Lányok!
Írtam egy csomót és az egész elszállt, olyan dühös vagyok, nagy nehezen ideülök és akkor tessék grrrrr
Most akkor röviden!
Zsófi, sajnálom Bencét, ilyenkor jönnek, mennek a nyavalyás vírusok, igazából nem nagyon tudunk védekezni ellenük!
Remélem gyorsan meggyógyul Bencéd, küldök neki sok-sok gyógypuszit!
Gigi!
Sajnálom, hogy Oli kruppos
, de tényleg nagyon sok manócska él ezzel a betegséggel és hála az égnek csak ritkán fulladnak be! Próbálj beszerezni egy hidegpárásítót, az nagyon jó, meg a sóbarlang is hatásos állítólag! A szép szőke hercegnek is küldöm a sok-sok gyógypuszit!
Olikát küldhetnéd hozzánk is takarítani!
Még egyszer köszönöm a lapot, nagyon jól esett, Rolcsi még táncolt is a happy birthday-re
Melinda! Itt is boldog névnapot kívánok!
Dia, jó készülődést! Biztos már nagyon izgulsz
! Remélem jól vagytok!
Kata! Patriknak is jobbulást kívánok és küldöm a gyógypuszikat neki is!
Márti! Tündéri lehet a Gigi, ahogy segít neked!
Györeszéknek is sok puszit küldök, meg persze nektek is!
A szülinap jól sikerült, volt lufilánc, meg happy birthday szalag, meg ici-pici szendvics ici-pici kezecskékbe, meg süti, meg sk. torta, meg minden. ROlcsi nagyon boldog volt, örült az ajándékoknak, de legjobban a lufik tetszettek, meg a gyertya, meg a csillogó csomagolópapír!
Én viszont ahogy írtam teljesen meg voltam hatódva. Napok óta a tavalyi érzéseim vettek erőt rajtam, az izgalom, milyen lesz majd, a türelmetlen várakozás. Az utolsó napok csigalassúsággal mentek, én meg egyre idegesebb voltam (szegény férjem
), az aggódalom.
Aztán csak eljött nov. 30-a éjjel és én úgy örültem, persze izgultam is, de már alig vártam, hogy meglássam Õ-t!
Csodálatos volt apába kapaszkodni és együtt átélni a szörnyű fájdalmat, csodálatos volt először karunkba venni a világ legszebb maszatos kicsibabáját. Annyira itt van előttem a pici buksi feje (elfért a tenyeremben), érzem a bőre illatát. Emlékszem, hogy nem tudtam aludni olyan nagyon boldog voltam.
Azután olyan sok minden történt ezalatt az 1 év alatt! Annyi, de annyi vigasztalhatatlannak tűnő síráson, átvirrasztott éjszakán vagyunk túl! Hányszor, de hányszor éreztem, hogy olyan kimerült vagyok, hogy nem bírom tovább...
...de bírtam, elég volt egy édes babamosoly, egy finom simogatás a dundi kis babakezecskékkel, egy fojtogató ölelés, hogy erőt adjon!
Emlékszem mennyit aggódtam a szopi miatt (most meg abba sem akarja hagyni
), olyan mosolygos, kedves kiskrapek lett az én pihe-puha kis gombócom!
Most rohanok!
MIndenkinek sok puszi és még egyszer köszönöm a köszöntést!
Évi
Így aludt akkor...}
...és így most
boldogan bontogat