Magdi!
Ugye azt is tudod, hogy én se megsérteni akartalak, csak azt jelezni, hogy különbözőek vagyunk.
Mindenkinek magának kell az élete felől dönteni.
Abban is biztos vagyok, hogy a gyerekeidnek hasznára lesz a maximalizmusod (azért persze vigyázz vele, főleg ha nagyobbak lesznek és Márknál
).
A pelenkát épp arra akartam példának hozni, amiben még nem önálló, de ami nem zavaró.
Anyagiak meg nagyon sokat számítanak, és én tényleg hálás lehetek, hogy nálunk nem.
És igen, enyém pár nagyon sokat segít, azért ez nagyon-nagyon lényeges, nem hiszem, hogy 3 gyerekünk lenne, ha egyedül vagy részben egyedül kellene csinálnom.
Problémák: szerintem nem gond, hogy beszélünk erről. Nekem egészen másfajták vannak
. Fura, hogy azt mondják, hogy a karácsonyi időszak rossz lelki szempontból, de nekem az év eleje mindig rosszabb. Olyan dolgokon szórakozok, hogy tettem-e valami érdemlegeset az évben, mi van az előttünk álló évvel. Érdemes-e léteznem?
Szóval az élet nagy kérdései...
Petra!
A múzeumot arra írtam, hogy mivel elég közel állnak korban, sokszor igaz, hogy ha az egyikkel el tudok menni egy múzeumba, akkor már a másikkal is fogok tudni. Persze nem akármilyenbe, mert mondjuk a Szépművészetibe nem mennék el még Benivel sem. De pl. a Természettudományiban épp egy olyan kiállítás volt, ahova el tudtunk még Nátánnal, Hannával is menni. De tetszett nekik Angliában is több múzeum (Azt azért hozzá kell tegyem, hogy felkészültek voltak. Pl. a londoni Természettudományi Múzeumban volt szopishelyiség, büfé és tele volt különböző korú gyerekkel az épület, senki nem nézte ki őket. A kiállítások is úgy voltak megcsinálva, hogy mindig találtunk olyat, ami a gyerekeknek is érdekes volt, ill. ők is interaktív módon résztvehettek benne).
Hannával meg úgy készülök, hogy viszek valami hordozóeszközt, és ha már nem bírja, akkor beül.
És igen, nekem nagyon strapabíró gyerekeim vannak.
Tudnak aludni autóban is (sőt, Hanna sokszor el is alszik még akkor is, ha egyébként előtte aludt nemsokkal), és egyik sem ordít az autósülésben. Régebben időnként igen, de most már Hanna is előrefelé ül és kilát, ez így tetszik neki.
Na a vásárlás azért nálunk se túl egyszerű, ill. a simával nincs gond, inkább nálunk is a ruhavásárlás a gond. (Írtam a múltkor az esetemet a Camponával és a szökős Hannával és ordítós Nátánnal
.) Azt meg úgy szoktuk, ha csak lehet, hogy csak párom, Hanna és én.
Beszti
