Sziasztok, igazából én ezt találtam:
http://www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/betegsegek_reszletesen/ob_gyn/common_problems/myoma/&article_id=42703 Ez megmagyarázza, hogy miért tilos itt az ösztrogént itt növelni. Különben a mióma az maga egy jóindulatú simaizom-daganat a nyálkahártyán.
Renóka, cuki a babád. Megerősítették a kislány mivoltát? Gondolom azt már látniuk kellett. Mi az ünnepek előtt szeretnénk menni pár nappal, akkor leszek 15.hetes, de gondolom, annyira előre nem kell bejelentkezni a Praxisba...? Hajdú doktornőt még a Szabolcs utcából ismerem, benne nagyon megbízom (ő Praxisos).
Mka, nagyon nehéz, amit írtál. Egyébként ilyenkor elámélkodok mégis Krizsa dokink felkészültségén, hogy ilyen esetet fel tud ismerni. De hátha tévedett! Vagy még csak tapogatózik... kérlek addig bízz, amíg még semmi nem dőlt el!
Zsebi, Mka... amikor olvastam a soraitokat, megint azt éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéből, és a számat harapdálom. Persze az öribaba megint a téma, de már nagyon félek szóbahozni. Ugyanis nem itt, egy másik topikon azt tapasztaltam, hogy egyes lombikozók annyira mereven elutasítják ennek gondolatát is, hogy egyenesen sértésnek fogják fel még azt is, ha valaki megemlíti. Ez azért borzasztó... Mintha egy csődtömeg, a kudarc beismerése, egy nagyon rossz valami lenne ez a dolog. Hogyan magyarázhatnám meg, hogy nem az...? Nem tudom, hiszen mindannyian mások vagyunk, és mindenki bejár egy utat, mire eljut valahova. Nekem csak az volt a nagyon fájó, amikor a tanfolyamon elfigyeltem egy párt: elmesélték, hogy bár már az X.dik lombik után szóbakerült az öribaba, valahogy irtóztak tőle, é csakazértis folytatták tovább. 11 lombikjuk volt, aztán megtörten ott ültek, és már igyekezniük kell, mert maximum 42 évesen fogadhatnak örökbe újszülöttet... persze az asszony mostmár átkozódott, mi értelme volt idáig húzni. Ez is egy út volt...
Zsebi, még egy gondolatodra reagálnék. Az Ágacskán - mondtam, ide azok is jöhetnek, akik még nem indítottak el semmit, csak hezitálnak - volt egy olyan fiatal pár, akik még a lombikot se vállalhatták be, de a legnagyobb bajuk az volt, hogy mit szól a rokonság, a nagyszülők. Majdnem kicsordult a könnyem, amikor a lány elmesélte, hogy már vágyik arra, hogy magához, sajátjaként ölelhesse ott a szülésnél a még mázos kisbabát... de fél a környezete elvárása miatt. Aztán a 3.nap végére megértette, amit meg kellett, meg is könnyebbült.
Ne haragudjatok rám, hogy erről megint beszéltem. Csak nagyon rossz látni, hogy páran itt annyira borzasztóan nekikeserednek, a hit már fogy, nincs perspektíva és kapaszkodó. Segíteni szeretnék ezzel. Én tudom, és Timiék esetében is ezt gondolom, hogy ennek elindítása a további megpróbáltatásokat is sokkal könnyebben elviselhetővé teszi. Nem mellékes szempont, hogy a babaszobát igenis van értelme megcsinálni...
Látjátok, megváltoztam így terhesen, elkezdtem képeket beszurkálni.
Érzelgős Norka (9+5)