Sziasztok!
Mariann, köszi!
Örülök, hogy nem zavar titeket, ha Katáról írok
Most már alszik - apjával együtt
Hát az én zenei pályám érdekesen alakult, szüleim nem igazán szeretik a zenét, nálunk pl. sose szólt otthon, meg a hallásuk se túl jó. De éppen ezért zeneoviba járattak minket (mármint heti asszem egyszer zenés foglalkozásra Forrai Kati nénihez), táncházba is jártunk a Sebő zenekarral, aztán amikor úgy költöztünk, hogy egy zenei általános is volt a közelben, akkor oda irattak minket, zeneiskolába járattak - odáig fajult a dolog
, hogy felvételiztem az Opera gyerekkórusába, és hatodikos koromtól ott énekeltem, és a gyerekkórus iskolájába, a Szív utcába jártam zenetagozatra, ahol imádott énektanárnőm (Büttner Hédi néni) hatására énektanár akartam lenni, ezért a Városmajori Gimnázium zenetagozatán folytattam, ott énekeltem az Angelika lánykarban (innen az egyik karácsonyi CD), ide még főiskoláról is visszajártam egy ideig. A továbbtanulásról való döntés utolsó pillanatában gondoltam meg magam, s végül nem énektanár-karvezetés, hanem német szakra felvételiztem. A pianínó itt áll ugyan a szobában, de évek óta nem nyitottam ki (hozzátartozik, hogy zongorázni csak azért tanultam, mert énektanároknak az kötelező), 10 évig fuvoláztam, de a fuvolámat is kölcsönadtam a budakalászi zeneiskolának (olyan növendékeknek tudják odaadni, akiknek nincs saját hangszerük), mert azt se használtam, a kamarazenekar nem jött össze, egyedül meg nem volt kedvem játszogatni. De a kóruséneklés olyan huszonéve hozzátartozik az életemhez. Az Angelika után a Gabrieli énekegyüttesben énekeltem (innen a másik CD), de a kórusvezetőnk a férjével (aki szintén kórustag volt
) most külföldi kiküldetésben van, a kórus pedig olyannyira átalakult, hogy a régiek közül már nem énekel benne senki. Én sem éreztem jól magam az új felállásban, ezért most Rákosszentmihályra járunk Filia énekegyüttesbe. Ezt egy zenész házaspár alapította amikor az első gyerekük született - hiányzott nekik a kórus: hát csináltak egyet maguknak. Négyen kezdték, aztán bővülgettek. Most vasárnap volt a XVI. kerületi kórusoknak egy közös koncertje - ez volt párommal az első közös fellépésünk
(Õ eddig csak a tanári kórusban énekelt a suliban, ősz óta viszont ő is Filia-tag lett.) Beszélgettünk róla utána, milyen fantasztikus dolog a kóruséneklés, és hogy ennek a gyerekek "neveléséhez" hozzá kéne tartoznia már általános iskolában. Igazi csapatmunka, ahol mindenkire szükség van, mert együtt hozzák létre azt, ami megszólal, senki nem feltünősködhet, senki nem "maradhat le", figyelni kell egymásra. Akiknek a zene nem olyan fontos része az életnek (mint pl. a szüleim
), nem értették, hogy amikor annyi mindent csinálok (pl. amikor Katával terhes voltam), miért járok még kórusra is. És nem győzöm magyarázni, hogy azért, mert ez a lelkemnek kell. Egyszerűen megtisztul az ember egy-egy ilyen kóruspróbán, felülemelkedik a rosszkedven, a stresszen - mosolyogva sétál hazafelé. A Gabrielit azért is imádtam, mert a Várban voltak a próbák, utána gyalog mentem le a Batthyányira - és ez is hozzá tartozott a "szertartáshoz". Főleg ilyenkor, amikor már a karácsonyi műsort próbáltuk volt nagyon jó, az ember jó előre készítette a lelkét a karácsonyra, és karácsonyi hangulatban sétált lefelé a Várból, előtte a város, a díszkivilágításban szikrázott a hó a fákon... Nekem mindig ez volt a karácsonyi készülődés
Kár, hogy zenét nem tudok küldeni nektek
GyeZsu