Sziasztok, ihol vagyok, megint jól lemaradtam. Azért pár dologra reagálnék én is, bár lehet, hogy már hetedhét határon túl vagytok. Ezer bocs, hosszú leszek!
Betti,
köszönöm az érdeklődésedet, a mellgyula elmúlt...aztán kiújult 3szorra is, ki is sebesedett, aztán most megint kafa minden. Együtt tudok érezni Zitával most nagyon! Most vettem észre, az előbb, hogy kibújt a 7. foga is, ez minden körítés nélkül, talán csak kicsit folyt a nyála, így visszagondolva...
lehet, h csak kis lázat csinál a fogzás, de gyöngíti az immunrendszert, és így könnyen bekapja a bacikat, a kettő interferálhat... és akkor jajjajaj.
Azt szondják, azért nem jó a cumisüvegből édes leveket itatni, csak a tápot, mert sok ideig áztatja vele a fogacskáit - pohárból ugye hamar lecsúszik - és akkor könnyebben elromlanak a tejfogak... hát nem tom, neked mi a tapasztalatod?
Judit,
az alkotómunkához nem kell kézügyesség, inkább látás és erre rákattant gondolkodás, mert ez is agyban zajlik. A kreativitás pótolja a kézügyességet, és bizonyos műfajokban nem is kell más, csak jó szem ...meg. pl. egy fényképezőgép. Viszont idő az nagyon kellene, ami meg nagyon nincs nekem... marad az éjszakai-hajnali festegetés, az agyag a legidőigényesebb, az össze se jön. De pl. most rendeztem az ideiglenes falunkban, Rózsaszentmártonban egy kiállítást - én vagyok a Márton napi mulatság - amire úgy fotóztam, hogy egyik karomon ott ült a 9 kilós izgő-mozgó fiam, aki folyton meg akarta kaparintani a másik kezemben lévő kamerát. Csoda, de lettek jó képek is, ki is raktam őket.
(Más kérdés, hogy mit szólnak hozzá az úvé giccstájképekhez szokott falusiak...)
Az én uram szerint is csacskaság a babanet, de elnézi. Na persze, a férfiak kint mozognak a világban, nekünk meg a nagy ingerszegénységben csak a virtuális kirándulás, terefere marad
Lávsztori jó ötlet, várom! én pl. az első szerelmemhez mentem feleségül... na nem Akkor, 18 évesen. Hanem 8 év szünet, után véletlenül összefutottunk az utcán, és abban a pillanatban Tudtuk, hogy Õ AZ! egy év mulva be is következett az esküvő, másféllel később a gyermekáldás...
Maris,
én se, mint pl. Kata, nem akarom bölcsibe adni a fiamat, rosszul vagyok a gondolattól, hogy ők tanítsák meg pl. önállóan enni, meg szobatisztaságra, beszélni... ezt nem engedném át senkinek. Persze az én munkám olyan spec, hogy - elvileg - tudok otthon melózni, vagy rajzot tanítani is. Én arra gondoltam, hogy a faluban keresek olyan unatkozó nénit vagy fiatalt, akire néha két órára rá lehet bízni a kölököt, NÁLUNK. Esetleg hasonló cipőben járó anyukát, akivel felváltva őriznénk egymás csemetéit, alkalomadtán. Inkább azt várom, hogy a gyermekem éjjel aludjon, és akkor tölthetném azt az időt éjjel szöszmötöléssel. Mert sajnos aludni is muszáj valamikor egy kicsit. Egyszóval 3 évesen megy Marci oviba, HA érett, HA jó érzi ott magát. Hacsak nem muszáj másképp.
Lakásügy. Mi 10,5 milláért vettünk házat Gyöngyöstarjánban, (2800 m2 telken!) (100 % részletre, 2 házon van jelzálog)vállalva a 20évig tartó havi 100 törlesztőt. Ami nyomaszt, de ha pl. Gy.patán veszünk 5-ért, hiába occsó, ha eladhatatlan, mikor esetleg lépnünk kell. Itt közel a város, 5 perc, Bp. egy óra, virágzik, polgárosultabb a falu, és nő a házak értéke. Előnye is, hátránya is van, de nekünk hosszú távon ez látszott jobbnak.
