Kiemelt témák

Sziasztok,

Épp a gép elött potyogtak a könnyeim (a munkahelyemen) amikor rátok találtam. Mire végig olvastam a fórumot, egy kicsit meg is nyugodtam. Örülök, hogy találtam másokat is akik életük talán legszebb időszakát nem tudják felhőtlen boldogságban megélni. Na pesze nem mások bánatának örülök, de jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen "szerencsétlen" aki még ilyenkor se tud úgy élni, mint egy "rendes" ember. A sok boldog kismama között néha kicsit furcsán, kirekesztve érzem magam, amikor olvasom, hogy a boldog kispapák, hogy kényeztetik őket.

Az én sztorim azt hiszem a legjobban Brekucéhoz hasonlít. 2 éve ismerkedtem meg a párommal az interneten. Csak mikor már teljesen beleszerettem derült, ki hogy nős. Azt mondta nagyon szeret, de a feleségét is, így nem hagyja el őt értem. Nem is tette meg értem, de megtette egy harmadik nőért. Egyszer csak bejelentette, hogy elköltözik az új nőjéhez (aki mellesleg foglalkozását tekintve úri kurva). Gyakorlatilag szinte idegösszeomlást kaptam. Pszichológushoz kerültem, mert komoly pszichés tüneteim lettek (éjszaka fulladtam, napközben szívdobogási rohamaim voltak). Persze mondtam, hogy szakítsunk. A szakítás nem tartott sokáig, mert ő mindhármunkat akart és egyikünk se tudott nemet mondani. Hosszú időn keresztül így volt. Közben ide-oda költözött, ezzel-azzal szakított. Idén tavasszal már úgy éreztem (a sokadik szakításunk után), hogy bár időnként lefekszünk egymással mégis sikerült távol kerülnöm tőle lelkileg, már nem függtem tőle. Ekkor már egy éve jártam pszichodokihoz, aki nagyon sokat segített. Vége is lett a kezelésemnek, részint mert úgy éreztük kész vagyunk, részint mert a dokim elment szülni. Na ebben az állapotban estem teherbe. Az apa nagyon boldog volt és persze én is. Az elvetetés egyikünkben sem merült fel, mint lehetőség.
Azt nem mondtam, hogy a feleségének sikerült kitörnie és elvált, külön vannak. Legalábbis amennyire én tudom.
Azóta azt ígérgeti a párom, hogy elöbb-útóbb hozzám költözik és rendes családdá válnuk. De most ő még szereti a kis kurváját. Viszont annyit veszekednek, hogy ezt úgyse tudja sokáig kíbirni, addig én várjak türelmesen.
Én hülye meg csak várok. Meg várom, hogy néha egy kis időt szakítson rám. Közben azzal a tudattal élek, hogy minden este egy másik nő mellett bújuk ágyba.
A héten hétfőn láttam és legközelebb csak a jővőhéten hajlandó találkozni velem. Mikor mondtam, hogy szükségem lenne rá, hogy legalább 2-3 naponta lássam egy fél órát azt mondta, hogy ne hisztizzek. Pedig annyira igényelném, hogy időnként oda bújhassak valakihez.
Tudom, talán az lenne a legjobb ha kitenném a szűrét végleg, de ha ezt nem tudtam megtenni 2 éven át, nem hiszem, hogy pont terhesen sikerülne.
Egyébként ő is skorpió és ő is jön néha a "nem is biztos, hogy az én gyermekem" dumával.
Nekem még csak 9 hetes a babám a pocakomban. Nagyon várom, hogy nagyobb legyen és érezzem, hogy bent van. Úgy biztos könnyebb lesz egy kicsit.

Sziasztok!

Szia Móni!

Hát fura egy helyzet a tiéd,meg a fickódé is.
Szerintem ha valaki, mármint Õ, ennyire nem tudja elszánni magát valami végleges döntésre akkor nem nagyon várható el tőle hogy kb. 8 hónap múlva a felelősségteljes apuka szerepét magára válallja.
Vannak ilyen emberkék.És néha szülők lesznek.
És néha megy nekik, de leginkább nem.
Tudom könnyű ezt mondani de ha ő nem tud akkor neked kell lépned.Magaddal sem kéne ezt megtenned, megengedned neki hogy így bánjon veled.
De egy gyereket szerintem végképp nem kéne kitenni ilyesminek.
Lehet hogy csak azért tudok így beszélni, mert előlem, hál istennek, elég hamar elpárolgott a lila köd, meg tudtam neki mondani mindenféle szar érzés nélül hogy húzzon el.Tudtam hogy hiába mondogatja hogy vállalja a gyereket meg majd segít anyagilag meg minden, úgysem így lesz, csak magamra és a családomra számíthatok.nem kell még ő is koloncnak a nyakamba.
Meg hát ez nekem már a második gyerekem lesz.
Álmomban sem gondoltam volna hogy ilyen körülmények között, így leszek kétgyerekes anyuka.de őszinténszólva, szerintem a gyerekeknek is jobb ha TISZTA a helyzet, legyen az akármilyen is, mintha valami ál, hamis, kényszeredett életbe vannak kényszreítve anyukával együtt.
Kívánok sok erőt és kitartást ehhez a hatalmas feladathoz ami az elkövetkezendőkben vár rád!

Szia Móni!
Ne haragudj,nem akarok beleszólni az életedbe,de az ilyen szintű önámítás,ha nem lenne ez a baba v.mirossz vígjátékba illene.Ne haragudj de hogy lehetsz ennyire gyenge?És még felmentést is gyártasz magadnak hozzá,hogy miért pont most tudnám elküldeni...,meg :dehát szeretem...
Hallottál már róla,hogy mindenkivel úgy viselkednek,ahogy szerinte megérdemli?Ha te csak egy nagy rakás sz*rnak tartod magad,akibe 100*is bele lehet rúgni,beki mért lenne rólad más a véleménye?És ha már a saját életed ennyit számít csak,tényleg ilyen körülményeket szánsz a gyereknek,hogy apuciért versengünk a feleségével meg egy kurvával?Tényleg apuci farka fogja irányítani az életeteket,Tudod,akik ezen a fórumon vagyunk,senkinek sem egy leányálom az élete,de ha utánaolvasol mindenki felemelte a fejét és továbblépett a maradék büszkeségével,ha mésért nem a gyerekélrt,nekünk is szakadt meg a szívünk,nekünk is voltak átsírt éjszakáink,szóval nekünk nem mondhatod,hogy ezt képtelenség megtenni,stb.Bocs,hogy így kiborultam,de ha ilyen nyílt és undorító manipulációt látok,ahogy veled ez a pasi teszi,és ilyen hogy is mondjam...naivítást a másik oldalon,hát az már kikészít.És tök komolyan kérdezem,te tényleg elhiszed ennek az embernek egyetlen szavát is???

Sziasztok Lányok!

Annyira szörnyű ez a helyzet. Azzal kezdtem kb egy héttel ezelőtt a keresgélést a babaneten, hogy végignéztem a különböző oldalakat, találomra, ami érdekelt, és egyiken 2003-as, a másikon 2004-es volt az utolsó hozzászólás. Ehhez képest ez az oldal nagyon látogatott. Ez nagyon szörnyű. Én azt gondoltam 37 évesen, hogy nyilván az lehet velem a baj, hogy a családszerető, beszámítható pasikat már elvitték, azért nem maradt már nekem, csak a selejtje. Hát ahogy elnézem vannak itt jóval fiatalabbak is nálam, ráadásul többen az általam családszeretőnek és beszámíthatónak titulált fickókkal megáldva. Sokszor úgy gondoltam, hogy az én hibám, mert halogattam a dolgot, szerettem élni a szingli életet, de aztán meguntam. Sehová sem volt kedvem már elmenni szórakozni, állandóan kibúvókat kerestem. Gondoltam, eljött az idő, hogy legyen egy babám. Jött egy fickó, és én eleve elrendeltetésnek vettem. Õ még csak 33 éves pedig. Ezek szerint mégsem mérvadó, hogy mikor találjuk meg az illetőt. Mondjuk ellenem szól, hogy soha nem bírtam a hétköznapi eseteket, de hát azok között is van különbség, csak nehezebb észrevenni, mint a teljesen normális, és a nehéz eset közöttit,és ezen a vékony zsinóron nehéz végigmenni úgy, hogy az ember le ne szédüljön. Hát én leszédültem. Valahogy soha nem hittem a 2. esélyben, főleg a 3-ban, erre most mégis megdelejeződtem valamitől. Sajnáltatta magát és folyton elgondolkodtam, hogy mélyebben elemezve lehet, hogy tényleg nehéz gyerekkora volt, és ezért most miért én büntessem még pluszban. Csak azt felejtettem el, hogy én ehhez kevés vagyok. Túllicitáltam a képességemet és az erőmet. Nem baj, majdcsak összejön valahogy ez az élet.Lehet, hogy most is túllicitálom magam, hogy menni fog, de azért összeszedem a maradék erőmet és megpróbálok tiszta fejjel dönteni és lehetőleg nem hagyom magam befolyásolni. Olyan érdekes, hogy mindaddig mentek rendben a dolgaim, amíg az eszemre hallgattam és nem az érzelmeimre. Ez csak véletlen lehet, vagy mi? Nem tudom.
Köszi Csilla a tájékoztató honlap címet, átolvastam, jól jött, írtam is nekik. Írok neked is emilt.
Damami! Neked is köszi az infokat! Ma voltam gyógyszertárban érdeklődni a mellszívó,orrszívó+ mellkrém, meg cumisüveg után. Nem olyan olcsók, de talán ki lehet bírni, bár a könyvelőnk még mindig ül a júniusi táppénzes papíromon, ami azt jelenti, hogy egész augusztusban nem kapok pénzt, majd talán szeptember elején. Ezek nem gondolnak bele, hogy valamiből élni is kéne? Most rohangálok kölcsön után, a kedves férjem meg nem dolgozik, pénz az ablakban, egyébként sem nagyon szólunk egymáshoz. Annyi mindent a fejemhez vágott, hogy majdnem betört ( átvitt értelemben). Ezek után 1 pohár vizet sem nagyon kérnék tőle. Majd csak a gyereknek.
Nem tudjátok, hogy baba mérleget hol lehet kölcsönözni?
Jó éjt mindenkinek!
Móni

Sziasztok!
Szia Dit!

