Sziasztok!
Kicsit pihentebben beszámoló. Képek vannk dögivel, de még méreteznem kell őket.
Nos, undoríííííítóóóóan szép helyen, Mauritiuson voltunk. de a képek majd úgy is önmagukért beszélnek.
Kicsi Manóm az út viselte meg, de ez igaz ránk is. A repülőút kb 13 óra volt. plusz két köztes leszállás tankolás végett.
Azt kell mondanom, most aztán igazán szadista anyukának volt alaklamam érezni magam.
indulásunk napján az itthoni alvások jól sikerültek. reggel 6kor keltünk Pocokkal, majd 10kor alvás, aztán fél tizen kettő körül keltés, du 4kor fürdés fekvés, magától kelt este nyolckor.
Fél tízre repülőtér, fél tizenkettőkor első felszállás. Gond nélkül.
Minden jól ment, bár iszonyú sokára tudott elaludni Olivér, és sajnos nem okra rá megkezdtük a leszállást. persze fülére ébredt szegénykém, és csak sírt, sírt, sírrt....magunkat és a hülye ötleteinket pedig nagyon sok helyre kívántam minde e közben.
Az út többi része már ment. Ugyan csemete minimális mennyiséget aludt, de nézelődött, játszott, elvolt mint befőtt. le és felszálláskor hol lámpákat, hol felhőket fújtunk, így nem is volt semmi sírás.
kb ottani idő szerint hatkor szálltunk le, de a beléptetésnél már látszott csmetén, hogy majd össze esik, de csak ment, ment. Mire buszra tettek minket, olyan volt, mint egy kis zombi. Két percel a busz indulása után viszont el is aludt. Kb egy óra alatt értünk a szaállodába, valamivel nyolc után kerültünk a szobánkba.
Vacsora, ágy, de Manó csak nem tudott 11ig nyughadni, így csak akkor aludt el.
Másnap reggel viszonylag jó hangulatban keltünk, reggeli, majd a tengerpart. gyönyörű volt. Olivér akkorákat homokozott, hogy még sosem. jól bekenegettem 50 faktorral, így semmi bajunk nem lett szerencsére.
Szép nyugisan telt a nap.
ez így is ment egy ideig, míg a harmadik nap reggel hőemelkedésel kelt, aztán semmi nem lett. Másnap reggelre viszont 38,4 lett, kapott germicid kúpot, de semmi haszn nem volt. Szállodai orvos. Panadol kúp. Ez sem vitte le a lázát. Este bevettem magam mellé az ágyba, mert nem bírtam aludni. addig is negyed óránként cserélgettem a homlokán a zsepiket, aztán úgy döntöttem én leszek a legjobb lázfigyelő a sajűát testemmel. Még sosem aludtam így együtt Pocokkal. Amilyen jó volt, annyira kétségbeejtő is. gy fél órán át zokogtam, aztán elaludtam.
Reggel még volt láza, de nem volt rossz kedve, bár az előző nap sem volt.
Azt hiszem a "szokásos" háromnapos fogláz támadott ránk, mert semmi egyébb baj nm volt Olivérnek. Az étvágya már itthon is csapnivaló volt az utóbbi időben, csak az zavart, hogy inni is nagyon keveset ivott, alig fél litert naponta. Ezért igyekeztünk minnél több coco smilet itatni vele, mert a kókusztej azért táplál is és ital is egyben.
Maga a szállás és ellátás csodás volt, pedig ritkán dícsérem meg dolgokat, de itt tényleg nagon jó volt minden. rengeteg gyerekes és kisgyerekes család volt, és aszálloda is úgy állt a dolgokhoz, ahogy eddig még sehol sem tapasztaltam. No mintha sok szállodában lettem volna, főleg gyerekkel...
Volt etetőszék, olyan amit be is lehetett tolni az asztalhoz, de nagyobbacskáknak volt ülésmagasító is. Külön pulton voltak gyerekkják, 2éves kortól Kids Club, bébiszitter, greco utazóágy a szobában, pelenkázók, miegymás. Szóval minden.
