Világszép kismamák!
Olyan nagyon-nagyon drágák vagytok, köszönet a sok írásért! Igyekszem mindenkinek névreszólóan válaszolni, még egyszer (sokadszor) elnézést, ha kimaradna egy-egy név említése)
Lyly,
Tényleg komolyan gondoltam a meghívást
ja, és mindannyiótokat szívesen látlak majd, ha egyszer lesz egy falakkal körülhatárolt hely, ami a miénk
vicces lenne mondjuk, ha egyszerre jó sokan megjelennétek gyerekestül az ajtóban
de jó is lenne!
Az írásról csak annyit, hogy a férjem állandóan azért nyüstöl, menjek el újságíró-tudósítónak ahelyett, hogy mindenféle hajléktalanokat tanítok írni-olvasni vagy kötni vagy számítógépet kezelni, ingyen (a nyelvekről nem is beszélve, Agrában az összes évfolyamtársam tudott két szót magyarul: bunkó (ezt olaszul lehet aztán nemek szerint is ragozni: bunca, bunche, bunchi) no meg a majom, amiből volt nekünk 3 is a konyha tetején) A probléma csak ott van, hogy én nagyon belelkesedem az olvasás-írás közben, és egyrészt össze-vissza gépelek, mert gyorsan akarok mindent leírni, ami az eszembe szalad, aztán időnként elfelejtem kijavítani (pedig hogy utálom, ha egy újságban ilyenek vannak!), a másik pedig a személyes érintettségem. Én nagyon erősen belemegyek érzelmileg minden ügybe, az újságíró meg ugye tárgyilagos (kellene legyen) De szívesen fogadom ötleteidet, jó móka lenne!
Nicika,
Köszönöm szépen! Én is nagyon örülök Nektek, hogy vagytok, ilyen klasszul, és ilyen sok jót és szépet olvasok tőletek-rólatok!
Az ultrahangok szerint biztos, hogy csak egy van, de valahogy én mégis kételkedem... persze így felülről sokkal nagyobbnak látszik a pocak, mint egyébként (no cipelve is
Katicuska,
Sok erőt küldök! Nekem ezek külön-külön is nehezen mentek, emlékszem szakdolgozatírás közben állandóan a juxtapozícióról meg perspektívákról álmodtam (gyerekrajzokról írtam), ráadásul még kilátásban sem volt babóca. Szóval sok ember helyett teljesítesz, dolgozó-tanuló sorstársaiddal együtt
Férj... Hát igen, egyelőre a napi betevő a kérdés, meg a tető a fejünk felett, meg az én vízumom, úgyhogy ő nem tud jönni, sajnos. És hát én meg nem akarom kihagyni őt a pocaksimogatás meg együttszülés öröméből, úgyhogy marad az ima meg a rossz gondolatok elhessegetése és a kint szülés. Viszont veszekedni a yahoo!-n is tudunk online
Ágiboszi,
Ez a történet annyira jó, kár, hogy elfelejtjük, amikor megszületünk. Köszi a biztatást!
Elméletileg tudok kint is netezni, ha befizetjük a telefonszámlát
Mondjuk Indiában minden sarkon van egy internet-kávézó (vajon miért hívják így őket, sehol egy kávé) és olcsó is, kb.50 ft egy óra. Szóval mindenképpen vonalban maradok, most már kezdek babanet-függő lenni
Varrás-és kötés-horgolás-fúrás-faragás ügyben én is szívesen segítek: teljesen kezdőknek is tudok örömet okozó könnyű dolgokat mutatni (például hogy lehet egy egyszerű téglapnyi kötött vagy rongyoszsákban talált anyagból állatkákat készíteni, így biztosan azok a mamócák is tudnának valamit alkotni, akik azt hiszik, hogy semmihez sem értenek (brrr.. állami oktatás)
Tünde,
Ez a lány egy szupermodell! Hol van hozzá képest a Claudia Schiffer!!!