Én most egy kicsit összezavarodtam....Itt mindannyian azért vagyunk,hogy megosszuk bánatunkat-örömünket,tanácsokat adjunk-kérjünk,erőt öntsünk másokba,és erőt merítsünk másokból,hogy a kezdeti határozatlanságot fölválthassuk idővel határozott célokra,vagy egyszerűen csak megkönnyebbülünk,ha kiírhatjuk ami bennünk van.Én azt gondolom,bár nagyon-nagyon hasonló a történetünk,mégis rengeteg mozzanatban különbözik,és mindenki másképpen éli át,mindenkinek a saját baja a legnagyobb,és nem mindegyikőnk egyforma,van ki labilisabb,van,ki keményebb.Rólam írták itt,hogy honnan van ennyi energiám és erőm...mert leírtam a saját történetemet,hogy valaha én is vártam egy kis pocaklakót egyedül,és mára már egy kétgyermekes bolog családanya és feleség vagyok.Mindezt 7 év alatt sikerült elérnem.Emlékszem én még,bármilyen boldog is vagyok most,hogy nagyon sokat sírtam,nagyon nehéz volt nélküle,mindig visszaengedtem az ágyamba,és idő kellett,hogy megutáljam tiszta szívből.Sikerült,olyannyira,hogy a fiamat úgy tekintem,mintha csak belőlem lenne.De ez akkor nem így indult,nem lehetett előre tudni,minden kilátástalan volt,ijesztően magányos.És ott volt az érzelem,amit az ember az eszével kikapcsolna rögtön,de mivel a szívünkben született,ez nem megy egyik napról a másikra.Nekem voltak szüleim,testvéreim,barátaim,akik sokat segítettek.Van,aki mellett nem áll ott barát,nem áll ott egy megbízható testvér,nem mindenki szülei fogadják el a helyzetet,van,kinek sajnos már nem is élnek a szülei.Én sosem venném a bátorságot ahhoz,hiába mentem keresztül mindezen,és zástam le,élek boldogan,hogy egy olyan édesanyát ilyen szavakkal illessek,aki egy kisbabát hord a szíve alatt,élete legnehezebb szakaszát éli meg,mert nem találja a helyét.Nem gondolod,hogy Móninak nem ilyen szavakra lenne most szüksége?Teljesen egyetértek veled abban,amit a párjáról írtál,én nem is méltatom azt az embert,mert még a betűket is sajnálom egy ekkora szemétre.De kérdőre vonni valakit,akinek sosem voltál a helyében?Inkább bíztatni,hogy hányunknak sikerült,és ebből merítsen példát,erőt!Mert ő nem lát a jövőbe,neki ez a helyzet kilátástalan és magányos,nem tudja ilyenkor az ember,mit tesz helyesen,hisz ott a bébi,az eszével tudja mit kellene tennie,de a szíve még érez,és ez nagyon nehéz.Itt szerintem mindenki érzett érzelmeket a gyermeke apja iránt,és szerintem senki nem élte meg azt az időszakot a világ legokosabb-leghatározottabb embereként.Akkor és ott,nagyon nehéz okosnak lenni,hisz nem csak kettőről van szó,hanem egy kicsiről is.Õ is tudja szerintem,mit kellene tennie,de látod,őszintén leírta,megosztotta velünk,hogy labilis a lelke,és segítségre szorult régóta,képzeld el,milyen lehet neki ez a helyzet.Azért csak képzeld,mert bár hasonló a sorsunk,és lehet olyat írni,hogy mi is átéltük,meg nekünk is sikerült,de senki életét nem éljük,és nem érezhetjük át a lelkiállapotát,az érzelmeit.Én a babám születése után 6 hónappal összejöttem egy sráccal,2és fél évig voltunk együtt.Mivel megutáltam a volt páromat,és nem is jött felénk,nem is akartam,nem is érdekelte a fiam,és ráadásul volt valaki,aki elfogadott minket így együtt,a két kezem összetehetem(bármennyire is vakvágány volt az az idő...).Mert fogalmam sincs,hogy mennyi erőm lett volna,ha továbbra is jön hozzám időnként,látom,érzem őt,és közben mégis magányos vagyok..
Ezért szerintem visszaolvasni kellene,mert nem egy lány leírta őszintén itt köztünk,hogy mennyire nem tudja,mit tegyen,mi a helyes út.Nem mindig voltunk ám ilyen határozottak.Eleinte az ember nem látja a kiutat.De egy egyébként is ennyire érzékeny nőnek,pont ebben az időszakban,szerintem inkább bátorító és kedves szavakra lenne szüksége.Hogy tudja,nincs egyedül,vannak akik megértik,akiknek elmondhatja lelke bánatát,akik meghallgatják,és nem vádolják hisztivel.Pont ezért jött közénk,mert a párja csak hisztinek tartja.Nem hiszem,hogy lenne jogunk nekünk is ezt tenni,csak mert átéltünk-átélünk hasonló dolgunkat,és nekünk esetleg határozottabban ment.Csak ennyit szerettem volna Dit,és senkit nem akartam megbántani.Csak azért írtam le,hogy inkább bátorítsuk és segítsük egymást.
Kriszti

Szia Kriszti!
Én tényleg senkit sem akartam bántani,és tudom,hogy mindanyjian hibáz(t)unk,tanácstalanok vagyunk.DE Én úgy vettem észre,hogy a történetekben szereplő (és úgy általában az életben)palik nem gonoszak,csak gyengék,teszik amiben kevesebbet sérülhetnek,v. max.közömbösek.De ez a pali sz.tem legalábbis egy tanulmányeset a gonoszségra,manipulációra érzéketlenségre,és SOSEM volt a Móni párja.Ha egy ilyentől nem tud elhatárolódni az ember az sokkal nagyobb katasztrófához vezethet,mintha egy "átlag"pasival szenvedünk.Amit meg Móninak írtam,lehet,hogy kicsit keményebb a stílusom,de ez mindenkire vonatkozik,rám is,és lehet,hogy én vagyok túl célorientált,de én úgy gondolom,klassz,ha tudunk egymás vállán sírni,de még klasszabb,ha meg tudjuk oldani az életünket,és ehhez mindig őszinteségre,néha kíméletlenségre van szükség.Azt aláírom,hogy nem biztos,hogy tőlem,de ez ez én véleményem,meg lehet fogadni,el lehet felejteni.Hidd el,senkinek sem akarok rosszat,miért is akarnék,csak pont az a baj,hogy úgy látom mindenki sajnál mindenkit,meg mindenki tudja,hogy ez nem jó,de úgy igazán szívből,mélyen nem mondják ki az emberek maguknak sem:addig tart ez az elviselhetetlen,megalázó helyzet,ameddig hagyjuk.A másik dolog meg ami nagyon fontos az életben szerintem,és amire célozni próbáltam,hogy az ember soha ne hazudjon magának.Bárkinek lehet bármit,de abban a pillanatban,hogy az ember elkezd hazudni magának csak veszíthet.Én is szerettem már szar embert,ki tudja miért,de őszintén ki tudtam mondani magamnak: Edit,ez egy rakás szemét,az is fog maradni,nem lehe hinni egy szavát sem,de most v.miért szeretem,és ez és ez van.És innen az ember már tovább tid lépni,ha összegyűlik az ereje.SZóval bocsi,senkit nem akartam megbántani,remélem Móni te sem haragszol,csak segíteni akartam a magam módján.
Dit

Szia Dit!
Örülök,hogy nem bántódtál meg,mert nekem sem volt célom!Én egy másik topicban sajna nagyon összekaptam egy hölggyel,mert én is igazán temperamentumos vagyok...Nehéz visszafogni magam,főleg,ha igazságtalanságról van szó.Minden szavaddal egyetértek,és azzal is,hogy nem elég egymás vállán kisírni magunkat.De én mindig megvárom azt az első pillanatot,mikor látom,hogy beindul a dolog,és akkor segítek,akár ilyen módon is,ahogy te tetted.Csak elsőre azért nem merem,mert nem mindenki fogadja ezt segítségnek.Akkor viszont nem is akarja az ember igazán azt a segítséget...igaz?Szóval,az erő szerintem mindenkiben megjön előbb-utóbb,én másnak is tanácsoltam,hogy ha más nincs is,de az idő segít,ha már dönteni nem tudunk.Én is bizony utólag látom,sokszor milyen hülye voltam,de annak az egynek nagyon örülök,hogy ezzel a szeméttel nagyon rövid idő alatt megszakítottam a kapcsolatot.Nagy akarat kellett hozzá,az tuti,de más esélyünk nincs,csak ha összeszedjük magunkat,minél hamarabb!!!
Kriszti

Sziasztok Lányok!
Véletlen bukkantam rá erre a topicra, de "sajnos" én is érintettvagyok. A lányom már 6 éves. 6 hetes terhes voltam amikor apuka úgy gondolta ő inkább anyukájához visszaköltözik. Mi addigra fél éve együtt éltünk tehát Picurom sem egyéjszakás kalandból született. Engem is sokan elítéltek!Keményen megküzdöttünk, hogy elismerje Õt, és pénzt kapjunk tőle. Anyagilag is számít amit küld, de nálam elsődleges volt az elv, hogy nem hagyhatom magam h....nek nézni, nehogy nagyon jól érezze magát!!!!!!!!!!!!!Az ügyvédje írt egy levelet amiben minden voltam csak nagyságos kisasszony nem, ennek hatására 35 hetes terhesen megszültem. Koraszülött lett a lánykám, kétoldali tüdőgyulladással. 3 hétig voltunk a kórházban, senkinek nem kívánom amit ott átéltem. Az intenzív előtt a szülők kézenfogva aggódtak a babákért, én meg egyedül. Azóta már teljesen egészséges szépen fejlett gyerek. Apja egyszer látta, amikor apaságin voltunk. Képzeljétek a vérvétel előtt a Dágám odament az apjához (15 hónapos volt) engem meg vert a víz, hogy mi lesz, semmi nem lett. Azóta sem nézte meg. Csak a meghatározott összeget küldi, soha egy fillérrel se többet. Az ő meglátása szerint ennek a gyereknek még se születésnapja se névnapja se karácsony nem volt, de attól függetlenül semmiben nem szenved hiányt amiben nagy szerepe van a családomnak.Bocsi ha csapongtam, de még mindig felkavar. Jó dolognak tartom a találkozót! Mindenkinek sok kitartást és jó egészséget kívánok Tünde

Szia Tünde!
Mintha a saját történetemet olvastam volna...Nagyon rossz ezt látni,hogy ennyien vagyunk(és még hányan.....),és a pasik ilyen simán ki-be sétálhatnak,kibújhatnak a felelősség alól.Igen,nálam is az volt a fontos a pernél,hogy ne hagyjam magam,"csakazértis" kiharcoljam az igazamat.Az én fiam is odament hozzá,és az a bunkó elfordította a fejét.Én azt gondolom,csak örülök ennek,mert nem jön azóta sem.És abban is igazad van,hogy nem akarjuk,hogy felbukkanjon,boldogan élünk nélküle,és lezártuk azt az időszakot,de a dolog életünk végéig végigkísér minketm,mert ahogy bántak velünk,az nem emberhez méltó,és az sajnos mindig felkavaró és dühöt keltő lesz.
Most mi van veletek?
Kriszti

Sziasztok,

Látom egy kis "perpatvart" idéztem elő akaratlanul is.
Elhiszem, hogy Dit29 csak segíteni akar, de nem ezért jöttem ide. Azt, hogy milyen hülye vagyok megkaphatom a körülöttem élő emberek szinte bármelyikétől. Azért godnoltam, hogy írok erre a forumra, mert azt gondoltam, hogy itt van egy csomó olyan ember aki hasonló szitukon ment keresztül, mint én és talán jobban megérti és átérzi a problémát. Nem azt akartam, hogy azt mondjátok, hogy "jaj te szegény" inkább valami olyasmit, hogy "ne izgulj megoldódnak majd ezek a dolgok és minden rendben lesz". Persze tudom szerintetek az lenne a legjobb, ha kitenném a pasim szűrét, de azt nem tudom megtenni mert szeretem. És nem kifogásokat keresek magamnak, csak reális vagyok magammal szemben. Azzal se értek egyet, hogy a pasim egy született gondosztevő. Egyszerűen egy kicsit töketlen, határozatlan és szereti kiélvezni, hogy több helyen is megkaphatja a szeretetet. Tudom, hogy ez súlyos probléma, de más gond nincs vele és egyébként pedig imádok vele lenni. Ahogy olvastam a legtöbbeteknél a pasi elment magától és nem kért egyáltalán a gyerekből. Így talán sokkal egyszerűbb is a helyzet. Náunk a párom nagyon várja a gyereket és biztos jó apa lesz belőle, ha más nem jó vasárnapi apuka. Egyáltalán nem akarom se őt, se a gyereket megfosztani ettől.