A kaja is finom volt, főleg indii ízvilággal, de a legfinomabb az igazi érett ananász volt.
Apával voltunk egy hajókiránduláson, ami fantasztikus volt, de az az igazság, hogy a sok fris élmény miatt még nem rendszereződtek bennem a dolgok, így csak csapongok, tehát az lesz a legjobb, ha megcsinlom a képeket, majd azok beszélnek helyettem.
A hazaút már nem sikerült olyan jól. Nem sikerült délelőtt korán letenni aludni, délben pedig el kellett hagyni a szobát. Ezután kb 2 és 1/2 órát tébláboltunk, Olivér nem tudott elaludni, így végső elkeseredésemben adta neki a panadol szirupból, amitől fél óra múlva elaludt. Jó egy órát pihizett az egik fotelban. A reptéren kiderült késik a gépünk két órát. Így csak 8 óra körül indultunk, ráadásul a szárny fölé ültettek minket így még a lámpákat sem tudtam mutogatni babámnak. Ezzel meg is pecsételődött minden leszállásunk sorsa. Sírt szegénykém végig. Két leszállás közben aludt végig, szintén panadollal, de amint kezdett változni a légnyomás, már potyogtak is a könnyei. Majd belepusztultam.
Szinte végig az én ölmben volt, mert olyan anyás lett ez aléatt az egy hét alatt, mint még sosem. Egyszerűen nem lehet elszakadni tőle, bár ha elmegyek, hamar megnyugszik, de amíg lát senki és semmi nem kell. Így egy kicsit meg is eröltettem magam, de ma megnézettem magam dokival és szerencsére minden rendben, és Marci is remekül van. Igaz ma nem volt már olyan egyértelmű a marci, de azért maradjunk ebbena hitben!
Az út utózöngéje, hogy Olivér nagyon nyafka lett, bújós, és fél, ha pelenkázom, mert azt hiszi megint hőmérőzni akarom szegényt. Utálja, hogy cipőt és zoknit kell venni, hát még amikor az anorákot próbálom rászuszakolni.
Konklúzió, megtudtuk szegény Olivérnél hol a határ. Autóval a világ végére is, de repülni... Akár csak én.
Most mindannyian beszereztünk egy kis megfázást torokfájásal és orrfolyásal, feltételezem a légkondinak a gépen és az itthoni száraz levegőnek köszönhetően. Így fluimarral és sok lábos felforralt sós vízzel igyekszem javítani a helyzeten.
Röviden és semmitmondóan ennyi.
Igyekszem az illusztrációval!
Orsi!
Nagyon klassz az új mintád! Nagyon tetszik!
Szopi!
Ha Olivér akarta volna, akkor én is hagytam volna. Most amikor nem akart inni, vagy a repülőn érezte a fülét, hatalmas áldás lett volna mindannyiunknak! De ez van.
Vera!
Sokat ondó, amit Anikó írt, remélem, nektek is segít. Mielőbbi gyógyulást a lelketeknek! Addig is puszi rá!
Jó fej lehet a kissrác, akiről írtál!
Meske!
Drukka vizsgákhoz, no meg az albérlethez!
Tápszer. Ha használ hajrá, de nem lenne elég a vacsi vag tej? Bár szopiról lehet, hogy tényleg gyors átállás lenne.
Kostyika!
Boldog névnapot a hős kislányodnak!
Remélem tényleg ez volt az utolsó tortúrátok, de legalább ne legyen ilyen sok legközelebb.
Rita!
Hogy vagytok? Lányka! Na majd jól mennek a srácaim háztűznézőbe!
Tandrea!
Nem is kell több három szónál. ÉN sokszor úgy látom Olivér csak azért nem mond többet, mert tudja, hogy úgyis megértem. Lásd tea, mit eddig mondott, de most már csak akkor, h mástól kéri. Nekem csak "höömm".
Szöszi!
Tudom mit értesz az indulás latt! Olivér is egy rémálom néha!
Ennyit belőlem!
Sziasztok!
eszter