Már beteg sem lehetek nyugodtan!
Nem elég, hogy dögrováson vagyok (Cory tanúsíthatja, ahogy recsegtem neki a telefonba...
), Sebi napközben alig alszik, mert amint vízszintesbe kerül, eldugul az orra, azon kívül leginkább csak ölben van el, szegény Zs. rohant is haza, erre kezd ő is lerobbanni. Mostmár hőemelkedése van, de őt ismerve ez éjjelre átcsap majd 39 fokos lázba, úgyhogy nem elég, hogy törölgetem a taknyos-köhögős gyerekünk orrát, most készítem Zsombornak a vacsorát, menza-teát (csak azt hajlandó meginni, brrrrrr...
), diktálom belé a vitamint, szóval eddig én voltam a legszarabbul, és erre nekem kell istápolnom mindenkit!
Na jó, annyi előnyt kaptam, hogy az előbb vettem egy jó forró fürdőt, így legalább kidugult az orrom, meg erőt gyűjthettem a család további ápolgatásához!
Azért köszi mindenkinek a jókívánságokat, egyelőre sajna nem túl hatékonyak...
Viki
Annyira megképzett előttem, amint Zsombor cipeli a motyóm mellett a villanyrezsót, lesöpri az ágy mellől a ctg-gépet a 3-asban és a helyére teszi a rezsót, előkapja a motyómból az előre bekevert tésztát befőttesüvegben, én a hónom alól a palacsintasütőt, és két fájás között jóízűen palacsintázunk a dokimmal-szülésznőkkel, sőt a szomszéd szobában vajúdók is átugranak egy kis mákosra fájdalomtűrést elősegítendő...
Boglárka
Szegény Fanni...