Szia Tmoni!
Nagyon furcsa,olyan,mintha a két leveledet két különböző ember írta volna...Ha nem veszed tolakodásnak,egyetlen dolgot mondanék,amit nagyon szem előtt kell tartanod:ne az legyen innentől a fontos,hogy a Párodat mitől nem szeretnéd megfosztani,és nagyon szeretsz vele lenni.Mert a kisbabád mindig melletted lesz,ha gyermek,ha tini,ha felnőtt.Õ fogja látni a könnyeidet,a várakozásodat,a szomorúságodat,az örömödet.ha minden a szeme előtt zajlik,márpedig azt írod,hogy nem akarod megfosztani egymástól őket,akkor a gyermekre akaratlanul is rávetül az egész.A Párod,ha olyan kedve lesz,jön majd,de ha amolyan,akkor nem.Jól érzitek magatokat egymással,szerettek együtt lenni,ez nagyon jó.De veled megteheti,mert te akárhogyan is,akármennyi idő alatt is,de feldolgozod,érted,és sajnos el ekll fogadni,még ha nem is tetszik nekünk.De a gyermeked nem lesz még ilyen érett.Attól,hogy nekünk,legtöbbünknek nem jön az apa,még valamicskét talán sejthetünk a dologhoz.Nekem volt az apán kívül azóta kapcsolatom,a mostani Férjem előtt.És tudom,milyen szívszaggató érzés,mikor a gyereked áll az ablakban és vár.Azt a szemetet(már elnézést,de az ilyen nem más),akiről Te tudod,hogy más karjaiban van.Pedig felelősséggel tartozik a saját gyermeke iránt,és mégsem érdekli.Nem attól lesz valaki jó apuka,hogy elviszi a gyereket ide-oda,vesz neki ezt-azt,meg jön,mikor kedve tartja.Attól jó apa valaki,ha ott van,.mikor szükség van rá,ha nem kell kérni,hogy jöjjön,ha érzi a gyermeke lelkét is.Nekem volt egy idősebb szeretőm.Én 23éves voltam,ő 42.A feleségétől külön éltek,volt pár nőcije,én voltam az egyik a sok közül.Imádtam vele lenni,mert iszonyú jó pasi volt,és épp egy 6 éves kapcsolatból jöttem ki,ahol nem voltam megbecsülve,csaltak.Arra vágytam,hogy igazi nőként kezeljenek,ne állandóan kritizáljanak,és végre nekem is lehessen akaratom.Egy igazi,vérbeli csábító voltam,és az egész környezet nagyon vonzó volt,mert a pasi nagyon pénzes volt.Végre nem én tartottam el a pasit,aki kihasznált anyagilag,hanem az én kedvemben járt valaki.Szóval mentek a randik,luxuskocsi,igazi nőcsábász pasi.Már jó ideje együtt voltunk,és épp a szülinapomat ünnepeltük volna este(sosem mondott le randit).A pici fia közbelépett(az egyik aktuális nőjétől),és elnézést kért,hogy tegyük át a szülinapomat másik napra,mert a fiának szüksége volt rá.Én nem mondom,hogy kellemes érzés volt,de nem tudtam mit tenni.Mi,nők,körülötte,tudtunk egymásról.Tehát azt is tudtuk,ha mással randizik rajtunk kívül.Mivel nem voltunk szerelmesek,csak tökéletes randik kellettek,így megfelelt nekünk-átmenetileg,amíg nem találunk egy megfelelő férfit.Szóval nekem-mint apa,nagyot nőtt a szememben.Nem éltek együtt,van több gyereke is innen-onnan,de ha a gyerekéről volt szó,ölni tudott volna,és egy nője sem volt előbbrevaló.Ha a gyerek igényelte,márpedig elég sokszor,ő mindig ott volt.Nem innen ismertem meg,hanem a legjobb barátnőm nagybátyja,már évekkel előtte ismertem.Azóta is látom,hogy a gyerekeinél nincs fontosabb,egy formás fenék vagy cici sem érdekli olyankor.Tudom,ritka az ilyen,de ha már nem élnek együtt a szülők,és a férfi nem tud csöndben lelépni örökre,akkor ez a minimum,hogy ennyire a szívén viseli a gyermekei sorsát,nem?Én,mikor beadtam a papírokat a bíróságra,egyet kértem az apjától:vagy rendszeresen jöjjön a fiához,és legyen meg a kapcsolat közöttük,vagy ha nem képes erre,akkor ne zargassa fel időnként a gyerek lelkivilágát,csak mert eszébe jutott,hogy neki van egy fia...Persze kötelezni nem lehet semmire,maradt a kéthetnte láthatás,de szerencsére nem él vele.Viszont ez nem évül el,és bármikor betoppanhatna...Én akkor,mikor egyedül voltam,megfogadtam,hogy a gyereken kívül helyezem az én életemet a férfiakkal,ne azt lássa a gyerek,hogy anya életében jön megy mindenki.Mert előre jósolni nem lehet,sem belelátni a pasiba,hogy milyen,idővel derül csak ki,ahhoz meg találkozni kell vele párszor.A barátnőm kisfia,az én keresztfiam nagyon megitta a levét.A lány visszaengedte az apucit magához időnként,de a pasi persze másokkal is folytatott viszonyt.Néha jött a fiához,néha nem,épp milyen időszaka volt.A kisfiú persze csak várta,vagy mikor már nem várta,akkor megint felbukkant,mikor még kicsi volt,volt,hogy meg sem ismerte legközelebb,annyi idő eltelt.Vagy nem mentek le Balcsira,mert apuci beígérte,hogy jön.Majd a lány telefonált rá órák múlva,hogy hol avn már,és még apucinak állt feljebb.A gyereknek emésztési problémái lette,állandó ügyeletre kellett vinni beöntésre,pszichológus kezeli,megállt egy szinten,pedig rettentően okos,semmi önbizalma,és egy időben kikente a kakijával az egész wc-t,játékait,szobáját,mert nem volt hajlandó kakilni.Aki egy picit is ért ehhez szakmailag,az tudja,hogy miért történt,azt hiszem nem nehéz kitalálni.Én csak ezért mondom,hogy egy dolog nekünk valakivel jól érezni magunkat,és bízni abban,hogy majd imádják egymást a gyerekkel,de inkább az óvatosság és a gyermekünk legyen az első.Mert a gyermekem nem egy kísérleti alany,hogy vagy bejön vagy nem,nem lehet semmit visszafordítani,meg nem történtté tenni,és mindennek nyoma marad.Sokszor nem látni rajtuk,el sem mondják,csak később vesszük észre a viselkedéseikből,hogy valami nem stimmel.Engem műtöttek sérvvel,és kértem a fiamat,adjon egy kis plüssállatkát az övéiből.Õ egy nagyot választott,de mondtam,kicsit adjon,mert nem fér majd el az asztalomon a kórteremben,de ő nem akarta,csak nagyot adni.Nekem elfertőződött a sebem a műtét után,vissza kellett mennem a kórházba,persze Domi látta az egészet,és nagyon megviselte.A bölcsiben újra becsurgatott,nem akart menni,hisztizett.Láttuk,hogy valami megváltozott,a műtétnek tudtuk be,hogy látta így az anyukáját,és ez megviselte.Sokkal később,mikor villamosoztunk,elmentünk pont ott,ahol műtöttek.Mutattam neki,és Õ mondta,tudja,hogy műtöttek,és azt is,hogy Õmiatta.Én azt hittem,lefordulok az ülésről.Elmondta,azért,mert nem adott nekem kicsi plüssállatot,azért műtöttek meg engem,Õmiatta.Azt hittem,a szívem szakad meg...Erről nekem addig nem beszélt,csak láttam,hogy megváltozott.Így dolgozta föl,azt hitte,Õ az oka,és ezért lettem ilyen beteg utána.Megbeszéltük,mivel értelmes nagyon,simán megértette.Kezdett újra a régi lenni,de ez annak köszönhető.hogy felszínre került,mert épp arra jártunk.Nem is merek belegondolni,hogy meddig hordozhatta volna magában ezt a terhet szegénykém,ha ott,akkor nem derül ki.És mennyi minden van még,amit mi nem tudunk,hogy miről mit gondolnak,a sajátos gondolkodásukkal milyen magyarázatokat gyártanak maguknak,és nem beszélnek róla...
Én kerekperec megmondtam a Férjemnek is,hogy ha látom,hogy a mi kapcsolatunk romlani kezdene,és a gyerekeknek ez rossz lenne,simán elhagynám őt a gyerekek boldogságáért,akármennyire is szeretem.Kell,hogy legyen az embernek józan esze a vágyai és az álmai mellett,ha a gyermekeiről van szó.Mert hogy állunk a tükör elé,ha a gyermek lelkibeteg lesz az apja miatt,és ezt részben annak is köszönheti,hoyg az anyja nem volt elég erős,mert a saját vágyai fontosabbak voltak?Én talán nem szerettem a gyermekem apját?Dehogynem!!!Nekem nem volt nehéz?Hát dehogynem!De ha akkor visszaengedem,és nem mondok álljt a sokadiknál,akkor talán a mai napig jön megy az életünkben,amikor hozzám vagy a gyerkhez kedve van.Én ne haragudj,de egy ilyen pasit sem tudok sajnálni.A babádat nem fogod sajnálni,amikor sír,hogy apa megígérte és mégsem jön?Neki is majd bizonygatod apa jó tulajdonságait?Te is tudod ezt a lelked mélyén,csak rosszabb mástól hallani,velem is megtörtént.Mindenkit ellenségnek tartottam,aki a rosszat mondta arról,akit szeretek,holott én is tudtam nagyon jól...És bizony írtad,hogy mire vágytál volna tőlünk,de ilyen felfogással tényleg nem lehet bíztatni senkit,mert itt,ha észrevetted,mindenki inkább a gyermeke jövöje miatt aggódik,és csak utána jön,hogy apával mi és hogyan legyen.Írod,hogy a negatív tulajdonságait súlyos problémának tartod,de más gond nincs vele...Hát minden embernek van millió rossz tulajdonsága,amikkel együtt élünk,ha elfogadjuk ilyennek.de a súlyos problémátok az oka,hogy nem működik valami veletek.Ha te elfogadod ilyennek a helyzetet,fogadd,ez szerintem egy anya részéről érthetetlen.Ha viszont eldöntötted,hogy jön amikor jön,nektek jó lesz így a babáddal,akkor meg nem értem,milyen vígaszt vársz?Ha neked jó így,ahogy leírtad,akkor ezek szerint semmi gond.Szerintem meg csak önámítás...Azt írtad,azért jöttél,hogy bátorítást kapj?De hogy gondolod?Egy ilyen pasi mellett szerinted lesz valaki,aki azzal ámít majd,hogy ugyan terhes vagy tőle,a saját véréből hordod a szíved alatt a kisbabádat,mégsem érdekli igazán,akkor majd ha megszületik,minden szupi lesz?Vagy majd idővel megoldódik?Ilyet ki írhatna?Itt mindenki azt javasolja a másiknak,ha ilyen férfi van a képben,hogy legyen erős,a saját maga és a gyermeke érdekében,mert később csak mégfájdalmasabb csalódás lesz a vége,és akkor már az a kisgyermek is csalódni fog.Inkább erre kellene orientálódni szerintem,én nem sok mással tudlak Téged bíztatni,ne haragudj.Nem szeretnélek megbántani,és békés kismamaságot kívánok,de egyre inkább érzem,hogy Ditnek volt igaza....
Szia:
Kriszti
Kriszti

