Sziasztok anyucik
Visszaolvasás nélkül, csak bejelentkezem.
Ma vagyok 34+5, úgyhogy minden nappal boldogabban, mert pocak nő és koraszülés veszélye egyre múlik.
A még mindig napi 3x2 MagneB6 és sok-sok fekvés ellenére, rengengeteget keményedek és ha fenn vagyok úgy érzem ki akar szakadni alul a hasam, de nagyon örülök, hogy már itt tartunk.
Arni azt mondta múlt héten még 3 hétig nem szülhetek, mert eltörte a lábát, úgyhogy ezt Milánnal meg is beszéltem, remélem szófogadó lesz
Most már nem utazunk nagyszülőkhöz (200 km), nem merek messze mozdulni Bp-től.
Vasárnap nagyiktól hazafelé beugrottunk Kikába, megvenni 1-2 tényleg apróságot a picikének és összefutottunk Alena
-ékkal. Hát ez a kis legény tünemény, vigyorog édesen, naGYON huncut a nézése. Ja, és kiköpött apja
Enyém Bálint épp kóma volt, mert rövidkét aludt kocsiban és nem igazán volt képben, hogy hol is jár
Csajok, szülésznőm javasolta, hogy ha megyek első ctg-re, akkor hallgassak meg egy anesztes orvost a vajúdás alatti érzéstelenítésről, mert szerinte nem normális és felesleges, hogy esetleg megint 40 órát kaparjam a falat fájdalmamban. Beadtam a derekam, de csak egy beszélgetésre, mert zsigerből rettegek az érzéstelenítéstől, mióta tizenévesen elolvastam Robin Cook Műhiba című könyvét. Azóta az a hátsó félelem van bennem, ha én kapnék ilyet, tuti lebénulnék.
Szóval hülye egy dolog, mert jó lenne nem beledögleni nmegint a vajúdásba, de félek az érzéstelenítéstől is. Volt valakinek? Utána feküdni kell mozdulatlanul? Mit tudtok mekkora veszélye van? Támogatást kérek
Még valami. Tudtok vajúdáskor vagy utófájásokkor szedhető fájdalomcsillapító homeós szerről?
Köszi.