A csőrös pohárról annyi rosszat hallani, de... Én annyi mindenről eldöntöttem jó előre, hogy én aztán soha, majd én megmutatom. De baromság. Amikor a kórházban a 3. napom egy csöpp tejem se volt (az 1, csöpp a 4. estén... és lassan indult be nagyon) akkor az ordító gyermekemnek, aki az üres cickóra rá se akart nézni, mert minek, én is a szájába dugtam a cumit, teát kapott, és aztán tápszert is, mert éhezett. Minden elvem ellenére, bőgtem is közben. Aztán 3 napos kora óta undorral köpi ki a cumit és minden műmellet, a cumisüveget is, mert tej is lett bőven, azóta is van. Még az ujját se szopja, csak én kellek neki. Na ezt csak azért írom, hogy nincs patentrecept. Marci folyton iszonyú erővel ráharapott az üvegpohárra, mű meg nem volt kihajló szélű, jött a csőrike. (csak 7 hónapos korától, a főzelék mellé). Ebből jól iszik, de szoktatom lassan a pohárra, olyan izgi neki az is, hogy tuti menni fog, nem marad így, és már a szopásról se szokik le a csőr miatt(persze ha csak 3 hónapos lett volna, nem tom) akkoriban még fogatlan volt, a lefejt tejemet pohárból kapta, ha alkalomadtán...
Kata,
még nem gratuláltam a gyermekhez, Isten hozta a Picit! Az én fiam 10 hónaposan is kijön a babakocsiból utálja, rettenetesen aktív, ami jó, csak fárasztó. Kendőben hordom. Én a hordozókendőt mindenkinek reklámozom, (Sasiorsi!)annnnyira szupeeeeeeer! most9 kilósan is működik, elöl és oldalt hordom vele, ki vagy befordítva, újszülötten meg fekve, ha megtanul ülni, akkor meg a hátamon fog benne ücsörögni... és lehet rajta pelenkázni, ha úton vagyunk, és jó napernyőnek a kocsiban, takarónak, ha elalszik valahol... és még ezer dologra, ha már a gyereknek nem kell, mert gyönyörű tiszta lenvászon. És túlél tíz gyereket is.
Ezen a képen felmásztunk egy hegyre, akkor 3 hónapos volt, és így meg se kottyant, kenguruban egy héttel azelőtt leszakadt a vállam, mert bevág a vállpántja!
Sasiorsi,
Marci is sírt, amikor fogni kezdte a játékokat, sztem mert megunta és elengedni még nem tudta. Ha cseréled a játékot, akkor is folytatja a sírást? De mert fáj a fogínye, sztem még hagyni kell, hogy a szájába tegye a tárgyakat, mert csak így fejlődik. Inkább puha, ruganyos vackokat kell neki adni, a masszírozás még enyhíti is a fognövés fájdalmait, amit úgyse lehet megspórolni.
A 3. heti oltás nálunk a legdurvább volt, 39 fokos láz... a 4., 5. hónapit meg se éreztük, ha ez bíztat!
A szenilitást a kisbabás anyáknál a szakkönyvek is említik, magam is szenvedek tőle, bár múlik idővel... Biológiai oka van, nem vagyunk hülyébbek, csak a gyerek fölülír minden információt, mert így tuti, hogy Róluk nem feledkezünk el. Jó kis rendszer. Én nagyon szétszórt voltam előtte is, képzelheted... na de a NOTESZ, a LISTÁZÁS csodákat tesz, nekem bevált!