Doktorkitti!
Köszönöm jól vagyunk. A gondokat leszámítva. Dóra lányom már 6 éves, megvagyunk kettecskén. Most csak ennyit, de megyünk nyaralni, majd jövök. Szia Tünde

Szia Tünde!
Jó nyaralást,remélem az idő is megfelelő lesz nektek!Nekem is van egy Dórim(Dorina),de ő még csak másfél éves lesz,nekem 6 évesben Dominikom van.

sziasztok!

kicsit regen irtam ide es sok minden tortent azota

asszem ertem Tmonit es vmi hasonloval kuzdok en is - leszamitva azt hogy apukanal nem mindig annyira eros ez a varom a gyerekem erzes

szerintem ez nagyon nehez mert kiszamithatatlan es maga sem tudja hogy mit akar,plane ha meg a felesege vagy barki elkezdi utni a fejet

de epp ugyaniyen kiszamithatatlan az is hogy ha elkuldom nem jon-e oda balhezni hogy elzarom stb - annak is a gyerkoc issza meg a levet

ilyenkor semmire nem lehet alapozni;egyre inkabb latom visszamenoleg meg erzem most is hogy ul rajtam iranyitja az eletem o meg el mint marci hevesen

es ha tiltakozom akarmi akkor sertodes van
ez mar reg nem kapcsolat nem szeretet nem semmi de mi a turot csinaljon az ember?o kegyet osztogat ha jon es nem lehet tudni mik a tervei egy hangot nem hajlando errol beszelni

ebben a helyzetben is kuldjem el?ahhiz nem vagyok eleg eros hogy azt hallgassam hogy enmiattam van a szar mert en kuldtem el

minden irigykedesem a nyaraloke - nekem ez iden kimaradt (meg mar tavaly is) de remelem majd lesz lehetoseg jovore menni a torpevel legalabb ketten;egyedul terhesen nyaralgatni jo szar lenne amugy is


Kriszti nyugtass meg hogy a baba mellett is lehet tanulni;te mikor kezdted mennyi idos volt a pici?nekem a tesom azt mondja felejtsem el gyerek mellett az egyetemet stb es egyedul lehet h tenyleg kemeny dio lesz de a papaval a kapcsolat annyira elvitt mindentol amit korabban csinaltam (egyetem zene stb) meg annyira eltuntek a barataim hogy nekem muszaj vmit visszahozni ezekbol
en bizom benne hogy a pici mellett es meg igy is menni fog

udv mindenkinek!!!!

Szia Brekuc!
Én is sokáig hanyagoltam a barátaimat az előző hosszú kapcsolatom miatt,és meg is voltam rettenve a magánytól.Akkor egy régebbi ismerősöm már túlvolt egy szakításon,és ő bíztatott,hogy majd meglátom,egy-két telefon,vegyem csak elő a noteszom,és meglátom,program-program hátán lesz,időm sem lesz magányoskodni.Igaza lett,újra pezsgő életet éltem.A babám a pocimban volt,és mentünk kareoke bárokba,házibulikba,volt,ahol én rendeztem szilveszteri bulit.Nagyon jó volt,hogy nem voltam egyedül,de ebben nekem nagyon sokat segített a barátnőm,és a két hugom,akik egyben a legjobb barátnőim is voltak.Õk voltak az igazi társak így hárman,a többiek úgymond "kitöltő" emberek,akikkel programoztunk,taliztunk néha,de igazán elmélyültebben nem nagyon.Vigyáztam a pocimra,nem ittam,nem dohányoztam,bár még a legjobb barátnőm sem volt rám tekintettel,ott füstölt mellettem,és mikor kértem,mert zavar,elfordult és más irányba fújta,hogy így már biztosan jó...Akkor jött csak rá,és szégyellte magát nagyon,mikor 2-3 hónap múlva ő is terhes lett,és mellette is dohányoztak,ő meg undorodott még a szagától is.Nem volt kellemes látni persze a sok bulizó embert,mert ugye én visszafogottabb voltam a pocim miatt(akkor még kicsi volt,alig pár hónapos,szinte észre sem lehetett venni),meg hát a párok látványa is kicsit lehangolt.De sikerült jól átvészelni ezt az időszakot magány nélkül.Mikor jött a tavasz és a szép napsütés,jöhettek a csini ruhák,még udvarlóm is volt.Akkorra már megutáltam a gyermekem apját kívül-belül,de nagyon-nagyon.Mikor megszületett Dominik,pont nyár volt.Abban az évben strand közelébe én nem mentem.Maradt a beárnyékolt kis szobánk a melegben,örültem,ha élek,annyi dolgom akadt friss anyukaként.A sarki tékából meg kivettem néha egy filmet,és az volt az esti program.Próbáltam úgy felfogni a dolgot,hogy nem másfajta élet után siránkozni,hanem felfogni,hogy egyedülálló anyuka vagyok,saját magam által kell boldogulnom,és csak a fiamnak élnem,és nagyon jól éreztem magam.Nem hiányzott férfi,inkább csak valaki,aki a néha előforduló depis napokon magához ölel.Pár hónap múlva ismertem meg az akkori barátomat,akivel akkor jól megvoltunk,a magányból semmit nem éreztem,viszont igaz,szerelmet sem...de ezt már leírtam részletesen.Én tökéletes anyja akartam lenni a gyerekemnek,mindent megadni neki,amit csak tudok,szinte elvakultan,azóta is nagyon elfogult vagyok,ha az ő lelkéről van szó...Valamelyik nap is állunk a zebrán,tök nagy dugó.Szólok Dominak,jöjjön,mert mindjárt zöld,és mehetünk át.Csak félig jutunk át,olyan rövid a zöld,és meg kell állni a villamosmegállónál félúton.Persze a kanyarodó autók is bezavarnak közben,nem engednének át,még gyerekkel vagy babakocsival sem...Szóval épp zöld lett,és Domi lódult,egy autó meg át a piros lámpáján ezerrel,a külső sávban.Az apja kapta el a karját,egyetlen lépéssel a rohadt kocsi alatt lett volna a fiam.Pisti utcákon keresztül rohant az autó után,hol megindult a dugó,és már majdnem utólérte,hol megállt,de végre megvolt a pasi.Hát nem kell ecsetelnem,de nagyon szégyellte magát a család a kocsiban,nem vették észre,hogy piroson mentek át,és abban a sávban nem volt épp autó,hát mentek ezerrel.Majdnem elütötték a családunkat,az sem tűnt föl nekik,csak mikor már majdnem megvolt a baj.Elállt az eső,és akkor volt olyan gyönyörű hatalmas szivárvány az égen.Hát én aznap meg még másnap is olyan depi voltam Domi miatt,hogy azt elmondani nem lehet.Nagyon más kapcsolatom van vele,mint a lányommal,valahogy kihozta ezt a furcsa helyzetet az,hogy csak ketten voltunk egymásnak...
Szóval,hogy vígasztaljalak-bíztassalak:Domi még nem is volt egy éves,mikor a barátainkkal elmentünk több napra Várgesztesre a villaparkba,és ott pancsoltunk,csúsztunk,pihiztünk.Egy éves volt,mikor a bébiúszósokkal kimentünk Korfura repcsivel 1 hétre,és bejártuk autóval az egész szigetet.Nehogy azt hidd,hogy tele voltam pénzzel,hitelt vettem föl az útra,annyira akartam.Akárhová mentem ő ott volt mellettem.Mások még vásárolni sem vitték a gyereküket,mi már moziban ültünk meg a vidámparkban.Nem azért emelem ki ezeket mert ezek a fontosak.Nem ez a fontos,csak lásd,hogy mimindent meg lehet csinálni egy kicsi gyerkőccel egyedül.Ha én sütit ettem a WestEndben,ő mindig fél adag"bojonait" kért,sajt nélkül.Később már elmeséltem,hogy a bolognai szósz meg a sajt barátok,bújócskáznak a tészták közt,és ahogy összekeverjük,úgy a sajt mindig elbújik.Onnantól eszi sajttal is.1 éves volt,mikor elkezdtem a fősulit,estin csináltam,hetente 2-3-szor kellett bejárnom délutánonként,de persze lehetett sokat kummantani,mert aláírogattuk egymásnak,meg fénymásoltunk sokat,volt ott másnak is gyereke.Meg én mivel nem nagyon tudtam a délelőtti vizsgák idején(tavasszal-nyáron)kire hagyni Domit,magammal vittem.Előre vettek,és nem is nagyon szadiztak,mert hallották,ahogy a folyosó visít,és engedtek hozzá hamar.Velem nagyon rendesek voltak.Mikor elvetéltem,és épp szorított a határidő a gyakorlaton,akkor is megoldották,tényleg el lehet végezni,sikerült nekem is.Nem mondom,hogy néha nem jött rám a hisztis flúg éjjel kettőkor,mikor a könyv fölött görnyedtem,épp újra belemerültem volna,de a fiam épp újra kérte a cicit,mert Õnagysága szinte óránként fölkelt,olyan rossz alvó volt évekig.Majdnem 3 évig szopizott,úgy rohantam haza hozzá suli után,mert csak cicivel aludt el.Magam is csidálkozom,hogy többször megfordult a fejemben,hogy nem bírom és abbahagyom az egész sulit,de mindig jól fenékbe lettem rúgva,és a végén csak meglett a diplomám.Az már csak hab a tortán,hogy a 3 évet végigpuskáztam meg lógtam(valljuk be,egy baba mellett el kell lógnod,és sokszor puskázol tanulás helyett),és ennek ellenére baz osztályban a legjobb eredménynel végeztem.Ki is emelték,hogy szép teljesítmény egyedül,egy kisbaba mellett.Ha tudták volna...Szóval,ha igazán elhatározol valamit,az igenis sikerülhet,csak el kell hinned magadról,hogy képes vagy rá,és nem csak hogy képes,de a legjobb is tudsz lennji,ha nem éred be a kevéssel.Semmivel nem vagy kevesebb,mint mások,sőt,egy kis csodával több is vagy,mert van egy édes gyermeked.Nekem azok az ismerőseim,akik akkor engem megvetettek,most lezüllöttek a volt munkahelyemen,a sulit egy sem kezdte el,se gyerek,se család...Hát én többre vittem,boldog vagyok,és van szép családom is azóta.Nem hagytam el magam,nem választottam a könnyebb utat sosem,és meglett az eredménye.Most meg irígykedhetnek rám,megérdemli az a sorsát,aki úgí gondolkodik,ahogy ők tették rólam.Meglátod,aki most téged lenéz vagy megvet,vagy sajnál,annál te mindig előbbre fogsz tartani,és boldogabb leszel mindnél a gyerekeddel együtt.Mikor már visszaállt a régi súlyom,és a fiam is egy vagány kissrác lett,csak mentünk az utcán ketten,és néztek minket a pasik,mi meg csak ketten voltunk egymásnak,és senkit nem engedtünk magunkhoz közel,valahogy olyan kis szent kötelék volt köztünk.Azóta is nagyon jó barátom a fiam,aki bár 6 éves még csak,de mindent meg lehet vele beszélnem.
Puszi:Kriszti

