igazából már tegnap elkezdtem írni a beszámolót, majd mikor már szinte az utolsó szavaknál tartottam, ezen a hülye egéren véletlenül megnyomtam a "vissza" gombot...Minden amit írtam elszállt.
Először is: Mindenkinek köszönjük szépen a gratulációkat!
Az egész augusztus 21.-én este kezdődött. 9-kor lettem figyelmes az első pici fájásra, de itt még úgy gondoltam, nem biztos ez még.
Aztán fél óra múlva is éreztem, majd 20 perc múlva is, - itt már figyeltem - , aztán szépen 7 percesekre váltottunk, ez ment hajnali 3-ig, amikor felhívtam a szülésznőnket.
Azt mondta mivel jó messze lakom a Margittól, induljunk csak el nyugodtan. 4-kor találkoztunk bent a szülészeten, ahol ctg-re tett, ami mutatta, hogy rendszeres fájásaim vannak, ekkor már 5 percenként.
Ezután megtörténtek a / gondolom / szokásos dolgok,aztán zuhany és írány a szülőszoba, vártam a doktornőt hogy burkot repesszen.
Ez olyan 1/2 7 körül történt, amikoris látta hogy a magzatvíz már nem tiszta.
Ctg- re lettem rakva, hogy tudjuk milyen a szívhang, szerencsére nem volt semmi probléma. Kaptam oxytocint, hogy erősödjenek és még jobban sűrűsödjenek a fájások, / nem mintha nekem ezek nem fájtak volna / sikerült is, jöttek 3 percenként, majd 1,5 - 2 percenként, de sajnos a 2 ujjnyi méhszáj nem tágult egyáltalán tovább 6 óra alatt sem / ekkor már délelőtt 10 óra volt / folyton vizsgálgattak, és a szivárgó magzatvíz már egyre zöldebb lett, úgyhogy úgy döntöttek irány a műtő, császározni kell.
Én, aki eddig a pillanatig hang nélkül tűrtem az eseményeket, egy kicsit megijedtem, és elkezdtem pityeregni.
11-kor már a műtőben voltam, megkaptam a spinális érzéstelenítést, aminek a beadása szerintem nem a legkellemesebb dolog a világon, / húzd a nyakadba a lábad, a fejedet pedig told előre, szóval nyagyon - nagyon domboríts, hát ez pocakkal, fájásokkal írtó jó dolog.. /de amint bent van, kellemes meleg tölti el a tested, nem érzel semmit.
10 perc múlva már megvolt a kislányom, láttam miután kiemelték és ilyenkor még mindig bőgnöm kell...
Õt elvitték, amíg engem foltozgattak.
A papája követte mindenhova, amíg el nem vitték az újszülöttosztályra.
Engem visszatoltak abba a szobába ahol vajúdtam és itt volt velem a párom is. / Sírtam sokat /
Aztán Õt is visszahozták, velem volt 1 órát.
4:30-kor már zuhanyoztam, 5-kor már a szobámban voltam.
Aznap már nem kelhettem fel, de reggel már sétálgattam, mentem a picimért egyből.
Annának hívják.
Hihetetlen volt az az egész, még néha most sem hiszem el, de akkor csak benézek a kiságyba és megpillantom az édesdeden szunyókáló kislányomat.
Ja, még másnap megdícsértek, hogy milyen jó, hogy "ilyen fegyelmezetten tűrtem mindent és nem ordítottam, ahogy mások ".
Voltak mondjuk negatívumok is, de összességében nagyon segítőkész és kedves csapat van a kórházban.
Remélem Mindenki jól van köztetek és fejlődnek a pocaklakók is!!
Próbálok képet mellékelni nem tudom sikerül-e, ha nem majd még próbálom.
Eszti
) 