A vidéki élet... jó es, rossz es. (2,5 falu, 2 város van mögöttem). Itt tiszta a levegő, csönd van, páratlan a kilátás, közel a kirándulóhely, és mégis olcsóbbak az ingatlanok, ami szuper, ja és a gyereket se kell félteni úgy, ha kint játszik. Viszont a csönd néha süket, a kultúra Mo-on csak a városban van, mert a népi kultúrát rég kiölték, azt az emberek nagy része csak bámulja bután a TVt, és kocsmába jár, elenyésző kivétellel, akik azért szerencsés esetben tartják egymásban a lelket. Bót van még, de üzlet nincs. Ezek meg gázos dolgok, de egy közeli város enyhítheti ezeket. Amúgy az emberek mindenhol egyformák. Általános a közöny itt is ott is, csak a faluban ezt ráadásul pletykával kombinálják (segíteni azt nem, csak kibeszélni!) amire én, pesti lévén, nagy ívben. De rokonlélek arányaiban ugyanannyi van, ha Pesten pl. 100 volt, Egerben 10, itt meg 1, akit jól meg kell becsülni. Nekünk megéri itt lakni, ha már a Paradicsomban úgyse lehet, pillanatnyilag…
A barátnőmnek is hullott a haja a szopitól, a 2. gyereknél, pedig azelőtt óriási göndör hajkoronája volt... nála súlyos vas és vitaminhiány miatt. Meg kell előzni.
Csajok, a durranó cicikhez: ha épp nem szopik úgy a Baba, mint máskor, ti nem fejitek?
Orsi,
írod, a régi életed utáni vágy...háááát...igen.
Én nem cserélnék a régi életemmel, csak rettenetes a hiányérzetem, szeretném egy bazinagy cipőkanállal a mai 24 órámba, a gyerek, férj mellé belesűríteni még a régi szerelmeimet is: az olvasást (már Igazi Könyvet!, nem csak babanetet, bár az se megy) az alkotást, szellemi életetet,kirándulást...egyéb szenvedélyek. És bár totál elégedett vagyok, boldoggá tesz ez a családanyaság, mégse bírok lemondani a többiről, legalább ideiglenesen ugye...
Neked mitől állt át ott belül az a valami? Nincs egy jó kis recepted?
(Vagy az nem baj, ha az igények magasak maradnak, még ha kínlódok is, ez a biztosíték arra, hogy nem épülök le teljesen agyilag, és egyszerűen a fontossági sorrend szerint kell cselekedni... tehát férj, gyerek, otthon, meló-szerelem, v ilyesmi? hmm-hmmm... morfondír)
A tévével dettó egyetértek veled, még készülékünk sincs, tutira bámulnám én is sokszor, pedig így is időhiányban szenvedek...gyereknek meg, ja, majd válogatott dvd-k, úgy 2 év körül, max napi 1. Mert az is fontos, ahhoz, hogy fel tudják dolgozni, az elején évekig, hogy akár újra és újra meg tudják nézni ugyanazt, vaklaki felnőttel, és rá tudjanak kérdezni a dolgokra, olyan érzékenyek! Nővérem 3 gyerekénél láttam ezt azt. Nemhogy a durva rajzfilmek, még egy egyszerű sztori is megrázza őket, hogy pl. elveszik a hős macija... amit segíteni kell feldolgozni nekik, nemcsak hagyni, hogy emésztetlenül halmozódjon a kis szivacs lelkükben a sok vacakság.
Judit,
nálunk 2,5 hónaposan kezdődött a hasfájás, és 5. hónapig tartott, minden áldott este 2-3 óra sikítás... akkoriban nem csináltunk esti programot. Túl kell élni. Mi Espumisant adtunk, mert az nem szívódik fel, nem tudom hogy használt-e, nélküle rosszabb lett volna-e? A hascsikarás nem kivédhető, pl. nonstop fájdalomcsillapítóval, csak felgyorsítható, ahogy az Espu is teszi, a kicsi buborékokból nagyot csinál, ami könnyebben kijön, semmi misztikum.
Na abbahagyom, bocs mindenkitől! Ritkán, de hosszan
Ja, Marcika felállt, kapaszkodva, ollyan vitéz!
Jók legyetek!
Zsuzsanya