Sziasztok!
Virág!
Nálunk pont az a baj az elalvással, hogy nincs mindig baj. Pl. ma este letettem, ült egy kicsit az ágyban aztán magához húzta a takaróját és már aludt is. Persze ma este is itthon volt apa. A gond az, ha nincs, akkor borul az esti megszokott szertartás és ezért nem alszanak. Nappal leteszem őket, kimegyek, elbeszélgetnek egymással aztán alvás. Egyszerre alszanak, nincs semmi gond vele. Ebből gondolom, hogy amikor nagy sírás van, akkor tényleg van oka, nem csak hiszti, mert akkor minden este lenne. És tényleg megpróbáltam hogy nem megyek be, de 50 percig is képes üvölteni, és a végén már teljesen le van izzadva, folyik az orra, könnyes az egész arca, és úgy kapaszkodik belém ha bemegyek, mintha örökre akarnám otthagyni. Ha csak hiszti lenne akkor minden este ezt csinálná, meg nappal sem aludna. Nappal ha álmos, már megy a kiságyhoz és rángatja ki a rácson át a takaróját, ezzel jelzi, hogy már szeretne aludni. Én csak arra tudok gondolni, hogy mikor egyedül vagyok akkor nem úgy mennek a dolgok ahogy szoktak, tehát ezért sír. Olyankor a szoptatás sem megy nyugodtan, tolják el egymást, zavarja őket hogy ott a másik. Az ilyen egyedi összebújás kellene hogy legyen és ilyenkor a másik "bezavar". Kérdeztem sokmindenkit, de mindenki azt mondja, hogy vagy teljesen abbahagyom a szoptatást, vagy marad minden így, azt nem lehet, hogy időnként szoptatok, máskor meg nem. Teljesen meg nem akarom abbahagyni, legalább a telet még szeretném kihúzni, jó lenne ha nem lennének betegek. Próbáltam estére áttérni üvegezésre, de nem fogadják el, csak a cici kell. Mindegy, majd megoldódik valahogy.
Nagyik: nekem sem az a gondom, hogy ha OTT vannak akkor mit engednek meg nekik, felőlem a tapétára is kenhetik a kaját, nem én takarítom, az ő bajuk. De mikor itthon vigyáznak rájuk, akkor szeretném ha betartanák az itteni szabályokat. Náluk nem szivesen hagyom őket, mert pl. a multkor 1 percre mentem ki a konyhába, már hallottam, hogy csörömpöl valami. Gondoltam ott vannak, nem lehet baj. Erre anyukám jön ki a seprűért, mert Csenge levert két poharat. A gyerkőcöket meg otthagyta! Én rohanok be, Csenge turkál a törött üvegcserepek között, Petrának meg már a szájából szedtem ki egy darabot. Le is nyelhette volna! Így vigyáz rájuk, így hagyjam ott nyugodt szívvel őket?!
Vagy egyszer ő volt velük itthon, aztán nyugodtan mesélte, hogy Cseni felborult a bébitaxival, jól beütötte a fejét (ez nem gond, előfordul), DE közben ő pelenkázta Petrát, a sírásra kirohant hogy mi történt, és Pepét otthagyta fent a pelenkázón! És nyugodtan mesélte, hogy milyen szépen feküdt míg ő vissza nem jött. Simán leeshetett volna! És még ki tudja mik vannak amiről nem tudok! Szóval ezért nem szivesen megyek én sehova. Egyedül a hugom az akire normálisan rá lehet bízni őket de ő csak ritkán van itthon és még ritkábban ér rá. Kerestem volna bébiszittert is, de egyet sem találtam akinek gyakorlata lett volna ikrekkel. Egyébként is a legtöbb középiskolás meg egyetemista csaj, aki még sosem látott közelről gyereket, csak úgy gondolja, hogy nem lehet az olyan nehéz
Találtam egy nyugdíjas bölcsödei gondozónőt, de ő csak nappalra vállal gyerekfelügyeletet és csak a saját lakásán. Szóval ez sem segít. Mindegy, majd lesz valahogy
Annyira én azért nem érzem szörnyűnek a helyzetet,... bár a bolond sem tudja magáról hogy bolond
Ja és az is a baj az éjszakai kiruccanásokkal, hogy nálunk elég kiszámíthatatlan még mindig az éjszakai felébredés. Ha tudnám hogy nem szoktak addig felébredni míg haza nem jövünk, nem lenne gond, lefektetnénk aztán mehetnénk, de van mikor felkelnek és akkor apára sem nyugszanak meg csak rám. Nem kell semmi, bemegyek, megsimogatom, szólok két szót és már alszik is tovább, de ha nem megyek akkor éktelen ordításba kezd. Persze nem megyek minden sírásnál, de van mikor kell (lehet hallani a síráson hogy ez most AZ)
Jó éjt mindenkinek!