Cat
Köszi.
A csaszit kihevertem hál istennek.
Tök jól vagyok! Az első két nap volt nagyon szörnyű, de az nagyon. Utána napról napra jobb, motmár csak néha érzem a sebet.
Szüléstörténet :
Január 3.-án reggel 4- kor kezdődtek a fájások mindjárt 5 percesekkel.( én ekkor már a kórház lakója voltam) Mivel nem voltam tisztában, hogy ez pontosan az e így 6 óráig méregettem, kimentem, megpróbáltam külömböző poziciókba feküdni, ülni állni, hogy úgy is fáj e? Fájt. Na gondoltam VÉGRE
Bementem a Ctg-be mondtam mi a helyzet, rátettek a gépre és amit én fájásnak éreztem az ott semmit nem mutatott. Mondtam a szülésznőnek, aki tegnap este is volt a ctg-be, hogy tegnap 6-7 fájásokat mért a gép és higgyje el ez jobban fáj. Behívta az ügyeletes orvost aki várt 2 fájást és megállapította ez a fájás tényleg erős és szar a gép.
Na mondta menjek át a vizsgálóba megvizsgál. Megvizsgált. Méhszáj még mindig zárt. Mondta megpróbálja kinyitni, de fájni fog . Próbálta. Fájt, de tudtam ő csak segíteni akar. Nem sikerült neki. Dominak atombiztos bunkere van.
A doki mondta, hogy elmondja mit fogunk csinálni. Szenvedtetenek még egy pár órát és utána megcsászároznak. Kérdeztem ez már tuti, hogy baba lesz ma? Azt mondta : Biztos.
Áttettek a szülőszobára. Ekkor hívtam fel Csabit, hogy jöjjön be, mert baba lesz. Ekkor volt 7 óra.
Jöttek szépen a fájások a párom ott volt és fogta a kezem maszírozta a derekam. 8 óra után lejött Arnold doki pontosabban rohant, mert a mellettem lévő szülőágyra toltak egy nőt akinek elment a magzatvize és 3 perces fájásai voltak. Betették mellém a nőt, Arni 5 percen belül ott volt és 10 perc múlva már fel is sírt a baba (gondoltam hűha ez aztán gyorsan ment). Arni félrehúzta a függönyt és mosolyogva mondta. Látja ő csak most jött be.
Utána jöttem én mármint vizsgálat szempontjából. Méhszáj zárt. Mondta várunk még 2-3 órát. (akkor nem értettem miért mostmár értem)
Fájások továbbra is voltak, Csabi ott volt velem. Szülésznők mondták, hogy tuti ilyen fájásokkal már kinyílt a méhszáj.
Lejött Arni olyan 11 felé vagy utána nem sokkal, addigra már be volt kötve a katéter. Mondta mégegyszer megnézi. Ismételten zárt voltam, még mindig. Mondta akkor császár. JÓ VÉGRE!!!!
24 órás spinális érzéstelenítést kaptam. Arni igazán jó volt, nem éreztem ugyebár semmit csak valami olyasmit, mindt amikor liftezik a gyomra az embernek. Utána hozták Domit megmutatni. El sem hittem. A könnyeim elkezdtek csorogni a boldogságtól. Miután befejezték a műtétet áttoltak az őrzőbe ahol 2 éjszakát töltöttem. Na a szülési fájások semmik azokhoz a fájdalmakhoz képest amik utána jöttek. Intravénásan nyomták belém a fájdalomcsillapítókat 3 óránként. Erről inkább nem is mesélnék, mert ezek voltak a legszörnyűbbek az egészben. Amit viszont elmondanék, hogy 4.-én reggel 3/4 6-kor megjelent a Csabi a kórházban és ment le Domiért. A császár után egyébként 2 órával kihozták Domit és ott volt velünk 7 óráig. Mivel én nem mozdíthattam a fejemet (nem emelhettem) ezért Csabi nélkül nem mentem volna semmire. Õ tette tisztába, ő tartotta oda szoptatni. Rájöttem Arni azért hagyott 8 órán keresztül fájásokkal, mert így beindult a tejem.
A szoba amit foglaltam szép volt a baba ott volt velem egész nap kivéve éjszaka, de vasárnap már éjszakára is kikértem.
Szombat este miután a babát elvitték fürödni, lementünk Csabival az udvarra, mert már hiányzott a friss levegő. Körbenéztem: Láttam az Uh-t , Ctg-t, a kórházi szobákat. Fennt a folyosót, melyen ki tudja hányszor mentem végig. Végetért egy utazás..........
Itthon beleraktuk Domit az ágyába és elsírtam magam. 3 éve vártam erre és itt van a mi kis szuszogi kis manónk és rájöttem igenis hinni kell a csodákban, mert bizony megtörténnek.
Császár oka : Téraránytalanság, Domi belekakilt már a magzatvízbe, a köldökzsinór kétszer rá volt tekeredve a lábára és a már a nyakánál volt. Arnold doki éppen jókor lépett közbe.
_________________