Sziasztok!!
Mizújs a sok pocakossal?Hogy alakulnak a dolgaitok?Nyaralás?Pasik?Babók a pocikban?Lelkivilág?

Kedves lányok,

Nem is tudtam, hogy létezik ilyen topik. Sajnos amint látom, vagyunk páran. Nem örülök neki, hogy más is így járt, csak annak, hogy esetleg tudok veletek beszélgetni. Engem is cserbenhagytak, nagyon csúnya módon, ahogy azt bizonyára sokan elmondhatják magukról.Én ugyan már régen túl vagyok a szülésen, (egy éves a kislányom), de még korántsem a történteken.


Doktorkitti!

Nagyon tetszik a hozzáállásod.

Esetleg írhatnék az e-mail címedre? Nem akarlak terhelni a magánéletemmel, de kiváncsi volnék a véleményedre egy-két dologgal kapcsolatban.

Üdv

Danusia

Szia Danusia!
A címem: doktorkitti@chello.hu
Várom!!!!

Köszönöm Doktorkitti!

Igyekszem vele. Remélem holnap este el tudom küldeni. A babócámnak jön a foga (kettő már kint van), úgyhogy van sírás-rívás, kissé macerás volt ez a nap.

Most inkább megyek aludni.

Jóéjt!

Sziasztok!Szia Doktorkitti!
Megjöttünk a nyaralásból, az idő nem volt vészes, a Balcsi viszont nagyon hideg volt. Addig jutottunk, hogy a lábujjunkat egyszer beledugtuk a vízbe, hogy mégis ne jöjjünk már anélkül haza. Dórámat egy kicsit elkapattam ez az egy hét alatt, de had érezze hogy nyaralunk. Életében most volt először nyaralni. Nagyon édes volt, amikor meglátta a Balatont ugrált a kocsiban és mondta " hű de aszta, nézd Anya mennyi víz, ameddig csak ellátok mindenhol víz van" Nagyon tetszet neki, minden körülötte forgott. Jól emlékszem, hogy olvastalak a MÁV-os topicban? Te is ott szültél? Körülbelül egyidősek a gyerkőceink. Az én Dórim június 5-én született. Most csak ennyit, jövök holnap is.( a tesómék mentek most nyaralni,és tőlük tudok netezni.Ilyenkor csak én ülök le a géphez, nincs sorbanállás!!!!!!)
Sziasztok Tünde

Sziasztok!
Szia Tünde!
Kár,hogy nem tudtatok sokat fürcsizni,mi is ezért jöttünk haza múltkor,3 napig jó volt az idő,aztán fújni kezdett a szél,és drága lett volna maradni csak ezért.Most is készülünk valahová hétvégén,de még függ az időtől és az anyagiaktól.Balcsi volt tervben,de arról szinte már teljesen lemondtunk.Nem fog annyira fölmelegedni a víz szerintem,hogy Dorinát bevigyem,mert ő vacog,fázik,ha nem jó neki.Domi élvezné,az tuti,de amilyen hebrencs,biztos,hogy megfázna.Most gyógyult ki egy középfülgyulladásból,nekem meg még tart a hallójáratgyuszim,ezt mind Balcsin szedtük össze.
Kinél szültél a Mávban?Engem olvastál ott,igen.Mindkét szülésem rendben zajlott,csak az első dokim elment,és nála nem tudtam másodszor szülni.Azóta sem találom a helyet nődoki ügyben,mert a második szülésemet levezető dokim a hugommal nagyon csúnyán elbánt,így hatalmasat csalódtam benne.Meg kiderült,hogy az a gátmetszésem sincs rendben,műteni kellene,amit ő varrt össze.Az elsőnél ilyen gond sem volt.megyek én is,mert annyira hányingerem van,pedig nem vagyok terhes,csak sok fájdalomcsillapítót szedek a fogdoki miatt,és tiszta émelygős-kábult vagyok,erőtlen,csak ide-oda ténfergek a lakásban,mindenhol le kell ülnöm,mint egy vénasszonynak,úgy elszédülök az erőtlenségtől.Egyébként Domi is nagyon örült a "sok víznek",átölelte a lábam a parton,mikor leértünk,és odamondta vigyorogva-kedvesen,hogy "köszönöm anya,hogy lehoztál,köszönöm".Ezért érdemes élni,nem?
Puszi!!
Kriszti

Sziasztok!
Szia Kriszti!
Először is bocsi, tegnap is leírtam ugyanezt amit ma fogok, de elszállt minden és már nem volt lelkierőm mégegyszer bepötyögni. Hozzátartozik, hogy én egy pékség mintaboltjában dolgozom ami azt jelenti hogy hajnal 1/2 4-kor kelek.
Szóval: A gyerkőcök mindent megérnek, annyi örömet tudnak adni nekünk, és ami a fő, ÖNZETLENÜL! Én is a MÁV-ban szültem, Herczegh Szabolcsnál. Amióta volt a cirkusz hasonló cipőben járunk, mert nagyon keresek dokit, de nem könnyű. A MÁV-ból Dr. Kardos Zoltánt ajánlották, de még nem jutottam el./ tudod mindig van fontosabb dolog amire kell a pénz/ A tesóddal ki szúrt ki? Nehogy pont Õt válasszam! Jövök holnap is! Most nem írok többet, mert ha ez is elszáll megüt a guta.
Szia Tünde

Kriszti!
Sikerült, hát ihletet kaptam írok gyorsan még pár dolgot. Remélem már jobban vagy. Képzeld a Dórinak már két fogát kellett kihúzatni, mert a tejfoga mögött jön a maradandó fog. Ezáltal még nem is mozog a tejfoga, de már kinn van a másik.Annyira bátor, egy hangja sincs, engem meg ver a víz. Ebbe a topicba más nem jár csak mi? Nehogy félreérts, ez nem zavar csak fura. Most búcsúzkodom, mert a Dóri a mamáékkal van. Jövök holnap is! Pussz! Tünde

Szia Tünde!
Én is nála szültem.Csodálkozom,hol vannak a többiek,biztos nyaralnak vagy pihennek.Remélem nincs gond senkivel.Domi nekem is Anyuval van,rég nem látták egymást,meg Anyu most kórházban lesz,és megint nem sűrűn taliznak majd.Domi nagyon mamás,mert születésétől ott éltünk velünk,csak másfél éve költöztünk el.A fogaimmal nekem is hasonló volt,mikor kicsi voltam,ez nem egyszerű szegénynek.Dominak csak az alsó kettő esett ki eddig,jött is rögtön a helyére a maradandó foga.Most mellette lötyög megint a kettő.Megyek,mert lassan ébred a picim!!!
Szia:Kriszti

Tmóni!

Megijedtem egy pillanatra mikor olvastam h a te barátod is skorpió. Veszélyes jegy már nagyon látom. Hirdetni kéne, LÁNYOK VIGYÁZZATOK A SKORPIÓKKAL. Na jó viccet félre téve, szörnyű a te helyzeted is, és én sem akarok sem kritizálni, sem biztatni nagyon, mert a te életed, neked kell dönteni arról h a picit milyen körülmények között szeretnéd világra hozni. Nem fogsz szerintem egyedül maradni az életben ha azt a megoldást választod, de gondold át. Nekünk –és ebben doktorkittinek nagyon igaza volt, a gyerekeink a legfontosabbak, csak ők számítanak. Egy férfi sem érdemli meg h várjunk rá, h előtérbe helyezzük a gyerekeinkkel szembe, főleg nem egy olyan aki elhagy terhesen, vagy épp azt kéri vetesd el. Gondold csak át, ha képes volt elhagyni és időnként bejelentkezik h ágyba bújhasson veled, akkor később megváltozik? Nem fog, az én pasim is visszajárt ezért, én meg hagytam hagy jöjjön, majd meguntam, sőt bántott h nem érdekli a baba h mi van vele, de reménykedtem, mert anyuék azzal biztattak h ha megszületik meglátja otthagyja a feleségét, és velünk fog élni. Nem így történt, megnézte a fiát, és láttam rajta h semmit sem érez iránta, mondanom sem kell h a fiam megérezte, h nem szereti és egyfolytában ordított, 2. alkalommal meg végig aludta azt az öt percet amit apuka rá szánt, és azóta nem is keresi. Ennyit az apai érzéseiről, s azt hangoztatta nekem akkoriban, ha azért hagy el minket, mert a fiát nem akarja elhagyni, nem tudna nélküle élni. Akkor hol itt az igazság…? Odaát?.. na jó talán kacifántos vagyok, meg túl fáradt, nem könnyű egyedül két gyerekkel, de ez jutott, igyekszem túl lépni rajta, talán már sikerült is. Én szívem mélyén szeretem még őt, ezek után is, de nem fogadnám vissza éppen azért, mert ezt a drága tüneményt, ezt az édes kis csemetét el akarta h vetessem. Ez amit nem tudok neki megbocsátani, és ezért is inditok apasági pert ellene. Fizessen az a szemét, ah már így bánt velünk. Nem érdemel mást. Miatta váltam el, hagytam ott egy családi házat, kockáztattam h elvehetik a gyerekemet, mindezt munkanélküliként, a semmiért. Legyen becsületed ne hagyd magad, találsz tőle ezerszer jobb embert és lehetünk mind szerencsések ha nem most később, mint Kriszti. Nem szabad feladnunk.
Ne haragudj rám, nem akarlak megbántani a soraimmal.








