Sziasztok!
A szurik ügye nálunk úgy alakult, hogy a 2 hónaposkor a Doktor Néni azt mondta, nem lesz lázas, és nem kell borogatni. Hát, lázas tényleg nem lett, de a lába combtõtõl térdig bedagadt, égõ vörös volt, és nagyon-nagyon fájt neki. Még a borogatás se érhetett hozzá, és nem volt hajlandó azon az oldalán fekve szopizni se. Egy hétnél tovább szenvedtünk vele, mire helyreállt a béke. A háromhónapos szuritól elõre rettegtem. Két órával a szuri megkapása után megalkottam az itt olvasott módon a borogatást (árnika krémmel bekentem a szuri helyét, azután bevizezett eldobható melltartóbetétet tettem rá, és egy zokni levágott szárával rögzítettem) és benyomtam a kúpot. PiciLaci meg kinyomta...
Ezt eljátszottuk háromszor egymás után, aztán már nem mertem neki más lázcsillapítót adni, mert a fene tudja, mennyi szívódott fel a kúpokból. PiciLacinak még csak hõemelkedése se lett, se akkor, se este, se másnap reggel. Két nap múlva már nem is emlékeztünk a szurira. A 4 hónapos kori után eljátszottuk ugyanezt (borogatás, kúp be - kúp ki), de akkor belázasodott a szuri napján, és még másnap is volt egy kis hõemelkedése. A csúful járt kúpok helyett vettem Panadol babyszirupot, azt lelkesen beszlopálta a kanálból. Akkor kb. 3 napig nyögtük a szuri utóhatásait. Hétfõn megyünk az 5 hónaposra, (bibi, pont ma 5 hónapos a nagyfiam!
) tartok tõle egy kicsit, hogy ezután mi lesz.
ZKati! PiciLaci is örökké kézben volt, amíg igazán pici volt. Szerintem ez nem elkényeztetés! Igen is szüksége van rád, a testközelre, az ölelésre! Én tartottam tõle (merthogy ijjesztgettek vele), hogy jól elkényeztetem, és majd ha már 10 kiló lesz, akkor is cipelhetem naphosszat. Hát, nem így lett! Ahogy a mozgása fejlõdik, úgy kezd kikivánkozni az ölembõl, hiszen az ágyon fekve lehet forgolódni, háton fekve "kukacolni", játékokat megszerezni, megrágni, eldobni, stb. Igaz, ilyenkor is igényli a jelenlétemet (mostanában próbálom nagyon finoman hozzászoktatni, hogy egy-egy kicsit egyedül is lehet ám játszani), de ölben lenni már "csak" (el)alváshoz akar, vagy ha nyûgös valamiért.
Az "örökké kézben" idõszakában a Nandu kendõ egy tuti segítség! PiciLaci nagyon szerette, már akkor abbahagyta az üvöltést, ha meglátta a kezemben, szerintem már tudta, hogy jön a nagy dajkálás.
Dojika! Nem véletlenül mondják, hogy a gyermekágy 6 hét. Eleinte én is iszonyúan ki voltam merülve, a vérveszteség, a viharos hormonális változás, a kialvatlanság és az aggódás nagyon ki tudja készíteni az embert. Játsz a "túlélésre", néhány hét, és sokkal jobban leszel!
Nekem amikor a mellem fájt, (kõkemény lett, és csillagokat láttam, ha csak hozzáértem is) nagyon bevállt a hideg-meleg vizes borogatás és a burov (?) krém. Két szoptatás között mindig bekentem a Burrovval, és hideg vizes ruhát tettem rá, ami jól enyhítette a fájdalmat és a gyulladást. Ha el kellett mennem itthonról, akkor meg a Hansaplast lázcsillapító tapaszt használtam. 15-20 perccel a követlezõ szoptatás elõtt jól lemostam meleg vízzel, és elkezdtem meleg vizes ruhával borogatni, hogy a tej jobban ki tudjon ürülni. Fejni képtelen voltam a fájdalomtól, de a szokásosnál gyakrabban tettem PiciLacit cicire, és õ hatékonyan "gyógyította". 2-3 nap alatt elmúlt a fájdalom, és hamarosan teljesen rendbejött.
Cory! Nagyon jó az a kép!
Akár magunkat látnám!
Menta, Heni! Babaúszásról inkább a babaúszás topikban írok (Gyermekek
Gyermeknevelés
Babaúszás), biztosan nem érdekel itt mindenkit, ott meg esetleg mások is megtalálják, akiket érint.
BMárti