Sziasztok!
Egy pillanatra tudok csak ideülni a gép elé, mert nagyon nyomom a sebet, ha ülök
Hazajöttünk hétfőn, Katussal valóban találkoztunk, csak sajnos sietnünk kellett, mert apám a tilosban tudott csak parkolni. Egy rohadt helyet nem talált fél órán keresztül. És így is 8000,-ft-ba került neki a babafuvar....
Panka nagyon aranyos, gyakorlatilag csak eszik, alszik meg kakil. Azt is alvás közben, mert úgy nem pazarol időt
A Szasza teljesen fel van pörögve, állandóan piszkálja, csókolgatja, melléfekszik és hasonlók. Szerencse, hogy a babát nem nagyon zavarja a bátyó szeretgetése.
Sebem húzódik meg fáj, de napról-napra könnyebb lesz. A tejem ömlik, már a kórházban megindult.
A műtét nem volt semmi, nem akart a Panni kibújni, ketten húzták, egy feszítette a bordáimat. Anyukámat belöktem magam előtt, úgyhogy végignézte az egészet. Nagyon megnyugtató volt az alató orvosnő(Gyöngyi), végig beszélgetett velünk. Az orvosom a szokásos formáját hozta(nagyon aranyos meg kedves volt). És a műtét után az intenzívre kerültem, ahol a világ legjobb szülésznője volt(Tomi Annamari), aki egész estig körülöttünk sürgött-forgott. Semmilyen fájdalmam nem volt, amikor múlt az érzéstelenítő, minden gondolatomat kitalálta. Szóval olyan volt, mint egy ötcsillagos szállóban
A kórtermi élményekről legközelebb......
Mindjárt rakok fel a Pankáról egy képet, ha tudok...
Katusnak nagyon-nagyon szorítok, de remélem túl van már rajta!
Puszi, Ildi.