Sziasztok
Judit
Erről kb. 1 hónapja már Vandával beszélgettünk itt.
Én azon a véleményen vagyok, hogy ne hagyjuk sírni a babát. De mondom, ez csak az én véleményem.
Szerintem ha egy baba sír, akkor akar valamit. Akárcsak olyat, ami nekünk apróságnak tűnik, de neki abszolút nem az. Pl. rosszat álmodott, felébredt és nincs sehol anyu, fél a sötétben, ezernyi oka lehet annak, hogy egy gyerek felsír és minket keres.
És való igaz, hogy ha sokáig sírni hagyjuk, akkor egy idő után abbahagyja. Hát persze, hisz nem hülye. Mi se kiabálnánk órákon keresztül, ha senkit se érdekelne, de bizonyára nekünk se esne jól, hogy senki nem foglalkozik velünk.
Én nem hiszem, hogy ezt egy baba megszokja, inkább csak beletörődik.
Szerintem annyi az egész, hogy meg kell próbálkozni baba-aggyal gondolkodni, és máris megérthetjük őt.
Természetesen nem kell azonnal kikapni őt az ágyából, ha sír. Én úgy szoktam, hogy várom kb. 1-2 percet, mert van, hogy csak felsír és utána alszik tovább. Ha ennyi idő alatt nem hagyja abba, akkor már többről van szó. Ilyenkor bemegyek hozzá és megsimizem a hátát, buksiját, popóját. Ha ez se segít, akkor kiveszem, átölelem és úgy ringatom. Ha ez sem válik be, akkor jön a szopizás. Általában max. eddig jutunk. Pedig éjszakára már szinte egy csepp tejcsim sincs, de neki még az üres cici is elég
Egyébként, ha így vesszük, Kristóf is el van kényeztetve, még most 9 és fél hónaposan sincs el sehol egyedül, pedig már tud ülni és leköthetné magát a játékaival.
Pedig fél éves kora körül már ő is elvolt egyedül kb. 20 percig (úgyhogy Judit örülj amíg lehet!
), viszont mióta tud kúszni-mászni, azóta 1 percig, de tényleg, addig nem marad egyedül, mert mindenhová mászik utánam, még a WC-re is.
Ja, még annyi, hogy a múltkor írtad, hogy valószínűleg nő az Atti foga. Ettől is sírhat éjszakánként.
Most mennem kell, a kissrác pelusából borzalmas illatfelhő terjeng, és ettől kicsit balhés, majd még jövök.
Babus