Patri!
Köszönöm előre is!
szeredas@axelero.hu Vezso!
Bocs, ha feldühítettelek
Nem ez volt a célom, de megértem az indulataidat.
Tudod, most én is nagyjából egyedül vagyok minden nap a srácokkal, viszem tornára, énekre hetente 3x őket, meg ugye reggel-délután ovijárat, bevásárlás, háztartás miegyéb. És én is kelek Bernáthoz éjjelente legalább 5 alkalommal, bár az is igaz, hogy mellettem alszik. De azért még Bálinthoz is két-három éjjelente fel kell kelni. A bátyáméknak gyakran én főzök, én segítek, látogatni járok a kórházba stb. stb. Tehát tudom, mi a fáradtság, meg az, amikor nem igen segít senki. (És véletlenül sem sajnáltatni akartam magamat, mert ezt utálnám a legjobban) DE!!! Az én anyukámért most én tényleg aggódom, mert hirtelen bezárkózott (ebben különbözik a Te mamádtól), alig bírja rávenni magát, hogy elmenjen valahová, ezzel együtt állandóan van valami programja, munkája stb. Az anyósomék nem vidéken laknak, mint anyu, hanem a szomszéd házban, mégis csak annyit segítenek, hogy péntekente ők hozzák el a fiúkat az oviból. Egy darabig engem is nagyon bántott a dolog, elhiheted. De úgy látom, ők már nem bírják ezt a tempót. A két gyerek még oké, de három... szóval azt hiszem nekik ez már átláthatatlan. Anyu aggódik miattam, hogy hogyan bírom, mégis keveset jön, inkább azt szeretné, ha mi mennénk sűrűbben. Csakhogy én a benzint, de mostanában még a vonatot sem tudom kifizetni, amit most nem szívesen írok le, de mindegy. Már égtem eleget emiatt pl. az oviban, mikor három hónap alatt tudom befizetni a csoportpénzeket. Tehát anyuval ezen megy a vita folyton, hogy miért nem megyünk mi.
Tegnapra érlelődött meg bennem az a hozzáállás, amiről írtam neked. Hosszú folyamat volt bennem is,és még azt sem állítom, hogy mindig megy majd ez. De nekem segít, ha ilyenkor Ti majd azt mondjátok, hogy Dorka, te írtad múltkor, hogy értsd meg a mamádat, most tedd is azt. Légyszíves írjatok nekem majd ilyet, jó?!
Szóval jó zavaros lettem, valószínűleg más család, más probléma, kicsit más helyzet, de alapvetően a lelki békéről és a boldog pillanatok észrevételéről szól ez szerintem. Én annyira élvezem az igazán rosszcsont fiaimat. Jajjajaj, most úgy tűnik, mintha egy szentimentális, szenilis hülye lennék, aki még iszonyú naív is. MIndegy, ezért nem jó neten beszélgetni, sosem tudom, úgy elmondani, hogy ne legyen félreérthető.
Koklúzió: csak a hajadnál fogva tudod magad kirángatni minden bajból, ha ebben még segít is valaki, duplán boldog lehetsz! Ez nem olyan jó, mint egy indián mondás, mert én találtam ki, de szerintem találó. Igyekszem sűrűn erre gondolni, és lesem a kicsiket, ahogy nőnek és egyre okosabbak, egyre inkább a társaim is, nemcsak a gyerekeim.
Remélem, nem orrolsz meg a fenti sorokért rám, tényleg nem ez volt a célom, mert szeretlek
Gondolokodtam sokat azon, amit írtál, de mindig ide jutottam. Küldök sok pozitív energiát
Ruz!
Írtad: "Úgyhogy nem értem, hogy miért javasolják a cicis elalvásról való leszoktatást, honnan tudják ilyen biztosan, hogy az ösztönös, természetes cselekvés az nem jó, ellentétben egy mesterségesen kreált elmélettel, amitől láthatólag még szenvednek is a babák,"
Szerintem azt csináld, ami jól esik, és amit mindig meg is tudsz tenni. Ha mindig meg tudod tenni,hogy cicin altatod el, nyugodtan tedd azt. Én most már tudom, hogy az első babával nekem is az volt a jó, de azt is, hogy a másodiknál mennyire jó volt (amit most is csinálok), hogy alap esetben magától alszik el a kiságyában (napközben mindig, este az esti lefektetéskor), de éjjel velem alszik, sokszor csak komfortszopiért fordul oda. Napközben is néha van, hogy van annyi időm, hogy az ölemben altassam, és az nagyon jó érzés
Sokszor nem tudom ezt megtenni, ezért hasznos, hogy egyedül is remekül el tud aludni, nincs sírás. Ezt persze úgy lehet megtanítani a babának, hogy szopi után leteszed a kiságyába, puszi, kimész. Sír. Visszajössz, simi, puszi és nem veszed fel. Kimész, sír, kicsit tovább hagyod (persze nem három órát!!!), vissza, simi stb. Kb. három nap kell, mire megtanulja a baba, de ez nem szenvedéssel teli három nap, csak következetsnek kell lenni, mert különben mindent kezdhetsz előről. És ez igaz minden komolyan vett nevelési elvre.
Tehát én annak vagyok a híve, hogy hallgassunk meg sok ötletet, de azt válasszuk, ami hozzánk a legközelebb áll, amit jó szívvel meg tudunk tenni a babánkkal, aminek értelmét látjuk egy szóval ami nekünk a legjobb.
Kivételt képez nálam az otthon szülés kérdése, mert ott a babát veszélyeztetheti a mama, ott nem gondolom, hogy csinálja azt, ami neki a legjobb.
Igaz, a többi rendszer bevezetésénél is úgy gondolom, az egész család vágya fontos, a babáé és a többieké is.
Mennem kell a gyerekorvoshoz, majd este jövök.
Puszi mindenkinek!
Dorka