Tundid!

Pár hete nem jártam a fórumon, és csak azt veszem észre h egyre csak gyűlünk nem is gondoltam volna mikor elinditottam ezt az oldalt. Látom te is egyedül maradtál, de meg irnád h sikerült túljutnod ezen a helyzeten h fogadták az ismerőseid, szülők, és barátok h egyedül élsz egy gyerekkel. Te vagy köztünk az aki a legrégebben járt igy –sajnos- és érdekelne. Azóta mi lett az apával? Kereste a pici lányt? Nekem is épp 6 éves a lányom, a fiam meg 3 hónapos lesz. De szerencsés vagy h túléltétek, és a lányod jól van. Én is ettől féltem, és nekem is megvolt rá az esélyem h koraszülött legyen a babám, de kihúztuk és csak négy nappal született előbb, egészségesen. Pedig mennyit idegeskedtem, szenvedtem.

Lányok, azt hiszem Kriszti irta h nehéz meghallgatni mások véleményét, pedig azért írunk ide mert szeretnénk kiadni magunkból, elmesélni h mi történt velünk, tanácsot kérni esetleg, de ennek elfogadásához toleránsnak kell lennünk, és nem megsértődni. Legalább mi ne veszekedjünk, tartsunk össze, és még mindig szeretném ha lenne egy mama-baba találkozó Kicsit rosszul esik, h hiába kérdeztem idáig, nem válaszoltatok rá, pedig én nagyon örülnék neki ha sikerülne összehozni.

És még vmi, BREKUC, DIT29, TMONI, MONQ!

Ne azt nézzétek h nektek mi a jó, csak a gyereket, tapasztalatból beszélek. Ha a párjaitok idáig nem szeretett és el tudott hagyni ezután sem fog megváltozni. Képzeljétek el, mi az exemmel soha nem veszekedtünk, a különélés nem viselte meg ugyan lányomat szerencsére, a válás, költözés sem, de örök lelkiismeretfurdalásom lesz, mert az én szüleim örökké marják egymást, ezt hallja, és olyankor rossz h ilyen környezetbe kellett hoznom őket, akkor bújik hozzám a lányom, fél, azt hiszi nem szeretik, h miatta lehet a vita, tudom mit él át, gyerekként én is átéltem. Ezért menekültem mindig otthonról.. A fiam ha hallja ordítással válaszol, nehéz megnyugtatni, ezt ne akarjátok megvárni, egy gyereknek nyugalomra van szüksége, csak ti adhatjátok meg neki. Ha azt látják h anya sír, attól is félelem költözik pici szivükbe, és nem értik az egészet, igy is félek h a lányomra később lesz hatással. Csak jó tanácsként irom nektek ezért ne haragudjatok meg rám.


Bocsi hosszúságomért, és h csapongtam.


Danusia!


Engem érdekelne a te történeted kérlek oszd meg velem, vagy privát a mailemre, szeretném ha megirnád.




Bea!

Kérlek jelentkezz, szeretnék beszélni veled, irj mailt, mert telefonon nem tudlak elérni. Jól vagytok? Fanni nagyot nőtt remélem.

Csilla

CSajok!

Drukkoljatok velem Monq-ért meg a pici MÁtéért, mert feküdnie kell, félő h koraszülése lesz. MÉg 2 hónapot kéne bent maradnia a picinek.

köszönöm

Sziasztok!
Szia Kriszti!
Mi is anyuékkal lakunk, ha ők nem lennének szerintem ki sem bírtuk volna. Apukától 2 évig egy fillért sem kaptunk. Nem lett volna pelenka, tápszer /lelki állapotom miatt csak 4 hónapig volt tejem/ ruha. Õt ez nem zavarta. Előreláthatólag a lakáshelyzetünk hamarosan megoldódik, padlástér beépítéssel. Már nagyon várjuk mindketten. Csak más ha van egy külön kis birodalmunk, ahol csak ketten lehetünk, el tudunk vonulni. Ennek persze ára van, 14 évig fizethetem a részleteket, de különben nem megoldható. Apuka nem látogatja a Dórit, egyszer látta amikor apasági vérvételen voltunk./ mert mi még ott is voltunk/ Én nem bánom, mert így nem tudja összezavarni a gyereket. A koleganőm most vált el, ha elviszi az apja a gyereket, utána kap a fiától hideget- meleget. Már lekurvázta a 6 éves fia! Hát hiányzik ez nekem?
Junius 28-án volt tárgyalás, ő persze nem jelent meg. 4 éve ugyanannyit fizet, gondoltam ideje emelni az összeget. Mivel nem jelent meg nekem megítélték a kért összeget, de se papírt nem kaptam róla, se emelt összeget nem kaptam. Nem tudom ilyenkor mi van. Kriszti, ha tudsz erre mondani valamit légyszi világosíts fel! Hiába van ügyvédem, akinek nem keveset fizetek. Mindegy, majd lesz valahogy! Sziasztok Tünde

szia Tünde!
Ha most júniusra írod a tárgyalást,akkor szerintem azért nem kaptál még róla határozatot,mert szabadságon vannak ilyenkor nyáron.Szeptemberben lenne jó rájuk telefonálni,bár most is megteheted.Szerintem a szabi az oka.Én is megkaptam a papírt róla,15 napom volt,hogy fellebezzek,de miután ügyvéd híján átfutottam és helyénvalónak találtam,nem csináltam semmit.Csak mikor nem kaptunk pénzt a jutalmából,meg ilyen plusz pénzekből,akkor kérdeztem rá,hogy mi van,és odalökték az illetékesek,hogy a rendszeres jövedelméből kapom az átutalást havonta,nem pedig a mindenkori adóköteles jövedelméből...Persze föl nem világosított volna senki,hogy óriási a két dolog közt a különbség,és a tisztelt apapárti bírónő sem szólt volna a gyerek meg anyuka jogairól,csak apukát védte...Én is örülök neki,hogy nem tolja ide a képét,nem is tudom,én lelépnék szerintem a gyerekkel,ha beállítana.Mást is tennék,csak azt inkább nem írnám le...A lakással is egyetértek veled.Nekünk is olyan sokan mondogatták,hogy hogy merünk belevágni ekkora hitelbe,az egész lakást hitelre vettük,14millió volt,és 19 évig fizetjük.Az első 5 évben még kedvesek,megengedik a havi 86ezret,aztán 5 év után jöhet havi 120ezrével...De nem érdekel,mert egy szobában nem tudtunk volna egészségesen-normálisan élni négyen(apa,anya,2 gyerek),plusz még a lakásban a szüleim.Egy fillér készpénzünk nem volt,0 Forinttal kezdtük el,de bele kellett vágni.Nagyon nehéz,a gatyánk lóg,de akkor sem érdekel,mert nem a kényelmesebb megoldást választottam,ahogy sok ismerősöm.Elvannak a kis 1 szobájukban közösen a gyerekekkel egy budai lakásban,közösen a 2 gyerek meg a szülők.Inkább galériáztatják,mint elköltöznének.Õk nem hajlandóak Budáról elmenni(én is ott laktam,sajnáltam eljönni,mert ott nőttem föl,de ez van),a gyerekeik csak budai gyerekekkel járhatnak suliba,nem pesti lakótelepiekkel,és kell a két kocsi is...Hát akkor sznobfejűek maradjanak,én meg inkább boldogan nevelem a gyerekeimet,és kiegyensúlyozottak lesznek,egészségesek,akármibe kerül is.Van olyan rezsink,amit 1 éve görgetünk magunk előtt,már bíróságtól jött a papír,de csak átvészeljük,nemsokára visszamegyek dolgozni.Ez egy nehéz időszak,egy átmeneti állapotnak fogom föl,leszünk jobban is anyagilag.Egy újabb gyerek születése és költözés kit ne viselne meg anyagilag??De legalább van egy nyugodt lakásunk,és magunk irányítjuk az életünket.Olyan sok vita volt,emlékszem,beleszólás mindenbe,persze csak segítő szándékkal,nem kioktatólag ám,mégis vita volt belőle szinte mindig.Azért jó,nincs okom panaszkodni tényleg,mert a hugom volt bent a szülésemnél,és Anyukám ringatta velem felváltva éjjelente a fiamat,szinte ketten neveltük föl,nagyon mamás lett.Nagyon sokat köszönhetek neki,de azért tényleg jobb a béke miatt is inkább külön lakni.Így is tud segíteni rengeteget,és segít is,csak sokkal kevesebb a vita.És ha ennek ez az ára,hogy ekkora a törlesztő,akkor ez van.Mondják ilyenkor az okos fiatalok,hogy ezért nem kell gyereket vállalni addig,amíg nincsenek meg a feltételek.De könyörgöm,akkor sok embernek élete végéig nem lehetne gyermeke,nem igaz?De szép is lenne először mindent felépítgetni,aztán jöhetnek a lurkók.Hány olyan karrierista barátnőm van,aki inkább elvetet egy babát,csak folytathassa a munkáját,meg fél a felelősségtől.És a barátaik is olyan simán legyintenek.Persze,ők nem futnak ki az időből,nem nekik kell a műtőbe sem feküdni,és nem ők azok,akiket szülés után vissza sem vesznek a melóba.Most jól kidühöngtem magam...Szóval igazad van,meglátod,ti is boldogabban és kiegyensúlyozottabban fogtok élni!!Sok sikert hozzá!!!!

