 napig tartott-de a férjem kitartott.Amikor meglett a pici,akko együtt sirtunk-mint ahogy a vajudás alatt is,amikor én már majdnem feladtam,akkor ö tartotta bennem az eröt-és rögtön odaadták neki a babát.Ö teljesen másképp áll hozzá a gyerköchöz-mostmár 1,5 éves,mint azok az apukák-az ismeröseink közül-akik nemvoltak jelen a nagy eseménynél.Most várjuk a második babánkat,de egyikünk sem tudná elképzelni ugy a szülést,hogy ne legyen ö is ott.Ugyhogy én mindenkinek azt javaslom,hogy legyen jelen gyermeke születésénél.De persze ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Sziasztok:Edina

Sziasztok
Biztos hogy Kispapával kell fojtatni a megszólítást? Felkéne rázni a férfiakat!
Anikó

Sziasztok,
én csak irigyelni tudok minden családot, ahol ott lehetett a papa is a szülésnél-születésnél. Nálunk is úgy indult, csak aztán császár lett a dologból, és szegény férjemet kirakták a folyosóra. Ott izgult szegény értem.
Az alatt a pár óra alatt, amíg ott volt, nagyon jó volt a jelenléte. Szegény elkezdett volna beszélni hozzám, hogy a figyelmemet elterelje, de én ráförmedtem, hogy fogja be a száját és a kezemet fogja. Azt hiszem, ez a papák dolga a szülésnél - a mama kezét fogni, erőt adni, JELEN LENNI.
Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy most sem lehet ott (külföldön lesz a szülés időpontjában), de azt tudom, hogy nem akarok egyedül lenni. Egy barátnőmet kértem meg, legyen a dúlám (legalább gyakorolhat rajtam, :) , úgyis dúla akar lenni).
Nagyon nem jó egyedül, tudom, azt is alkalmam volt kipróbálni (csak nagy könyörgésre hívta fel telefonon a szülésznő a férjemet).
Apropó, nem tud valaki Pesten a SOTE Baross utcai klinikáján egy jó dokit ajánlani? Oda járok, most a Csatlós Évához, de még ingadozom.
Zsóka

Halihó Mindenki!
Tényleg nem látok itt sok férfit, és hát én sem az vagyok, de azért írok! Úgyis hetente csak egyszer jutok a géphez! A Kedvesem a "rosszullevős férfi" fajtából való. Ezért az is csoda volt, amikor a csaknem 2 hónapos kórházi tartózkodásom alatt szinte mindennap bejött látogatni. De szerencsére van egy szintén rosszullevős nővérem, aki ezt le tudta küzdeni és boldogan vállalta, hogy bejön velem a szülésre. Mondhatom mindennél többet jelentett akkor, hogy ott volt. Ezért azt tanácsolom, hogy aki nem akar egyedül lenni, vagy fél, vagy stb., hívjon valaki mást, ha a Papa nem akar bemenni vele. Nagyon jól esik olyankor! Arról nem beszélve, hogy szinte semmit sem láttam a baba kibújásából, a "mérlegeléséből" és fürdetéséből pedig semmit-úgyhogy hálás vagyok Neki az akkor készült fényképekért!
Ancsa

Kedves "Kispapák" és az ezt elolvasó kismamák is!

Az én párom a legjobb kispapa a földön. Két és fél napig voltam a szülés előtt a kórházban. Naponta ötször-hatszor jött addig, amíg nem történt semmi - elfolyt a magzatvizem, ezért mentem be, fájások semmi, első gyerek volt, a fene tudta, hogy még 2 napig semmi sem fog történni. Aztán vasárnap reggel kaptam indító injekciót - pont addigra ért be "Papamaci". Ugyan szó sem volt apás szülésről, innentől kezdve nem volt szíve otthagyni, mert az injekciótól olyan fájásaim voltak, hogy azt hittem, lekaparom a falat. Reggel fél 9-től du. 5-ig egy percre sem hagyott magamra - még jó, mert a szülésznő kb. 2-szer jött be ezidő alatt, orvost meg csak fél ötkor láttam. (Persze nem a fogadott orvosomat!) Tehát a lényeg: Papamaci végig velem volt, segített, simogatott, nyugtatgatott, majd végignézte a lánya világra jöttét. Imádják is egymást, néha még féltékeny is vagyok rájuk!

