2005.12.17 11:01
Szerző: doktorkitti
Szia Kriszti!
Nekem is hasonlóan indult a terhességem,apuka lelépett,és én is láttam-hallottam a kis dobogó szivecskéjét...Aztán egyedül a hónapok alatt,anyóséktól-apucitól gyűlölködés,ahogy ez meg van írva ilyenkor.Sajnos volt részem azóta jóban-rosszban pasiügyileg,de a vége szerencsére jó lett(kopkopkop).Sok ismerősöm volt,aki állította,más gyerekét ugyan nem neveli,ezért nem is jön össze olyan nőkkel,akiknek már van gyermekük.És a keresztfiam anyukája,aki a legjobb barátnőm,ő is hitt már ezer férfiban.Többel együtt is élt,és csak hosszú idő után derült ki,hogy a gyermeket csak a szükséges utánfutónak tartották...Nekem is volt részem egy ilyen kapcsolatban.Belenyugodtam,hogy nekem nem lehet ennél jobb,összejöttem egy olyan régi ismerősömmel,akinek nagyon jó volt a humora,pörgős volt mint én,és nagyon kellettem neki.Mai napig nem tudom miért ragaszkodott hozzám ennyire,hogy én még azt is megmondtam neki a legelején,hogy tőlem ne várjon egyelőre nagy érzelmeket,és később sem tudom garantálni.Mert nagyon jól érzem magam vele,együtt mászkáltunk hárman mindenhová,Domit a tenyerén hordozta,és tényleg jó volt az az időszak.Tudta,felesleges hozzám férfiként közelednie,mert én egyelőre olyasvalamit érzek,ami még az idő rövidsége miatt barátságnak sem volt nevezhető.A környezetemből(családomat,barátnőmet kivéve) csak azt hallottam,hogy nem fogok párt találni magamnak egy gyerekkel...Ezért közösen megegyeztünk,hogy ismerkedünk egymással,sok program lesz,mindketten törekszünk a legjobbra,a gyerek a szent(tudta jól a kikötéseimet),és meglátjuk,mi alakul ki belőle.Azt hiszem így volt fair,mert így tisztában voltunk egymással,és nem állt fenn a veszély,hogy becsapjuk a másikat.Én közben,ahogy teltek a hosszú hónapok,éreztem,ha nem lépek,ha nem teszek valamit,talán elege lesz a passzivitásomból.Engedtem neki,bár így visszanézve kár volt.Így éldegéltünk,és én kezdtem érezni,hogy ebből nemhogy nem lesz soha szerelem,de még rosszabb is lesz,mert kezdtem megismerni,hogy folyton becsapott(nem nőkkel,hanem anyagilag használt ki,kétes ügyei voltak),meg folyton csúnyán átvert,kihasznált.És egyre több helyről hallottam,hogy Domcsikámmal sem bánik úgy,ahogy kellene.Nem csodát kértem-vártam én,csak hozzám bizony a gyermekemen át vezet az út.Mert ha őt nem fogadják el,akkor nekem az a pasi nem kell.Ha nem sikerült volna megtalálni a férjemet,akkor maradtam volna kettesben a fiammal,és mellette,a fiam megkímélésével éltem volna a kapcsolataimat.Mert egy nőnek szüksége van társra,kapcsolatokra,egy kis melegségre(és nem a szexre!!!).De ezt megteheti úgy is,hogy abból a gyermeke kimarad,ha úgy látja,sérülne a kicsi.Mert a barátnőm sajnos a fia mellett csinálta,de úgy,hogy a férfiakat beengedte a közös életükbe is,és a gyermek mindannyiszor kudarcként élte meg a felnőttek szakításait,ő is elvesztette a férfit,az apaképet...Na,én ennek sosem tettem volna ki a fiamat.Azzal a sráccal 2 és fél évig voltam együtt,mikor már teljes anyagi csődbe vert,és egy szavát sem hittem el,meg láttam,Domival is egyre durvább.Nem volt miért tovább tűrnöm.Éreztem,ennél én többet érdemlek,még ha egyedül is élek a fiammal ezután.Láttam,mennyire megnéznek a férfiak,kezdtem a szülés előtti önmagamra hasonlítani,és láttam,hogy igenis kellek én még a férfiaknak.Ha másra nem is volt ez jó,arra igen,hogy pozitív visszajelzést kapjak a nőiességemről,és azért valljuk be,ez igenis fontos egy nő számára,hogy ember tudjon maradni egy ilyen becsapott,kihasznált helyzetben,amilyenbe mi kerültünk.Akkor ismerkedtem meg egy olyan pasival,aki válófélben volt.Ismertem a feleségét,és onnan is ugyanez volt a vélemény.Én itt is leszögeztem előre,hogy nem akarok szerető lenni.Ha nem válnak el idővel,én bele sem megyek az egészbe.Döntse el,mit akar,és vagy hozza rendbe a családját,de akkor rám ne számítson,hisz én is családra vágyom,vagy ha velem kezdene új életet,akkor ne legyen visszatáncolás,mert komoly a tét,nem tini szerelmesek vagyunk gyerekek nélkül...Így telt el majdnem egy év,már szét is költöztek,és akkor érezte meg igazán a hiányukat.Egyik napról a másikra visszakönyörögte magát,én meg maradtam a bánatommal.Valahol éreztem én ezt tudat alatt szerintem,mert a fiam nem tudott az egészből semmit.Csak annyit,hogy a kis barátja apukájával sok időt vagyunk együtt,de számtalan ismerősöm volt még,akiről ugyanezt el lehetett volna mondani,akár nő,akár férfi legyen.Ezért nem is érezte a hiányát,mikor elköltöztek végleg vidékre.Nem is emlegette őket.Lehet ezt így is csinálni,nem csak úgy,hogy a gyermek tönkre megy bele...
És akkor ismertem meg Pistit.Már lassan 4 éve vagyunk együtt,lett közös gyermekünk,Domit most fogadja örökbe,a nyáron házasodtunk össze,és közös lakásban élünk,közös kasszán,szerelemben.Domiért harcol mint egy oroszlán,óvja-védi,büszke rá,Domi pedig Istenként néz föl rá,akkora példa számára az apja.oviban meg mindenhol az a vélemény.Szóval a sok csalódás után szerintem mindenkinek eljön az az ember az életében,aki mellett megtalálja a boldogságot.Szerintem az elmúlt évek lecke volt számomra,egy nagyon nehéz lecke,tele szívszorító pillanatokkal,nehéz és fájdalmas helyzetekkel.Próba,vajon talpon tudok-e maradni,vajon bírom-e.Úgy érzem,úgy harcoltam a gyermekemért,az egészségéért,a boldogságáért,beválallva nehezet,anyagilag-lelkileg-testileg,hogy talán mostanra már megkapom a "jutalmat" is,hogy szépen,boldogan élhetünk.Már csak anyagilag kell rendbe jönni,de az pár év még...Viszont ma is tartom az állításomat,miszerint egy rossz húzás a gyerekek ellen,legyen az nevelt vagy vérszerinti,habozás nélkül a gyermekeimet választom!!!!!
Sok sikert és kitartást kívánok neked én is,a pozitív példa még ha elérhetetlen meseként is hangzik,valahol erőt ad,vagy legalább megmutatja,sikerülhet is...És nagyon jó egészséget Neked és a Kisbabádnak is!!!!!
Kriszti
A címem a profilomban van,oda is írhatsz nyugodtan,ünnepek alatt is!!!!
Dorcsi,Domcsi,Kriszti