A találkozós fotókban hosszan gyönyörködtem, képzelem, micsoda nagy élmény lehettetek a teázó közönségének
Tudod, félelemre nincs azért túl sok ok (többnyire), bár az autóban ülve én is hangtalanul sikoltozom, meg hadonászok össze-vissza, annyira félelmetes az ottani közlekedási morál, de azért a nagyvárosokban ott is lehet európai módon élni, ha van pízmag
No és abban a városban, ahol én élek mindig süt a nap - kivéve az itthoni nyárral egyidőben tomboló monszunról, amikor állandóan nyirkos-borús brrr. De mondjuk a babavárással együtt nő az én paranoid hajlamom is.
Vok,
Kitartás az van , mondjuk közben sokat anyázom
Neked honnan ez a név? Bocs, ha már írtad, valahogy elkerülte a figyelmemet.
Te, Eszter! Szerintem azért jutott eszedbe az illető volt kollégád, mert én vagyok az! Vagy nem?
Legalábbis nekem is volt egy Eszter nevű kollégám, aki látszatra Te vagy! Szóval ha azt mondom, hogy személyhívó meg piackutatás, akkor arról vajon mi jut eszedbe????
Köszi Mamacka az infot is meg a jókívánságokat! Neked is hasonló sok kitartást és örömet!
Zsofy,
Most már értem, miért öltöztetik a mamák rózsaszínbe a kislányokat, egy ilyen csillagszemő babócának pont ez a szín való, főleg, ha LILI az illető hölgyemény. Gratula hozzá!
Igen, az élet egészen különleges ott, de azért van jó oldala is (no jó, most, így babavárás meg hajléktalankodás közben éppen a sötétebbet látom, de azért nem mindig van ez így). Például az indiai ember mindent elsöprő örömre való képessége. Mindig, mindenben megtalálják az ünnepelnivalót (mondjuk olyankor zeng a ház, no meg máskor is többnyire
És a napsütés, amiből itthon olyan kevés van!!! Meg az elefántok
Az utazók törvényszerűen elkapnak minden nyavalyát, mert a levegő is elképesztően szennyezett, de ez pszichés is egyébként (a tudatalatti az igékre koncentrál, így a nem leszek beteg és a beteg leszek között neki nincs túl sok különbség), ott élve nekem soha semmi bajom a gyomrommal, pedig már régóta nem fertőtlenítek semmit, és amikor nem várok gyereket, akkor iszom azért vizet a csapból is. Szóval nem ez a része a nehéz, bár egy indiai étterem konyhájába ne akarj bemenni, mert utána feltétlenül 40 napos böjtbe kezdenél
Igen, babóca erős lesz, 1. mert én így akarom, 2. mert nincs más választása, sok-sok finom tejecskét kap majd
no meg nem terheljük agyon semmiféle kemikáliával, legalábbis én erre esküszöm.
Anita, köszönöm
Meg azt is, hogy a szájmenésem örömet okoz
Babetta,
Köszike! Nekem is nagyon érdekes, meg hihetetlen is.Még nem tudom, meddig maradok, legalább 2-3 hétig biztosan, mert vízum- és lakásügyben nincs előrelépés
Talán a karácsonyt már kint ünnepeljük valami akácágakból kötözött karácsonyfával
a 30 fokos napsütésben
A férjuramról tudok berakni, meg magaról is valamit (nem együtt sajnos, nincs szkennerem meg semmiféle digitális kütyüm se, pedig van egy jó kis elefántos képünk), pocakom meg bele se férne
Csema,
Szóval Neked is Szófi! Hát nekem is, remélem
Még nem döntöttük el, hogy Sophia vagy Sophie néven legyen anyakönyvezve, de úgyis a bölcsesség a lényeg!!!
A Szófiát nem tudnák kiejteni Indiában.
Nagyon sok türelmet és kitartást kívánok Neked az ágybanfekvő várakozáshoz!
Nancsika,
Szívesen&
Hát még a maihoz mit szólsz majd, ez is 3 oldal lett
Esztipeszti,
Nagyon köszi
A kultúra, az tényleg érdekes, de én is inkább választanám a magyarországi szürkébb hétköznapokat. No de sebaj, teher alatt nő a pálma! Legalább a gyereke(i)m megtanul(nak) elviselni/elfogadni mindenféle embert és kultúrát!
No, valószínűleg ezzel a levéllel be is telik egy egész oldal. További szép vasárnapot, sok erőt a tanuláshoz/munkához/szexhez (vagy annak hiányához
Vikó
ilyen vagyok most - webkamerán keresztül}
