Sziasztok!
Jaj, Ildi, jobbulás Levinek! Olyan kis elesettek tudnak lenni ezek a beteg gyerkőcök! Na, aztán ha már jobban vannak, de azért még betegek...
Tegnap éjfélkor kolbászos kenyeret evett kis családunk (Katával együtt) a konyhában, és azt gondoltam, a mi családunk valahogy nem egészen normális
Na jó, tegnap extra nem normális nap volt
Katával háromkor indultunk, gyalogoltunk egy megállót, mert az orrunk előtt ment el a busz, aztán annyit gondolkodtam, hogy jussak el vele a Kossuth térre a legkevesebb gyaloglással, hogy végül az lett belőle, hogy leszálltunk ugyan a 6-os buszról a Jászainál, de nem gyalogoltunk el a 2-es villamos megállójáig, hanem gyalog mentünk a Kossuth térre, majd onnan a Báthory utcába, a Kódex könyvesboltba. Ajánlom mindenkinek, naggggyon bababarát hely
Sok az eladó, köztük sok fiatal csaj, akik már a múltkor is tök jól elvoltak Katával, míg én könyveket nézegettem
És vettem Katának daloskönyvet (Füzesi Zsuzsa rajzokkal), amiben minden dal kottával együtt van benne, Ünnepeink a címe, minden ünnepre vannak benne dalok, karácsonyra pl, rengeteg. Aztán mentünk a talira, ahol Ti szórakoztattátok
, onnan már ölben vittem át szegényt a könyvtárba, ahol meg lelkes egyetemisták pakolták vissza utána a könyveket
- na és aztán még kóruspróbára mentünk, apa várt ránk kocsival Újpesten - persze sikerült késnünk 20 percet... A kocsiban aztán Kata rögtön bealudt, a kóruspróbán is aludt (ez egy pici kórus, egy háromgyerekes család nappalijában próbálunk, gyerekek nagyon szomorúak voltak, hogy ezúttal nincs játszótárs
), aztán felébredt, amíg még énekeltünk, az ölemben a saját kottáját nézegette
, és hazáig aztán pont nem aludt el, sőt, hogy nagymamámat is fel kellett vennünk, kifejezetten felélénkült. Így történt, hogy majdnem éjfél volt, mire hazaértünk, akkor még "kikövetelte", hogy képeket nézzünk a gépen, és meglátva Angi csoportképeit extázisban tört ki, hogy "Cici, cici!" - amin kissé meglepődtem (hogy világosabban értsem, az én cicimet is megmutatta rajtam, ahogy az ölemben ült), de azt hiszem, inkább a pocira gondolhatott - nálunk a szopi abbahagyása óta az is cici. Aztán kimentünk apához a konyhába... Aztán lefeküdtem mellé, hogy elaltassam, és persze én is elaludtam. Reggel is elaludtam, pedig ma tejes-zsemlés vérvételre akartam menni. Na mindegy. Kata meg még most is alszik (mondjuk szerencsére amúgy sem egy korán kelő típus). Álmomban pedig a nőgyógyászommal magyaráztuk talán nektek, vagy egy másik társaságnak a kistarcsai szokásokat - pl. a szülősámlit
(Másik álmom kórusos volt - szokásos rémálmom, hogy felállunk a színpadra, és kiderül, hogy a próbateremben felejtettem a kottát, majd visszamengyek érte - és nem találok vissza a színpadra
Na befejeztem a kisregényt, Kata is felébredt - írás közben én is magamhoz tértem (ehhez egy bögre kakaó is kellett).
GyeZsu