Csilla!
Szerintem nagyon jó ötlet a találkozó,csak olyan nehéz mindenkit összekapni,látod én is milyen vagyok...Hétfőre volt tervezve a fogorvos,lemondta,keddre áttettük.Kedden is lemondta,kérte,tegyük át szerdára...Szerdára letört a fogam teljesen az ínyemig.Most hetekig olyan leszek,mint egy 70 éves boszorka,mert a bal kettes tört le fölül.Ki sem nyitom a szám...Ezért olyan nehéz.Nekem is most kell mennem holnap bőrgyógyászhoz az anyajegyeim miatt,2 hónapja várok,akkor kértem időpontot,csak mostanra adtak leghamarabb.Hétfőn mehetek lecsiszoltatni a fogaimat alul,szerdán befejeziok a csiszolást,és örülök,ha élek,mert azzal riogatnak,hogy mivel alul van,és alul-elől nem gyökérkezelik a korona alatt,így az idegek miatt meg fogok bolondulni egy hétig,úgy fog fájni...Közben Anyukámat 24-én megműtik,25-én meg le kell mennem Pécsre beíratkozni az egyetemre,reggel 8-ra.Hajnalban kell elidulnom,vagy lemegyünk még előző este,de akkor hol alszunk,és ki vigyáz Domira??Azt sem tudom,hol áll a fejem,és ez így megy kb.3 hónapja.Ez a nyár korántsem a pihenéssel telt nekünk,még a fele dolgokat sem intéztük el,és már a nyakunkon a kötél,hogy fizessünk.Néha kicsit elegem van,menekülnék a családdal egy lakatlan szigetre...Írok majd priviben is ám!!!Küldj képet a gyerkőcökről,ha tudsz!!Monq-nak pedig tényleg kitartást kívánok!!A hugomnak is 2 hónappal előbb jött a baba,de őt nem fektették,mert elfolyt a magzatvíz,és jöttek a fájások is.Császárral született meg a kislány 32.hétre.Dorka,tejfölszőke,világoskék szemű,és most volt az 1 éves szülinapja.Semmiben nincs lemaradva Dorinámtól,és makk egészséges!!!!!Pár nappal maradtak bent tovább csak,2 kilóval született.Ha mégis szülne Monq,ilyet kívánok neki!!
Puszi:Kriszti

Szia Kriszti!
Nagyon hasonló a helyzetünk. Nálunk is anyuval ketten neveltük aDórit. Én is a viták elől menekülök, mi viszont anyuék házára húzzuk a mi lakásunkat. Teljesen külön bejárattal, külön órákkal, külön tulajdonossal, tehát együtt, de mégis külön. Én nagyon messzire nem mehettem tőlük, mert a Dóri elhelyezése nem lenne megoldható amikor dolgoznom kell. Tudod én hajnalban megyek, olyankor apu viszi az oviba, ha délutános vagyok, akkor meg anyu megy érte. Csak így tudtam munkát vállalni. Most beszéltem a bíróságról a lajstrom irodás csajjal, aki azt mondta kérdezzem meg az ügyvédem, mert szerinte ő kapott papírt. Fölrobbanok, mert fizetek, és még arra se képes, hogy szóljon, holott bejár hozzánk vásárolni! Nekem a bírónővel szerencsém van, az ő lánya 2 héttel idősebb a Dórinál, sokat sétáltattuk őket együtt, nagyon sokat segített eddig.Jó hogy írtad ezt az adóköteles jövedelmet, mert eddig postai csekken kaptam a pénzt, de most úgy adtuk be, hogy letíltással kérem. Szóval ez nem elég, hanem az adóköteles jövedelméből kell? Majd délutánra összeszedem a gondolataimat, ma végre délutános vagyok alhattam egy kicsit tovább. 1/2 9-re értünk az oviba. Mondtam az ovónéninek hogy bocsi, mondta hogy semmi baj Tündikém, ilyenkor aludj egy kicsit tovább, a Dorka nem marad le semmiről.
Szia Pussz Tünde

Szia Kriszti!
Látom ma még nem jártál erre. Én is megyek mert ezer dolgom van, holnap jövök.
Szia Tünde

Szia Tünde!
Látom,mások sem járnak erre nagyon...
Olvastalak,csak lefektettem Dorinát,és elaludtam vele együtt,most meg már lekéstelek...
Jó,hogy ilyen rugalmas az óvónénitek,szerencsére nekünk is ilyenek voltak.Domi még jár egy évet oviba,mert évvesztes,és szerintem is jobban jár így,mert okosnak átlag fölötti ugyan,de nagyon kis hebrencs,egy repülő madárka eltereli a figyelmét,az úton is úgy megyünk át,hogy forog mindenfelé,és ugrál mint egy bakkecske,olyan játékos.Az eszével már messze az ovistársai előtt áll,de közösen döntöttünk a kis pajkossága miatt úgy,hogy jobb még az oviban egy év.Mikor én is fősulira jártam,Anyu vigyázott nekem is Domira,ő altatta,etette,mert én mindig este értem haza.Tényleg sok hasonló vonás van az életünkben!
Éhes a Párom,megyek etetni....
Szia!
Kriszti

sziasztok!

de masok is vannak
drukkolok Monqnak - en is ettol felek h az orultek haza miatt elobb jon a baba es azt nagyon nem szeretnem mi meg csak 27. heten vagyunk

mire iratkozol Kriszti?akartam kerdezni h mi volt az a 3eves amit vegeztel - az vmi kiegeszito vagy fosuli v micsoda?hogy lettel azzal ugyved?
en meg nem vegeztem de mar most mast szeretnek csinalni - hogy ez a baba mellett meg anyagilag hogy jon ossze az mas teszta

nekem iugye meg nincs 6eves ugyh ehhez nem tudok hozzaszolni

lakast csinalgatjuk neha apukaval neha egyedul
neha ketten vagyunk es magunknak epitjuk neha kozli h elege van
a ma estet is vegigbogtem (annyira erzekeny es szeret es figyelmes hogy nagyon..)tok jo volt;oromkoncert alatt a szechenyi rakparton 7.honapban levo kismama bogve maszkal fel-ala kozben meg az elso embert akinek a nevet a telefonomban talaltam elkezdtem sms-ekkel bombazni annyira kivoltam most meg vegiggondoltam- te jo eg pont neki kellett ezeket mondani...

szoval szar az egesz megint pedig egy kis idore azt hittem jo lesz
en felek elkoltozni annyira egyedul leszek bar mar mas is mondta (meg hat azert tapasztalat) hogy igy kevesebb lesz anyukammal a surlodas - az mar most is van;hiaba kicsit erzekeny az ember gyereke ilyenkor nem?foleg ha ilyen a pasi hozza.es en nem tudom nem akarom elkuldeni - el kene?ugy erzem nem en iranyitom az eletemet hanem o meg igy is sot igy ebben helyzetben ez meg inkabb igaz

joejt mindenkinek
a drukkolas mindenkire rafer ugy tunik

meg egy dolog

tudja valaki Monqnak valamilyen elerhetoseget?
koszi!

Szia Csilla!

Kedves vagy, hogy érdeklődsz a történetem iránt. Gondolkodtam, hogy felteszem a topikra. Aztán elálltam ettől, mert nem akartam terhére lenni senkinek, meg féltem, nehogy megbántsak valakit az írásommal, annyi bennem az indulat.
Ha mégis érdekel, megírhatom neked a részleteket, csak nem tudom az e-mail címedet.

Puszi

Danusia

Szia Kriszti!
Sziasztok Többiek!
Tényleg rengeteg hasonlóság van a történetünkben. Képzeld volt bent tegnap az ügyvédem a boltban, gyorsan elkaptam. Bocs, de megint egy jogi kérdés: szerinted lehet abból bármi hátrányom, ha a Dorka nevére íratom a lakást? Ha rajta lesz a haszonélvezetem ki tud rakni? / próbálom úgy nevelni hogy eszébe se jusson, de nem lehet tudni milyen társaságba keveredik/ Ha az ő nevén van, a szocpolt fel lehet venni? Ne haragudj, nem akarlak kihasználni! Én apukámmal építem a lakást, mi nagyon sok mindent megcsinálunk, hogy ne kelljen mestert hívni, így "csak" 4 milliót vettem fel, és 32 ezret fizetek havonta. Egy keresetből ez is elég nehéz lesz, de ha ezt nem vállalom, soha nem lehet külön birodalmunk, csak az az egy szoba.A Dóri is évvesztes, de a kis koraszülöttem már olyan mintha az anyjuk lenne az ovistársaknak. 132 centi és 30 kiló, aki nem ismeri nem akrja elhinni hogy még nem iskolás, és hogy koraszülött. Az oviban is mondták, hogy látszik rajta hogy boldog kiegyensúlyozott gyerek. Erre szoktam mondani, hogy azért mert az apja nem él velünk azért a gyerek megkap mindent, a szeretettől a mindennapi dolgokig mindent. Néha elcsodálkozom, hogy milyen az emberek felfogása, hogy miért jobb egy gyereknek állandóan veszekedő szülőkkel együtt élni, mint nyugodt környezetben, de apa nélkül? A másik amiért ugrok, amikor megkérdezik, hogy nem bántam meg hogy így döntöttem? Tőled nem szoktak ehhez hasonló kérdéseket intézni? Vannak bugyuta emberek. Az ilyennek csak azt kívánom kerüljön hasonló helyzetbe, akkor majd megtudja milyen nehéz ez, és hogy fájnak ezek a kérdések. Nem mérgelődök tovább. Mostmár biztos ritkábban tudok jönni mert a tesómék hazajönnek a nyaralásból, de azért igyekszem legalább két naponta benézni.
Szia Tünde

