Hellóka!
Ne tudtjátok meg, milyen dilis napok vannak a hátunk mögött!
Kezdődött az egész azzal, hogy Balázs szerda este kivonult öcsémmel a Mo.-Svéd meccsre, vmikor éjfél előtt nem sokkal kolbászolt haza. (De legalább Noncsa jó fej csajszi volt, mert nem hisztizte át az estét.)
Csütörtök este ugyancsak édes kettesben voltunk itthon Noémivel, mert Apjuknak ismét programja volt, a mhelyén volt vmi VIP party, vörös szőnyeggel, limuzinokkal, Ferrarikkal, meg egy rakás kikent-kifent cicababával.
Aznap este már Noncsi hozta a formáját, hiszti hegyek voltak, kezdtem kissé befáradni.
Pénteken reggel 8-tól suliban voltam, délután 5-re jöttem haza, de ismét kettecskén töltöttük az esténket, mert ISMÉT céges rendezvény volt, de most csak az ott dolgozóknak. Eredmény, vmikor éjfél előtt hazavánszorgó férj. Aztán mindez csak tetőződött azzal, hogy Noncsa persze megint tök fáradt volt (pénteken apuékkal Velencén volt), úgyhogy kellőképpen felhúzta az idegeimet és ma is egész nap egyedül voltunk, mert ma meg megint céges rendezvény volt Balázséknál este 6-ig. De ma jó kislány volt Noncsa.
Én meg még próbálok magamhoztérni az elmúlt napok végtelensége után... Arról meg nem is szóltam még, hogy a csütörtöki napom kapásból úgy indult, hogy csomót véltem felfedezni az egyik mellemben, úgyhogy hatalmas mázlim volt, hogy sikerült időpontot kapnom még aznap a dokimhoz (aki éppen új, mert ugye kórházat és orvost is váltottam). Szóval végigparáztam az egész napot, de legalább negatív lett az eredmény, csak kényszerképzeteim vannak. A doki viszont tök aranyos, jófej, szimpi stb., meg nagyon jól néz ki, úgyhogy iszonyat zavarban voltam egész végig, dehát ez van, a lényeg a diagnózis, hogy minden okés.
Úgyhogy pihenni akarok!!!
Ja, és pénteken mehettem volna megnézni Rómeó és Júliát, felszabadult egy ismerősnél pár jegy, akár az első sorból is végigizgulhattam volna a veronai hősszerelmesek két óráját, de persze nem jött össze, mert Balázs dolgozott én meg a suliban aszalódtam mindezt azzal a tudattal, hogy Paris szerepére pont a Homonnay Zsolt volt beosztva. ÁÁÁÁÁ.....
Na, ennyit rólunk.
Szamóca, örülök, hogy jelentkeztél, jó volt végre olvasni rólatok!
Lilo-ra vigyázzatok! Bogi mit szól hozzá? A teknőcöt hol tartjátok, hogy vándorútra kélt?
Gyógyulást nektek! Egyébként én is azt hallottam, hogy a gyerekek ált. a böcsit, ovit végigbetegeskedik, de a sulit már könnyen veszik, addigra megedződik az immunrendszerük. Úgy legyen!
Csak addig az a sok betegség...
Pelus: nálunk még van, sőt,a szobatisztaság nem is igazán van napirenden. Sztem dec.-jan. környékén fog majd aktuálisság válni, illetve sztem akkor már őt is zavarni fogja a pelus tartalma. Néha mondjuk már most is mondogatja, meg mutatja, hogy vmi nem jó, de nem igazán foglalkozik a bilivel ill. a WC-szűkítővel.
Szomszéd-telek: még nem írok róla semmit, de reménykedünk...
Zsuzsi! Köszi szépen a palántát, igényt tartanánk rá, ápolgassad még egy picit légyszi, még nem tudom, hogy mikor tudunk eljutni érte. Mekkora egyébként?
Campona uszi: nővérem oda viszi a két kislányát, nekik bejött.
Ez a lázsroham elég durván hangzik!
Mircsi: továbbra is átaludja az éjszakákat?
Ügyik vagytok! Gondolom, azért ez nektek is sokat jelent.
Jog: azért csak egy évig jártam, mert egyszerűen nem tudtam a munka mellett tovább csinálni. Teljesen kikészültem idegileg, nem lehetett hozzámszólni, tiszta stressz voltam, semmire sem volt időm, úgyhogy mérlegelni kellett, hogy mi fontosabb. Hiába tetszett a suli, a tananyag, egyszerűen "nem érte meg" feláldozni érte magamat és az emberi kapcsolataimat. Ha nem dolgoztam volna, könnyebb lett volna, de így nem működött.
Réka, veletek mi a szitu? Nagyon eltűntél.
pusza:Ch.