Üdv.: Böbi

Sziasztok!
Az en parom bejott velem szulni, es nekem sokat segitett asz ott lete lelkileg es fizikailag egyarant . DE : annak ellenere, hogy sajat szemevel fulevel stb jelen volt a szulesen, es buszke volt a fiara es ram, amint hazaertunk a koprhazbol, szoval nemigen latta be, hogy miert nem tudok annyit melozni, mint kulonben, miert nincs fott etel stb. Szopval senki ne varja, hogy egy amugy elkenyeztetett ( altalam elkenyeztetett) him attol toleransabb lesz es megertobb, hogy ott van a gyermeke szuletesenel.
Ti hogy latjatok?
Edit

Sziasztok !

Sajnos az én férjem se érti meg, hogy azzal hogy megszületett a babánk, nem kap vissza egyből 100 %-san, a baba gondozása, szoptatása sok időt igényel és mellette ott a sok éjszakázás, ami eléggé kimerítő. Reggel úgy ébredek mint aki nem is aludt semmit. Nem minden baba úgy működik, ahogy a könyvek írják, ( eszik-alszik, amikor ébren van szépen nézelődik, lefoglalja magát. ) sok baba igen is sok törödést, foglalkozást kíván. Az apák könnyen elintézik, - itthon vagy egész nap - hát legyen minden kifogástalan ! Haza jön a munkából, ami persze fárasztó ( ezt nem vonom kétségbe ! ) aztán leülnek, olvasnak, a ennivalót szinte megrágva kell eléjük tenni, PERSZE TISZTELET A KÍVÉTELNEK !!!! Általában a apák nem tudják átgondolni, hogy azért fárasztó a házimunka + gyereknevelés. Nem igazán szeretnek besegíteni.
KEDVES APUKÁK, LEGYETEK MEGÉRTŐBBEK, MIELŐTT KRITIZÁLTOK BÁRMIT IS GONDOLJÁTOK ÁT ELŐSZÖR, HOGY TI HOGY BÍRNÁTOK ? GONDOLOM MÁR NEM EGYSZER VOLTATOK ÉBREN EGÉSZ ÉJSZAKA ( PL. BULI ... STB. ) MÁSNAP HOGY BÍRTÁTOK ? KÉPZELJÉTEK CSAK EL, AMIKOR AZ ANYA HÓNAPOKIG ÉJSZAKÁZIK !

Sziasztok fáradt anyukák nevében !

Ugy latszik, nekem szerencsem van! a parommal beosztottuk a napirendet, es ejszaka en kelek fel a gyerekekhez, de mivel a lanyom fel otkor ebreszti a csaladot(harom honapos, elkepesztoen kurjongat hajnalonkent), o ebred fel hozzajuk, es hagynak engem aludni. Ha nagyon faradt vagyok, delutanonkent mindket gyereket elviszi es barmikor kepes fozni, takaritani, o szorgalmazza, hogy elmenjek fodraszhoz, stb. Neha elkuld itthonrol a baratnomhoz, hogy lazitsak egy kicsit. Tenyleg szuperapuka, hihetetlen turelme van a ket gyerekhez. Szoval en nagyon mazlista vagyok, a csaladban is mondja mindenki!!!!!!!
Eva

Tartsdd meg, vigyazz ra!!!

