Zsebi!
Egy dologtól óvlak: ne tedd azt, hogy megkeseredetten, fogcsikorgatva hajszold bele magad az újabb próbálkozásokba. Nem azt mondom, hogy nem sikerülhet. És itt javítani szeretnélek egy pontban: nemcsak a véletlenen múlik ez, hanem a pszichés tényezőkön is. Ez egészen biztos, nézd meg itt, a topikon is hány eset igazolja ezt: Karmen, Unique, Renoka, Milena, én...
Ezzel csak azt szeretném mondani, ne zárkózzatok el az alternatív lehetőségektől, nagyon fontos a biztonságérzet, hogy van ebből kiút! Most persze ez csak a saját véleményem, és mindenki a maga tempójában halad az útján...
Én amikor elhatároztuk, hogy örökbefogadunk, nem is tudjátok, hogy hány olyantól, többek közt lombikos sorstársamtól kaptam szörnyülködő visszajelzéseket, hogy "Jujj, lemondasz a saját babáról? Jaj, hogy mondhatsz le? Ne add fel!" stb. én nagyon ideges voltam ezektől a megnyilvánulásoktól, mert ezek az emberek nem értették meg, hogy itt nem feladásról van szó, hanem be akarom magam biztosítani, hogy mindenképpen lesz babám. És bejött. Azt hiszem, Karmennél is ugyanez történt.
A pszichodokim nagyon sokszor elmondta annak idején, olyan lombikozó pároknál, amikor a férjjel van a baj, a nő mégsem fogan meg, ott többnyire pszichés okok vannak, és ez a próbálkozások számával egyre rosszabb.
Zsebi, be is fejezem a litániát, csak arra kérlek: első nekikeseredésed után gyűjts elég erőt ahhoz, hogy sorba vedd, mi mindent tehetsz még! Mert sokat, hidd el nekem!
már a májusi sikertelenség után ugyanígy padlón voltam!