Bea! Köszi, ari vagy, akkor leírom, legfeljebb átugorjátok..
Nagyon édes a lányod, látom a kötelező olvasmányt már nagyon olvassa és már fel is mondja...
Amúgy már Boti is gagyarászik ezerrel, nekem a kedvencem amikor szopi után spontán rákezd fújtatni, mintha valami nagy, megerőltető fizikai munkán lenne túl....és aztán jön a ba-ba-ba-ba és a többi szövegelés....ennivalóak ezek a gyerkőcök...
Szóval Húsvét hétfőn, reggel 4-kor éreztem először, hogy olyan menzis görcseim vannak, néztem az órát 10 percenként jöttek, kicsit paráztam, hogy akkor most tényleg itt az idő?..úgy fél 6 körül éreztem egy belső pukkanást és elöntött a magzatvíz, gyorsan felugrottam (már amennyire egy 113 cm-es kerületű hassal lehetett
és ébresztettem Apáját, hogy lassan mehetünk szülni...nem kell leírnom Apája lelkiállapotát, úgy kezdett kapkodni, még a nadrágját is fordítva akarta felhúzni, hebegett habogott, még én nyugtatgattam, hogy még nem annyira gáz, ez csak a magzatvíz, de ő csak rohangált fel alá..
kb 7-re értünk be a Kútvölgyibe, ahol így utólag visszagondolva ért egy kis lelki fröccs, ugyanis a dokim éjszakás volt és éppen készülődött volna haza, aztán amikor mondták neki, hogy megjöttem szülni, hát hadd ne írjam le, hogy viselkedett..
Ott durcázott, morgott, hogy ő ezt nem hiszi el, hogy pont most, ő akkor most, hogy megy haza, nekik programjuk van és , hogy meg kell locsolni mamit meg mit tudom én kit és ő fáradt és stb.....szóval nagyon rosszul esett, mert bíztam benne, éppen arra lett volna szükségem, hogy megnyugtasson, elmondja mi történik velem és, hogy minden rendben lesz...erre még jobban kiborított, azt azért elmondanám, hogy nálam jobban a szüléstől talán senki nem félt..
borzasztóan féltem a fájdalomtól, már a 6. hónaptól folyton ezen rágódtam, hogy hogy fogom én ezt kibírni, mert nem akartam epidurálit kérni...na lényeg, hogy megvizsgált és akkor csak másfél újjnyira voltam nyitva, mondta is, hogy esténél előbb ne számítsunk a baba érkezésére.
Beköltöztem a szülőszobába, ami nagyon szépen volt berendezve, mint egy szuper szállodai szoba, apája is bejött velem, választott szülésznőm kérte, hogy pihenjek, feküdjek kicsit le, mert hosszú lesz ez a nap..óránként valami tanulólányka vizsgálta a baba szívhangját, végighallgattunk a mellettünk levő szobában 2 szülést és teljesen kikészültünk, ekkor döntött férjem úgy, hogy ő majd kinnt marad szülés alatt
pedig én olyan szépen, csendben szültem, de hát ki tudta ezt alőre, így utólag bánom, hogy nem volt bennt, de akkor nekem is jobb volt, hogy nem látott abban az állapotban..délután 3-tól lettek erösebbek a fájások, 5-kor beöntés utána a gyorsító oxitocin aztán amikor már úgy éreztem nem bírom a fájdalmat, szóltam a dokimnak (aki közben meglocsolta a rokonságot és visszajött hozzám) , hogy na akkor MOST kérem az epidurálist vagy bármi mást , de ő nevetve közölte, hogy ugyan már, ne vicceljek, inkább nyomjak mert ezek már a tolófájások és mindjárt megvan a baba...hát a mindjártból jó bő félóra lett, de végül győztünk!!!! 19:25-kor Megjött Fürtös közénk, igaz akkor még egyenes volt a haja, csapzott kis ráncos emberke volt és sírt amikor a hasamra tették, de nekem így is gyönyörű volt..
elvitték méricskélni, öltöztetni és amíg engem összeférceltek addig apája ölében volt, figyelte a világot és apját, mintha minden egyes szavát már akkor értette volna...soha nem felejtem el ahogy ott ültek mellettem, nem is éreztem fájdalmat, semmit, csak valami fantasztikus boldogságot és kicsi félelmet is, hogy ezentúl mi vagyunk felelősek ezért a kisemberért!!!
Nekem a szülés egy gyönyörű élmény maradt és így utólag azt mondom szívesen átélném mégegyszer. Valahol úgy érzem, hogy duplán vizsgáztam, mert egyrészt megszületett MAnóm, másrészt fájdalomcsillapítás nélkül sikerült és ez nálam nagy szó......a korházi időszakról jó élményeim vannak, kedvesek és segítőkészek voltak a csecsemősök, nem igazán ment a szoptatás, ki is voltam borulva, hogy lehetek ilyen béna, de aztán belejöttünk, kb. 5. napon lett tejem....a dokimra visszatérve megbocsájtottam neki, mert nagyon jó munkát végzett, már 1 hónappal szülés után rendbe volt a gátsebem, de azért elmondhatta volna a véleményét a szülésznőnek akkor is amikor én nem vagyok jelen és akkor nem bánt meg.....
Szóval ennyi, remélem nem untattam senkit
most eltűnök, mert közben apája hazajött és mint éhes farkas úgy köröz itt, hogy adjam már át a gépet....
üdv
kingu