milla

Szerintem a férfiak természetüknél fogva nem tartják sokra a házimunka-végzést, mert abban nincs semmi "alkotó, kreatív" vonás, az csak mindennapi rutin szükségszerűség. Pedig szerintem a házimunka végzés+gyereknevelés keményebb dolog, mint a munkahelyi munka aztán heverés kombinációja. A munkahelyi munka csak átlag 8 órát vesz el a napodból, míg a háztartás+gyerek+férj kiszolgálása napi 24 óra non-stop készenlétet igényel (és már ennek a TUDATA is eléggé megviselheti az anyukákat). Ez egy embernek sok. Én azt tapasztaltam, hogy ezerszer könnyebb lett az életem, mióta dolgozom, és a férjem így a demokrácia jegyében kénytelen mindenben besegíteni. Szóval, apukák, gondoljátok meg: tőletek egy kicsi erőfeszítés is óriási segítség az anyukáknak.

A legszuperebb reklamot a multnap az MTV2-n lattam. Egy anya, oleben a gyermekkel, akire ranez, azt mondja: "Nekem o ad 24 oras elfoglaltsagot, Onoknek az MTV2" Talan egy kismama talalta ki a reklamszoveget.
De szeretnek egy kispapa altal irt velemenyt is elolvasni !
Ani

Sziasztok, a megoldas a reszt nem vevo apukara az hogy at kell neki adni a kormanyt egy hetre. Nem vicc, vegyen ki egy het szabit, es a szoptatason kivul vegezzen mindent o. Te meg ne is szolj bele. Esetleg csinalj valamit (varras stb) de semmi un. hazimunkat. Nalunk egy szo nincs ha estere meg ott a tegnap esti mosatlan. A ferjem kenyszerbol ugyan de majd egy evig volt HTB (en visszamentem szabaduszni), a gyerek es minden ra maradt. Pontosan tudja mi fer bele es mi nem egy kisgyerekes napba. Probaltassatok ki vele, szerintem mindenkinel mukodik.
sziasztok

Kedves Krisztina! Most tökéletesen egyetértünk! A házimunka főképpen öt gyerek mellett, igenis kreativitást és zseniális szervezőkézséget igényel! Ne felejtsd ki, az ünnep és pihenőnapok hiányát. Egy karácsony megszervezése fölér egy akármilyen projecttel! (Egyébként köszönöm a bolognait, azt hiszem Te küldted!)
Zsuzsa! Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Én azt hiszem idegösszeroppanást kapnék az eredménytől! Üdv: Timi

Sziasztok Hölgyek!

Meg sem próbálom menteni a becsületünket, mert annyi félék vagyunk. Én sem vagyok (sajna) mintaférj, de folyamatos fejlődésben érzem magam.
Én is ott voltam a kis feleségemmel az első perctől kezdve a kórházban. Tíz napig napi két alkalommal 4-5 órákat töltöttem a kórházban. A szülés napján (indított és iszonyúan nehéz szülés volt) egészen amíg el nem vitték aludni vele voltam. Én is nagyon tehetetlennek éreztem magamat, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy mit keresek én itt.

Miután hazahoztam Őket, nagyon nehéz volt megszokni azt, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy eddig. Feleségem, de még az én számomra is meglepő volt, hogy (én aki birka türelműként vagyok-voltam nyilvántartva) nagyon türelmetlen voltam a kis jövevénnyel szemben. Valószínűleg azért, mert nem úgy történnek a dolgok, ahogy én elképzeltem. Néha még midig egy kicsit türelmetlenebb vagyok mint kellene, azért nagyon sokat fejlődtem és remélem még sokat is fogok. Lányommal nagyon-nagyon imádjuk egymást, néha mégis elvesztettem a türelmemet.
ÚGY IS AZ ANYÁK OLVASSÁK INKÁBB! Nektek anyukák, azt tudomásul kell vennetek, hogy egy sokkal bensőségesebb és közvetlenebb kapcsolatotok van a csöppökkel, ezért általában könnyebb megtalálni a közös hangot velük. Ennek ellenére zömében igazatok van!

Egyenlőre ennyi elég.

Üdv.
UbiPapa

Koszi a soraidat Ubi-Papa!
Klassz Nektek, hogy igy latod a dolgokat.

Helló Ubipapa!

