Sziasztok!
Köszönöm a gratulációkat.
Úgy látszik történt egy kis félreértés.
Sajnos nem az IKEA szobában voltam, mert foglalt volt, ezért mentem a nemfizetős 3 ágyasba, amiben szerencsére bent volt a fürdő. Ahogy benéztem az IKEA-sba, ott az ágyak sokkal közelebb voltak a földhöz, mint a normál kórháziak.
Fél hatkor jönnek fülhőmérőzni, és 6-tól lehet menni a babákért, majd 7.30-kor vissza kell őket vinni, mert vizitel a gyerekorvos. Utána pedig a csecsemős nővér tolja ki a gyerekeket a szülőknek. Szombaton nem volt hajnali keltés, hőmérőzés sem volt, viszont másfél órás vizit volt a babáknál.
A kaja iszonyat. A reggeli/vacsi: 1 szelet kenyér, egy kicsi vaj és 2 szelet felvágott. Az ebéd egy kicsi leves és egy nem túl jóízű második fogás. Pl. hideg bolognai spagetti, aminek se íze, se bűze. Szóval jó, ha a család tud hozni kaját.
Az őrzőben a mellettem lévő lánynak végig ott maradt az anyukája. Amikor elment a családom, akkor ő segített inni, mert csak szívószállal ihattam, akkor is oldalra hajtott fejjel. Azt hittem néha, hogy megfulladok.
Az első mozgás másnap reggel 8-9 körül volt, amikor jött a nővér, felöltöztetett és megsétáltatott a kórteremben. Kicsit szédültem, és marhára fájt a sebem. Akkor letoltak a kórterembe és a párom betolta hozzám a kicsit.
A fájások nem voltak vészesek, és csak 6 percenként jöttek. A baj az volt, hogy még órák múlva is csak szűk 1 ujjnyira tágultam. Pedig kaptam tágító tablettát. A méhösszehúzódásokkor viszont a kicsi nem kapott oxigént, ezért döntöttek a császár mellett. Lehet, ha nem meszesedik ennyire a lepényem, akkor megszülhettem volna simán. De nem akartunk kockáztatni.
Nem hiszem, hogy annyira számítana, hogy az anyukád császárral szült, vagy igen? Dokid mit mondott?
A műtét alatt nem kérdezgettem, hogy éppen hol tartanak, de tényleg 45 perc alatt készen voltunk. Nem tudom, hogy hogyan zajlott a varrás, akkor már elkezdődött a remegés, és attól tartottam, nehogy ez gond legyen. A dokim meg bent volt elég korán, tudott felügyelni rám. A műtét alatt több doki volt bent, pl. Molnár dokit ismertem fel a maszk alatt. De nem beszéltek hozzám, ha valamit kérdezni akartam, akkor az egyik anesztes lánytól kérdeztem, aki mögöttem állt.
A műtő a másodikon van és az őrző is. És tényleg 24 órán keresztül nem mozdulhattam, különben várható lett volna a kínzó fejfájás.
A beöntést az ügyeletes doki vizsgálata után kaptam. Jó sok vizet lötyögtetnek az emberbe, utána pedig tartani kell 2-3 percig, és csak utána lehet elmenni a WC-re. Szerencsére nem kellett elhagyni a szülőszobát, elég kulturált a mellékhelyisége.
Nóri, kérdezz nyugodtan.
Timi, tündéri ez a Bala fiú! A szoptatással szerencsére nincs gond, eszik rendesen a tündérke. Az zavar kicsit, hogy még nem tudok vele túl sokat foglalkozni, mert alszik és eszik. Alig várom, hogy kicsit idősebb legyen és lehessen vele játszani.
A fekvés tényleg szörnyű volt, viszont nálunk nem erőltették annyira a forgolódást. Akkor volt kicsit kényelmesebb, amikor felhúztam a két térdemet. Próbáltam fordulni is, de annyira fájt a sebem, hogy inkább nem erőltettem. Viszont jobban kikészített, hogy egész nap nem ettem semmit. Gondolom ezért is szédültem kicsit másnap reggel.
Ami még megijesztett, hogy a szomszéd ágyon egy másodszorra operált lány feküdt, és azt mondták, hogy ilyenkor az összehúzódások, fájások is sokkal erősebbek, mint az elsőnél. Pedig az sem volt semmi. Kicsit félek nekivágni majd a másodiknak.
Remélem, legközelebb már tudok fényképet is csatolni.
Lányok, vigyázzatok magatokra ebben a pocsék, esős időben! A többieknek pedig jó babázást!
Puszi