Sziasztok!
Nóri! Akkor találkozzunk 3/4-kor ugyanott. Köszi ezt a bababoltot, lehet, hogy csütörtökön akkor elmegyek és megnézem.
Doren! Neked ki a dokid?
Judy! Igen, én szinte csak gyalog közledekedek (vagyis BKV-val). Szóval számítanak a kilók a cipekedésnél.
Meg ma is mondta a doki, hogy nehogy 5 kg-nál többet emeljek
, mondtam neki a múltkori járatomat a vízzel meg gyümölcsökkel, hogy mennyit cipekedek néha.
Hú! Ez a cukor nem volt semmi! Meg rosszul is lettem tőle!
Én azt hittem odamegyek, ideadja a beutalót, utána labor, vérvétel éhgyomorra, két óra várakozás utána meg újabb vérvétel. Hát nem!
Odamentem 1/2 8-ra a szülészetre, a dokim kihozott egy nagy tasakot és a kezembe nyomta. Olyan volt mint egy nagy zacskó heroin. Mondja, hogy akkor ezt kellene most meginnom vízzel. De mondom ezt mindet? Igen. Baromi sok volt! Szerintem még a süteményekbe sem kell ennyit cukrot tenni egyszerre! Egy tenyérnyi nagy dagi tasak porcukor jellegű por. És mondom itt igyam meg, ne a laborban, vagy nem lesz éhgyomri vérvétel. Erre mondja a doki, hogy az nem lesz, igyam meg itt, és maradjak itt addig nyugodtan a folyosón, olvasgassak, megírja majd a beutalót, és majd átmegyek mire kell. Hozott egy poharat, hogy abba megcsinálhatom a cukrot.
Feltéptem a tasakot és elkezdtem beleszórni a pohárba, de csordultig tele lett a porral. Hát víz már nem is fért volna rá! Úgyhogy jó 2/3-t visszaöntöttem, és így 3 nagy adagban ittam meg. Ráadásul nem is oldódott fel igazán, éreztem, hogy recseg a fogam alatt a por. A legutolsó pohárral meg már teljesen megkövült az "anyag" (ilyen kavics darabokra), amik fel sem olvadtak, úgyhogy a végén azokat kénytelen voltam elrágcsálni. Olyan émelygés kapott el, hogy azt hittem rögtön kijön belőlem.
Ehhez hozzájön az, hogy este már nem is mertem vacsizni, csak uborkát meg paradicsomot ettem, és hajnal 3-tól már nem is aludtam, csak a kaja járt az eszemben, baromi éhes voltam.
Aztán csak ott ültem még közel 2 órát a padon, pont a babákkal szemben a belső folyosón.
De már annyira éhes is voltam, meg olyan "édesnek" éreztem magam, émelyegtem, hogy először csak elkezdtem szédülni, aztán éreztem, hogy nagyon hányingerem van, a végén már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, ennem kell valami sósat, vagy leesek a padról. És még 1 óra sem telt el!
Aztán egy párszor eljött arra a Balog doki, mindig kérdezte, hogy vagyok. Kb félidőnél szóltam neki, hogy mindjárt kijön belőlem. Mondta, hogy az nem lenne jó, mert akkor megint meg kell majd csinálni, próbáljam meg valahogy kibírni ezt a "kis" időt. Bár ilyenkor tudja, hogy még lassabban telik, de legfeljebb akkor hamarabb elmegyek a vérvételre, már csak egy kicsit bírjam ki.
Aztán még ott szenvedtem egy ideig. Jön egy másik doki, nem is ismertem. Meglátott, odajött, hogy te jó ég, rosszul vagyok?, nem tud valamit segíteni? Mondom neki, hogy mi van, azt mondta szóljak, ha már nem bírom, itt lesz a közelben, de nagyon rosszul nézek ki. Aztán jött megint a Balog doki, hogy bírom-e még. Azt hiszem már nem is tudtam neki válaszolni, csak nyögni egyet, hogy "öhö". Kezdett minden homályos lenni, éreztem, hogy remeg a kezem meg a lábam. Na mondom, majd el sem tudok menni a laborig. És még mindig csak 9 óra múlt. 8-kor ittam meg a lét, tehát 10-kor van a vérvétel. Próbáltam nagy levegőket venni, már majdnem sírtam. Nagyon rossz volt! Szerintem az éhség volt rosszabb, mint a cukor. Vagy most így utólag már nem is tudom. Néztem a táskámat, hogy benne ott egy szendvics, és mi lenne, ha beleharapnék. De nem lehet!!! Aztán megint jött a doki, hogy már nem kell sokat kibírni, félkor elindulhatok, az a kis idő már nem számít. Addig meg lehet, hogy jobb lenne egy kicsit sétálnom a friss levegőn, hátha az segít. Ott hátul lementem egy fél emeletet, de nem bírtam tovább menni, úgyhogy visszjöttem és leültem a padra. Már nem néztem az órámat, mert annyira rosszul voltam, hogy arra sem volt erőm, hogy felemeljem a kezem. Aztán megint jön a Balog doki, hogy akkor most már indulhatok, 3/4-van. A vérvétel után meg még visszamegyek hozzá valamit megbeszélni. Hát, valahogy felvettem a kabátot, és elindultam, nem tudom, hogy jutottam el a laborba, meg útközben, bár nem sírtam, de éreztem, hogy folyik a könnyem.
Levették a vért, feltéptem a táskámat, és mint aki 3 napja semmit sem evett, elkezdtem enni. Kb mint egy rossz narkós, remegtem. Alig bírtam nyelni. Már mindenki engem nézett, úgyhogy inkább kimentem és ott folytattam. Utána még sétáltam egyet, aztán már kezdtem rendbejönni.
Hááát, elég ciki, hogy ilyen béna vagyok cukor ügyben, de az biztos, hogy egy ideig nem fogom kívánni az édességet!
Brrr!
Reggel kell hívnom a dokit az eredményért. Nagyon rossz érzésem van, mert miután a kavicsokat rágcsáltam, már nem is ittam rá, és tuti, hogy tök "édes" lehettem. Nagyon félek, hogy rossz lesz az eredmény
. Szerintem ez a cukor nagyon sok volt, ezt még 2 nap után is ki lehetne mutatni belőlem.
Na, de nem akarlak untatni benneteket, végülis kibírtam. De azért milyen jó lett volna a tej+zsemle!
Julcsi