Megint belebotlottam egy csodálatos leveledbe.
Iszonyú vagy,most már leirhatom.
Azért mert nekünk bensöségesebb a kapcsolatunk, szerintem nekünk(nöknek)jobban megengedett,hogy elveszitsük a türelmünket a napi 24 órában amig ti férfiak jó ha 3-4 órát otthona vagytok.
Én nem hiszem hogy igy leirtam volna a helyedben ezeket,hogy nem ugy képzelted ahogy alakult,én szégyelném magam.De amint látom minden leveledben vered a melled,mert TE OTT VOLTÁL, és PAPÁS SZÜLÉS volt.
Gratulálok,azt hiszem nincs értelme veled többet leveleztem.
Te is csak egy tipikus férfi vagy a szó legrosszabb értelmében.

UI: Ez nem kispapa oldal? Ehhez képest jó ha irt 3 férfi.

Szia Móni!

ITT IS "NO COMMENT"!

Te Móni! Nem gondolod, hogy túlságosan szigorú vagy ahhoz, az úgynéz ki, egyetlen apához, aki szóba áll velünk? Ez egy kissé feminista szöveg és gyorsan hozzáteszem szerintem, mert szíved joga olyan nézeteket vallani, amilyet csak akarsz!
Fel a fejjel Ubipapa! Én szívesen olvaslak! Itt is, ott is! Üdv: Timi

Moni, azt hiszem, te meg egy tipiku ferfiellenes valaki vagy, aki csak a sajat szoveget fujja. Mi bajod van ubipapaval?? Nekem nagyon szimpatikus,es valoszinuleg te szublimalod ra a problemadat az egyetlen ferfire, aki ide is. Hat ez egy angy marhasag!. (marmint amit irtal!!!)
UbiPapa, csak rajta, szimpatikusabb vagy nekunk, mint Moni!!!!!!!!!!
Eva

Kedves Móni!
Mindenkinek joga van leírni a véleményét, de sértegetni már nem! Gondold el, ha neked írna valaki ilyet, milyen rosszul esne! Valaki nagyon megbánthatott téged, hogy ilyen keserű és férfiellenes vagy. Ha így történt, kívánom, hogy találkozz egy olyan férfivel, aki ezt helyrehozza, és elfeledteti veled!
Krisztina

Kedves UbiPapa!
Meglepődtem a Móni reakcióján, úgy tűnik már máshonnan is ismeritek egymást, van előzménye a válaszának. Mindenesetre nekem egyáltalán nem tűnsz mellveregetős apukának, és egyáltalán nem szégyen az, ha vki elveszti a türelmét- akár az anyuci, akár az apuci. Mindenkinek lehetnek türelmetlenebb napjai, és már csak azért is furcsállom a Móni válaszát, mert miért lenne az anyának több joga türelmetlennek lenni?? Azért, mert ő van egész nap a babával? A férj viszont dolgozik, lehet, hogy kimerültebb a napi munka után- undok főnök, munkatársak, megannyi mhelyi gond-. Miért várjuk el az apáktól, hogy úgy jöjjenek haza a -jó esetben- napi 8 óra után, minthe csak feltöltődni mentek volna el, hogy hazaérve aztán levegyék a vállunkról a gyermeknevelés "terhét" ? Nekem szerencsém van, a férjem itthon dolgozik és akkor vált fel a babázásban, ha fáradt, türelmetlen vagyok, v. egyszerűen csak elmennék vhová. (Azokon az eseteken kívül persze, amikor neki van kedve foglalkozni a lányával :-)).
Szóval szerintam UbiPapa egy tök jó apuka lehet.

Kedves Hölgyek!

Köszönöm szépen a pozitív hozzámállást.

PUMUKLI!
Mónit nem ismertem, nem ismerem és reményeim szerint nem is fogom ismerni.

Üdv.: UbiPapa

Ubi papa ne legyél gonosz, Móni is csak a saját véleményét mondta el mégha sajátságos stílusban is. Biztos az ura felhergelte, inkább legyünk vele megértőek!!

