Sziasztok!
Bocsi, hogy nem jelentkeztem, de idegesség és rohangászás meg utána fáradtság és pihi (no meg egy kis meló) volt szép sorban.
Először gratula az édes kis babókhoz, ha látom a fotókat, engem is elfog a vágy, hogy megnézhessem már a picikét. Ezen is jókat szoktam pityeregni, meg mindenféle újságcikkeken, úgyhogy én is lassan az ideggyenge kismamik hatalmas csapatát erősítem
.
Velem az volt, hogy ugyi Pennával mult csütörtökön randiztunk a koriban, édi volt, én szokás szerint késtem, de megvárt a labornál, és megvárta amig megcsapolnak. A mávkoriban szerencsére e kismamákat előre veszik. Aztán mentünk a büfébe reggelizni, mert a dokink aszisztense mondta, hogy kajáljunk, utána mehetünk együtt ctg-re. Tök jó volt együtt menni, dumcsiztunk egy csomót. Az ő pocakja akkora, hogy én kb. kisterhesnek látszok mellette, de az aszisztens azt mondta, a második gyerkőcnél nagyobbra nő a poci, de ez nem jelzi a baba méretét. Szóval az ő ctg--je gyönyörű, az én babám meg szundizott. Erre elmentünk fagyizni, hátha felébred a kis lustika. Pennának menni kellett ügyintézni, és én is elég ideges voltam, mert a párommal megbeszéltük, hogy délben indulunk az anyukájáékhoz, ott is gondok vannak ezerrel. Én az utolsó alkalomnak éreztem, hogy 35+ várandósan bevállaljak egy több mint 300 km-es utat, határátkeléssel. Tehát megettem a fagyit és mivel elromlott a páternoszter felsétáltam lépcsőn a 6. emeletre (az elsőről). Végre felébredt a babó. A mi dokink nem volt bent, aki bent volt, azt mondta, nagyon szapora ez a pulzus, baja vana babónak, jöjjek vissza pénteken is. Szerencsére közben jött a régi dokim aszisztense is, kérdeztem tőle, hogy mi a véleménye, azt mondta, hogy ez a fiatal doki félős, a baba pulzusa nem extrém. Mondtam, akkor kedden jövök vissza, addig el kell utaznom. Azt mondta, hogy nyugodtan mehetek. Elutaztunk. Persze nem én vezetek, így ha keményedik a pocakom, vagy rosszul vagyok, csak hátradöntöm az ülésemet és szundizok. Az út tök jól telt. Anyósoméktól nem messze laknak a párom uncsitesói, az egyik szülésznő, elmentünk meglátogatni. Először leszúrt, hogy milyen bátor vagyok, hogy egy ekkora útnak nekiindulok így szülés előtt. Aztán megtekintette a ctg-t és közölte, hogy ez a baba nem kap rendesen oxigént, lehet, hogy a nyaka köré csavarodott a köldökzsinór és fuldoklik. Mindezt anyósom füle hallatára. Mondjuk ekkor már én is kezdtem begazolni. Hétfőn hazajöttünk, kedden reggel elmentem megint ctg-re, akkor az aszisztens aki csinálta elküldött a saját dokimhoz láttamoztatni a papírt, mert mint kiderült, mindent a dokiknak kell jóváhagyni, hiszen az aszisztens nem perelhető, a dokié a felelősség. Megnézte a őpapírt, azt mondta, tök jó szívhangok. Szerdán találkozunk, de előtte megint ctg. Már rutinosan tudom piszkálni a babát, hogy mozgolódjon ctg közben
. Tegnap megnézte az összes ctg-t, azt mondta nem érti ő sem, hogy a kollégája miért izgult be az elsőn, szerinte nem gázos. Méhszáj zárva, meg minden tökéletes, úgyhogy nincs itt baj.
Szóval visszaolvastalak Benneteket is, valaki már írta, hogyha nem lenne ennyi vizsgálat, nem is paráznánk ennyire. Akit érdekel az én babóm 150-180 pulzust produkál, az alsó a nyugalmi állapot, a felső mocorgás közben. Meg persze szétrúgja a ház falát, kivéve, ha megérzi a ctg-tappancsot, akkor olyan csönd van, hogy fel kell piszkálni.
A doki írt még vasat, hogy a szülésre felturbózzam a hemoglobint. Másnak is?
Bocs, hogy hosszú monológ volt...
Dudukly (36+2)