Igazad van. Elnézést, ha bárkit megbántottam.

Kedves UbiPapa, SZVSZ nincs miért elnézést kérned - a személyeskedés nem vélemény, tehát azt sem elfogadni, de még tolerálni sem szabad semmi esetben sem szabad. Tisztellek, hogy el tudod az esetet intézni egy "no comment"-el.

A tárgyhoz hozzászólva: az apaság állapota nem annyira boldogságos, mint az anyaság állapota (nem termelődik annyi endorfin féleség a testünkben), de normális esetben az apa sem szereti kevésbé a gyermekét, mint az anya. [color=#ff6000]Talán nem elfogult annyira
Gyakran cserélnék a kedvesemmel, hogy lehessek a gyermekeimmel annyira bensőséges kapcsolatban, mint ő szokott lenni. Természetesen az anyaság is jár rengeteg vesződséggel (nincs szándékomba a dolgot elbagatellizálni - egy rendes anya munkáját úgy kell megfizetni, mint a bányászokat), de azt hiszem, nem mondhatja egy nő sem, hogy nincs kárpótolva ezért a gyerek feléje irányuló szeretetével.

vito

Hello kedves mindenki!

Már az elején leszögezem,hogy nem a férjem húzott fel és nem is csalódtam a férfiakban, nem emiatt vagyok feminista.
Büszke vagyok arra hogy nő vagyok és arra is hogy feminista vagyok szerintem ez nem pejorativ, hogy egyenjogú akarok lenni.
A keserüség a férfiak iránt a Ti (nök)leveleiből olvastam,bár lehet,hogy ezt is félre értettem.
ti keseregtetek,hogy kövérek vagytok,nem ér rá a férjetek,nincs sex,stb.
Annyira lelombozott ez a fajta hozzáállásotok,hogy nincs is kedvem irni és véleményt alkotni.

Ti tökéletesen elvagytok csak néha kell egy kicsit itt nyafizni,de nem láttok az orrotoknál tovább.Most megint biztos utálat tárgya legyek, de csak rajta ez nektek jó!
Azt hiszem ennél értelmesebb elfoglaltságot is fogok találni, mondjuk pl. találkozom hús-vér emberekkel akikkel személyesen lehet beszélni.
mert cselekedni és irni két különb dolog, de csak rajta istenitsétek a ti álomlovagjaitokat akik annyit dolgoznak.
Ti nem vagytok karieristák?
Mivel foglalkoztatok azelött,hogy szültetek?
Teljesen kitölti a napotokat a háziasszony szerep?
Lehet,hogy ezért gondolom én másképp.
Na mindegy csámcsogjatok egy kicsit rajtam két pelenkázás között.

Szia Donvito!

Teljesen egyetértek az előbbi eszmefuttatásoddal.
Példa erre az, hogy mostanában mintha egy kis féltékenység félét kezdenék érezni. Méghozzá amiatt, hogy Ubi (=Uborka) esténként csak "ajával" hajlandó elaludni. Viszont aztán egyből eszembe jut az is, hogy emiatt hiába kelek én fel éjszaka a picihez, hagy pihenjen kis feleségem, akkor is csak "aja" létezik és nyújthat vigaszt. "Egy szónak is száz a vége", egyszerre irígylésreméltó és fárasztó az Ő bensőséges kapcsolatuk.

Üdv.: UbiPapa

Móni, hagyd a fenébe az egészet, neked is van valami igazad, meg nekik is. De olyan lelombozó az ilyen civakodásokat olvasni. Azért jellemző hogy a férfiak megint egymás vállát veregetik. Szerintem meg igenis bunkóság olyan stílusban reagálni, ahogy azt az általam egyébként szimpatikusnak sőt intelligensnek tartott UbiPapa tette. Ebben aztán igazán nem kellene megerősíteni. Ugye Donvito??? Vagy talán magadra vetted Móni személyeskedését?? Szóval zárjátok le ezt és térjünk vissza a megszokott mederbe.

Moni, ha teged nem elegit ki a haziasszony szerep, ne csinald. Epits karriert, legyel feminista, bar ahogy latom ez nalad leginkabb a ferfiak lenezeseben merul ki. Es kedves Nevtelen, ha Ubipapa reagalt bunko stilusban, akkor mit mondasz a Moni stilusara???
Tartom azt, hogy UbiPapa nagyon jo apuka lehet, (Donvitorol tudom, hogy az, mert az en gyermekeim apukaja...)
Eva

Draga Moni, remelem hogy meg benezel legalabb olvasni minket (a husverekben igazad van de az Internet pont errol szol hogy olyanokkal kerulhetsz -steril- kapcsolatba akikkel egyebkent nem, de ezt biztosan Te is tudod). Tenyleg epits karriert ha neked ugy jo, masok meg nevelgessek a babaikat ha nekik meg az a jo. En pl. meg nem tudom mit szeretnek inkabb ha nem lennenek mindenfele kenyszerek rajtam es szabadon valaszthatnek, de lehet hogy ebbol is egy kicsit meg abbol is egy kicsit. Lehet hogy par evig babaznek aztan dolgoznek aztan visszamennek babazni, ki tudja. Nem kellene ennyire indulatosan lefikazni a tobbieket.

Ubipapa, a gyerekukkel intenziven foglalkozo ferfiak prolaktin (tejtermelo hormon) termelese jocskan megemelkedhet, meg egy ferfi is lehet kepes szoptatni (cicitek nektek is van) ha kelloen motivalt. Ez amugy egy korkoros dolog, minel tobbet vagy a gyerekkel annal tobb a prolaktin es a magas prolaktinszint meg arra vezerel hogy tobbet legyel vele. Tiszta hormon az egesz...
Ne veszekedjetek es ne hozzatok sommas iteleteket ismeretlen emberekrol. (mindenkinek szol)

cuppp, sziasztok

Tudok egy bölcs mondást:
"Aki másokat lekicsinyel, az sose nagy."
Nincs jogunk mások felett ítélkezni, csakis önmagunk felett (az dobja rá az első követ....). Ezt érdemes szem előtt tartani.
Krisztina

Szia Mindenki!

Kedves Móni!
Értékelem a nézőpontodat, a Június 20, kedd - 10:04 du-i hozzászólásod megvilágította számomra a véleményed valós tartalmát. Viszont továbbra is hangoztatom - senki nezőpontjának valós vagy vélt igazságtartalma nem jogosít fel semmilyen negatív hozzáállásra.
Egyet tudok veled érteni, hogy a nők nagyobbik részének a terhesség egyben ürügy is arra, hogy eleresszék magukat. És mélységesen egyet értek abban is, hogy a férfiak nagyobbik része partner is ebben a játszmában, mert nem támogatja és ösztönzi partnerét, hanem vagy eltűri a helyzet ilyenné alakulását, vagy, ahogy UbiPapa is említette, elhagyja a feleségét ebben a kritikus időszakban. Ne kövezzél meg, ha nem értesz egyet !
Karrier építés - ebben is megegyezik a véleményünk. Én sem szeretném, hogy ha a feleségem 30 éves korára HTB legyen, de ez megint csak az ő dolga, hogy döntsön az anyaság és a karrier között. Mert sajnos MO-on ez most két egymást kizáró alternatíva (persze, csak ha az ember jól akarja végezni a dolgát), de bízom benne, hogy a sok rosz után, valami jó és többek között ez is átjön hozzánk nyugatról. Magyarán: elvi lehetősége van a kettő egyztetésének, de nem kis hazánkban.
Utolsó gondolatként, enged meg, hogy megjegyezzem - valószínűleg az ide író férfiak, inkább többé, mint kevésbé család-, feleség- és gyerek-centrikusak, mint a többség.
Köszönöm a figyelmedet és türelmedet.

Kedves Névtelen!
Nincsenek önértékelési problémáim, ezért nem szoktam olyanokat magamra venni, amik nem jók rám. Továbbá enged meg, hogy logikai bukfencként felvessem neked annak a lehetőségét, hogy megsértődjek nem a mondandó tartalmán, hanem a stílusan. A te szavaiddal élve: ami bunkóság, az bárhogyan és szépítjük - az is marad!

Kedves Zsuzsanna!
Enged meg, hogy hasogassam azokat a szőrszálakat: a prolaktin a női szervezetben is szükséges, de nem elégséges oka a tejtermelésnek. Emlékeim szerint a tejtermelés aktivizálódásához ösztrogén, szomatotropin, oxitocin, illetve a progeszteron mennyiség hírtelen csökkenése szükséges. Ha ezen jelenségeket megfigyelném magamon, akkor Nobel díjas lennék (az első férfi, aki gyermeket szül).

vito

nagyon okos itt valaki....

Kedves Donvito, hasogassuk tovabb azt a szorszalt nyugodtan, de soha nem allitottam hogy a tejtermeleshez elegendo a prolaktin onmagaban. De ugye nem akarunk itt orvosi karra illo precizitassal elemezgetni gyereknevelesi stb kerdeseket. Abban pedig amit leirtam biztos vagyok.
Tisztelettel
zsuzsanna

zsuzsanna!
Miben nem vagy biztos?????
Foglalkozasodra nezve te valoszinuleg polihisztor, esetleg zseni vagy...
N.

Helló!

Donvito & Éva! Remélem megmaradtok egymásnak, már meglévő és leendő gyermekeiteknek ebben a szimpatikus felfogásban és egyetértésben. Vito! Te is hordasz a táskádban pár száz képet a kis lurkóról? Én igen és ha valami ismerős rákérdez, hogy nincs-e nálam fénykép akkor akár a munkahelyemen is azt mondom, hát véletlenül van nálam pár kép. Szerintem nagyon jó büszkének lenni a saját gyerekedre. Mi lesz itt, ha netán azért büszke az ember, mert elér valamit a csemete.

Kedves Névtelen! Sajnos egy kicsit elvesztettem a fejem, de köszönöm a pozitív értékelést.

Zsuzsanna! Nem értem, hogy miért volt a biológia óra, de köszönöm. Ismereteim nem terjedtek ki a biológia eme szövevényes és általam ismeretlen területére. Emiatt is nem lettem orvos, hanem maradtam a mikroelektronikánál. (Feleségem azt mondta: "lehet, hogy megbántalak ezzel". Remélem nem teszed, hisz nem sértő szándákkal írtam.)

Donvito! Visszatérve a fényképekre, hiszen mi kispapák beszélgetünk, mi a véleményed?

Sziasztok!

Kedves Zsuzsanna!
Látod N. már irigy is rád!!! Kellet nekem jártatni a kéjbordomat!!!:o)
Persze gonoszkodás volt a hozzászólásom (excusez-moi, ha megsértettelek), de melbevágott a mondatodnak az a része, hogy "ha kelloen motivalt" és én arra szerettem volna rávilágítani, hogy ez lényegében nem motiváltság kérdése, hanem, ahogy nagyon idevágóan megjegyezted - "Tiszta hormon az egesz...". Igazából a következő érdekelne engem: attól vagyok e én ennyire családcentrikus, mert modnjuk magas a női hormonok színtje a véremben, vagy vice versa??? Tudsz erről valamit???

UbiPapa!
Hát, nem is tudom.
Nem én nem hordok magamnál fényképet a családról, talán azért, mert főleg szentimentális dolognak tartom, de az is közrejátszik, hogy nincs kinek mutogassam őket. Vagy is: akinek megmutatnám - az úgy is majdnem minden nap látja a családot. Aki meg nem látja, vagy is nem tartozik azok közé, akik naponta megforulnak mellettem, annak meg minek mutogassam??? Viszont vannak gyerekjátékok (gyurmadarabak, telefonkagylócska, stb.), gyermekeim rajzai (nagy szó, inkbb firkálmány) a munkahelyemen. Nem is tudom ... ez is szentimentálsi, de ... naszóval itt már nagy a csábítás. )

vito

Helló Vito!

Valószínű, hogy kicsit lökött kérdésnek tűnt, de hát valahogy vissza kell térnünk a "kispapa" témához és hát ez az.

Az az igazság, hogy nálunk nagyon sok azoknak a száma, aki tudja, hogy Ubi van, de nem olyan jóbarát, akivel sűrűn találkozunk. Feleségem is ugyanannál a cégnél dolgozik mint én, csak Ő "irodista" én pedig "frontos" vagyok aki az ügyfelekkel foglalkozik és az ember nagyon sok ismerőst "szed" őssze. A fényképek zömében nekik vannak.
Szentimentális? Nem tudom. Érzelmekben gazdag ember vagyok, de ezt inkább büszkeségnek nevezném. Amúgy, valószínű, hogy rajzok csak azért nincsenek még a táskámban, mert még nem rajzol a "kis vakarcs".
Üdv és remélem, hogy lassan több apuka is idetéved és hozzászól a témákhoz.

UbiPapa

Oruljunk a fiuknak akik irnak eme oldalon, hogy egy masik temara utaljak: addig sem a barataikkal soroznek.
Hmmmm? Ennyinek elegnek kell lenni a szamunkra, nem lanyok???
Erzsi

Hahó UbiPapa!

Látod, ha most rosszindulatú szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a gyermekeket te csak reprezentációs célokból tartogatod!

A kérdés nem lökött. Utánagondoltam és arra jöttem rá, hogy igazából, ebből a szempontból, nem kaptam egy megfelelő és követendő modellt, vagy is se apám, se nagyapám nem volt egy fénykép-hordozós alkat, így nem meglepő, hogy váltam azzá. Ez magyarázható azzal is, hogy hasonló alkatok vagyunk, hiszen a munkánknak, illetve a munkánkban élünk: a barátaim a munkatársaim, kollégáim. Azoknak, akik nincsenek up-to-date a családfámmal kapcsolatosan, nos azokat általában meg szoktam hívni magamhoz, és akkor lerendezzük a gyereknézegetést. Akik meg nem tudnak a távolság miatt átjönni hozzánk - azoknak egy halom digitalizált fénykép van a számítógépembe, és azzal frissítem fel memóriáját.

Szóval, imádom őket, mindahányan vannak URL, IRL (in real life) és virtuálisan is gyakran.
Azonban a desktop-ra még nem raktam ki őket, de ha van valamilyen jó progid, amit ezt megoldja, akkor nyitott vagyok a kérdéssel szemben.

Kedves erzsi!
És mibol gondolod, hogy a férjek szeretik a sört?
Ez valami rejtett összefüggés? Vagy hibás általánosítás?
Viszont ha Martini-vodkaról (shaken, not stirred) lenne szó ... )

vito

Az én férjem szereti a sört! A száraz martini+vodkát is, egy szem olajbogyóval, 007 mintára...
Krisztina

Sziasztok,

Átfutottam soraitokat. Hevesen itélkeztek, s még az is felháborodik, aki eleve elitéli a társalgás ezen módját.De, furcsa mégis itt van.
Én szerettem a munkám, irodavezetőként dolgoztam, most anya vagyok, de nem érzem, hogy pelánkázó és etető gép lennék. Vágyom a munkámra, hiányzik, de nem célom a karrier.
A férjemre hol számithatunk, hol nem. De tud etetni, fürdetni, pelenkázni, és kávézóba járnak
újabban. Látom rajta, hogy nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy én, de persze nem gázolók apai
büszkeségébe, a háttérmunka az persze az enyém, sőt az előkészület is, de akkor is jó a tejpép, ha
kicsit higabb... mint a viz
-Dorkaanyuka-