Sziasztok!
Brekuc!
ELTÉ-n végeztem,főiskolai karon,ez 3 éves volt.Nagyon sok fősuli van,ami 3 éves.Most jogra megyek,Pécsre.Szintén Pestre jártam volna,de ez jött össze.Azon gondolkodom,hogy jövőre inkább megint próbálkoznék,csak akkor már meglenne a nyelvvizsgám,és akkor sikerülne ide is,mert Pécs nagyon messze van nekem a 2 gyerkőc mellett,meg lassan visszamegyek dolgozni is,és egy hónapban 4 napot lent kellene aludnom,ez meg anyagilag sem megoldható.
Tünde!
Ha a gyermek nevére íratod a lakást,akkor haszonélvező lehetsz.Érdekes,de így szinte több jogod van,mint magának a tulajdonosnak.Amíg csak élsz,nem tehet ki a lakásból,el sem adhatja nélküled,hacsak nem egyezel bele.Vagy olyan szerződéssel,hogy haszonélvezeti joggal terhelt,és akkor te ott lakhatsz tovább.De gondolom ez egy kicsit furcsa lenne.Azt tudom,hogy szocpolt lehet fölvenni más eltartottak után is,akiknek a nyugdíjnál(minimális)nem nagyobb a jövedelmük,de szerintem ez a ti esetetekben nem megy,mert a lányodnak Te nem vagy az eltartottja,azt meg nem tudom,hogy saját részére vehet-e föl,ezt én nem tudom,inkább bankot kellene megkérdezni erről,biztos rengetegen vannak,akik már eleve a gyermekük nevére íratják a lakást.Érdekes lenne,ha ezáltal elesnének a jogos szocpoltól,nem?De én ezt nem tudom.Nekem Apu barátja ügyvéd,és én mindig mindennek utánanézek,valahogy bennem van ez,annyira az utolsó szalmaszálat is megmozgatom mindenben,ha kell.Valószínűleg a gyermekkel kapcsolatos bírósági hercehurca indította el,mert egyébként is falra mászom az igazságtalanságtól.Valahogy mindig olyan voltam,hogy ami a bűnöm,azt vállalom,de többet sosem.A munkahelyemen is próbáltak meghurcolni utána,mondvacsinált indokokkal lehúzni a pénzemet évekre,de észnél voltam.Csak nem gondolták,hogy a szöszi fiatal leányzónak esze is van,és bizony majdnem a főnököm munkájába került...Én elviszem a legfelsőbb szintig is az igezemet,az tuti,nem érdekel,kit rúgnak ki,mert ha valaki nekem árt,onnantól elszáll az agyam.Egyszer véraláfutásos volt Domi,mikor bölcsibe érte mentem.Tagadott a gondozónő,de lassan beismerte,hogy erősebben rángatta meg a gyereket,és szó szerint kivágta a folyosón lévő székre,de már bánja,ne haragudjak,stb.....Nem érdekelt,hogy másnaptól nincs munkája,a gyerekemet elhoztam onnan abban a pillanatban,és kiharcoltam,hogy az ilyen embert hurcolják meg.Nem célom,hogy elveszítse bárki is a munkáját,de nekem elég az elégtétel,bármi legyen is az.Ha a munkája,az sem érdekel.Õt sem érdekelte,hogy a kisfiamnak hogy fáj,ahogy rángatja,és a főnökömet sem érdekelte,hogy több havi fizetésemeléstől estem el miatta.Akkor engem miért érdekeljen bárki lelke is?Ezért szeretnék ügyvéd lenni.Jól felhúztam magam...
Egyébként,kérdésedre,hogy nekem tesznek-e föl ilyen kérdéseket:Fodrásznál voltam pár napja.A kapcsolatunk elején még nyílt dolog volt a baráti körben és az új ismerősök között is,hogy mi a helyzet Domival és a Párommal.De egy ideje már nem,hanem úgy csinálunk és azt mondjuk,mintha mi kezdetektől így lennénk,és Domi az ő fia.A fodrász srác volt,és beszélgettünk a gyerekekről.Kedves volt,túl kedves is,olyan nyalizós fajta,hogy vegyem meg az elém kirakott 13ezres hajampullákat...Kérdezte,terveztük-e a gyerkőcöket.Nem is értem,ilyet miért kérdez egy ember???Mondtam,hogy persze.Nem tartozik rá,meg minek mondjam el,mikor most leszünk papíron is "egy család"...Erre gyorsan bólogatott,és gúnyosan megjegyezte,hogy hát igen,a mai világban nem lehet bevállalni egy becsúszott dolgot,ott cselekedni kell...Hát azt hittem,ráborítom a tükrös asztalt.Olyan szívesen a képébe vágtam volna,hogy bár a kisfiamat nem terveztük épp akkor,csak kicsit későbbre,de életem legszebb kincse lett,és áldom ezt a napot.Nem mondtam,mert az ilyen ember úgysem tudja megérteni,meg a fiamat óvtam inkább.Olyan szemetek az emberek,egy pillantásból le lehet szűrni a gondolataikat.Mintha az én kisfiam kevesebb lenne ettől,mintha nem érne annyit.Pedig az én szívemben százszor értékesebb!!!Tegnap is kifakadt este nagyon.A mamánál aludt pár napig,és nagyon élvezték,mert 5 éves koráig ugye ott laktunk,és sokat aludtak együtt.Közölte Domi,hogy ő szívesen lakna a maminál.Ez volt az első,mikor úgy döntöttem,ebből nem lesz rendszer...Aztán tegnap nagyon sírt,hogy neki nagyon hiányzik a mama.De olyan szívszaggató sírás volt ez,nem hiszti.Mondta,hogy a mama mondta neki,hogy elmegy.Látszott rajta,azt hiszi,elveszti a mamikáját,vagy legalábbis hosszú ideig nem látja.Nem tudom mit mondott neki Anyu,de ma előveszem,az tuti.Mert kórházba megy,aztán szanatóriumba,de ez másfél hónap,és közben azért fognak talizni.Máskor is volt már,hogy hetekig csak telefonon beszéltek,Domi mégsem fogta föl ilyen tragikusan.Mondtam Dominak,hogy akkor menjen,költözzön oda.Kicsit hirtelen haragú voltam én is,de nagyon szíven döfött,hogy odaköltözne.Jött aztán,sírt nagyon,hogy ő nem akarja elhagyni a családját,ő minket is szeret,mi is hiányoztunk neki,stb.Aztán a végén már úgy sírt,majdnem én is,mert megállt előttem,fogta a szívét,és mondta:Anya,nem látod,hát a szívem szakad meg....De ezt olyan sírva,hogy nekem szakadt meg a szívem.Tudtam,hogy nagyon hiányzik neki a mama,hisz apuka nélkül voltunk,és ő tartotta bennem a lelket,mindenben ő segített.Talán annyival tettem többet,hogy nekem volt anyatejes cicim...Nagyon hozzánőtt Domi,és 5 év után elszakítani őket,azt hittük akkor,jobban megviseli,de jól ment,csak most,1 év után érzem,mennyire érzékeny erre is,mint mindenre.Meg Anyunak sem kellene ilyen módon viselkedni,ilyeneket mondani,majd beszélek is vel,mert a gyerek teljesen kész van,azt hiszi,nem látja többé a mamáját.Kész agyrém,találd meg a helyes utat...
Megyünk,megnézzük a légi parádét.
Sziasztok!
Kriszti

DAnusia!


csillagabor@freemail.hu az emailcimem, irj nyugodtan örülnék neki. érdekel továbbiakban is a történeted. Szivesen leveleznék veled.

Brekuc !

nekem megvan monq száma, és emailcime, ha felhivsz megadom, te tudod az enyémet. Remélem nem haragszol rám semmiért, vártam tegnap a válaszodat.

irok még, csak most rohannom kell haza a fiamhoz.

puszi mindenkinek!!

ui. MOnq üzeni h puszil mindenkit, köszöni h szoritotok érte, és képzeljétek sikerült egy lakást kapnia a rokonainál, csak nagyon messze, de ott nyugodtan élhetnek a kisfiával. Egyenlőre jól van pénteken megy dokihoz, akkor többet tud mondani.

sziasztok

Sziasztok!
Szia Kriszti!
Ahogy olvastam amit írtál, ismét mintha magamat olvastam volna. Az igaszságérzetem nekem is több mint kellene. Nagyon ki tudok borulni, főleg ha a gyereket éri valami támadás. Volt olyan, hogy bántották az oviban a gyerekek, mert neki nincs apukája, ezen berágtam, mert ő nem tehet róla, én vállaltam így apa nélkül is. Mondtam ha valakinek nem tetszik a rendszer nekem lehet szólni, én elintézem. Nem gondoltam amíg nem éreztem a saját bőrömön, hogy ennyire gonoszak, és kegyetlenek az emberek. Tehetnél föl a gyerekeidről képet, vagy ha nem akarod nyilvánosan, a címemre is küldhetsz, ez vonatkozik a nem publikus témájú közölni valókra is. tundid@citromail.hu
Bocsi megint szűkszavú voltam, de rohanok Dorkámért. Szia Tünde

Sziasztok!
Sehol senki????

Sziasztok!
Én is ezt kprdezem. Hogy vagytok Kriszti? Te sem sűrűn jártál erre!

Szia Tünde!
Járok én,a többi topicban is ott vagyok,csak látom,hogy itt magammal leveleznék,ezért nem írtam.Küldtem neked képeket,egy csomót,megkaptad??
Kriszti

sziasztok!

meg megvagyunk

epp raalltam ma este a merlegre es 28. heten vagyunk es hat mutathatna kevesebbet is... ti mennyit hiztatok a babakkal?

tud vki vmit Damamirol?annyira kivancsi vagyok milyen volt a szulese; mar meg kellett hogy szuljon nem?erdekel hogy sikerult-e neki az elso csaszar utan most "rendesen" szulni - valahol azt olvastam, hogy azt nem nagyon preferaljak a dokik

es meg egy kerdes: tudja vki h hol lehet hordozokendot venni?eddig 3 boltban probalkoztam es sehol nem volt, mindenhol csak kenguru van


Csilla!

olvastam meg mar korabban mondtad is hogy nalatok mindig veszekedes van es ez a problema a kislanyoddal kapcsolatban;tenyleg nem tudom, nalunk is rengeteg volt a veszekedes es itt nem volt senki aki elmagyarazza h ez most azert van mert apuka hazahozta a munkabol az idegesseget es nem azert mert nem szeret minket
szerintem te tudod elvenni ezeknek az elet ha beszelgetsz meg foglalkozol a kislanyoddal is,csak tudom h ez nagyon nehez ugy h ha meg ott van a pici is aki azert (hiaba, fiu ) nem egy konnyu eset neha (altatas stb)

remelem lesz idod mindenre es azert nyugodtan telnek a napok!

mindenkinek udv!!!

ui.: Tmonit elijesztettuk?

Sziasztok!
Hát,szerintem,aki maradni szeretne,azt nem lehet elijeszteni,főleg,ha nem is ez volt a cél,hanem a segítségadás.
A veszekedésekkel kapcsolatban:mikor Anyuéknál laktam Domival,nagy volt a harc,mert 3 generáció lakott együtt,ráadásul a két hugommal együtt.Sok volt a konfliktus,de főleg azért,mert szerettem volna,ha a fiamnál kialakul,hogy szót kell fogadni a felnőtteknek,de a vezér az az anya.Hát,Anyukám nagyon sokat segített,le a kalappal,de sokszor inkább kioktató hangnem volt ez,hiába nem annak szánta,és nem éreztem igazán azt a határozott anyaságomat,mint most,Dorinával,hogy már külön élünk.Azt megfogadtam,hogy én nem fogok abba a csapdába esni,amibe Anyukám és Anyósom:inkább nyeltek a férjüktől,csak béke és csend legyen a családban.Iszonyat végignézni,hogy ezért egy 50-es éveibe eljutó nő lelkileg hova jut,hogy önbizalma alig,hogy most mernek igazán kiállni magukért,mikor már kirepültek a gyerekek,és igazán nem halljuk a vitákat köztünk.Persze attól,hogy nem halljuk éppen,tudjuk ám,hogy vannak.Szóval,én megfogadtam,ha a párom igazságtalan,nem a gyerekek előtt ugyan,de nem fogom hagyni magam.Ez sikerül is szerencsére,de mással lett gond:a gyereknevelés terén szinte mindenben hasonló a célunk,a véleményünk,csak a hozzá vezető utat nem a megfelelően választjuk meg.Most jöttem rá,mekkora gond is tud ez lenni.Én tanultam ezt szakközépben,aztán a fősulin,letzt egy gyerekem,majd kettő,vannak keresztgyerekeim,dolgoztam óvónőként,anyu gondozónő volt bölcsiben,rengeteget voltam bent nála,a két hugommal kapcsolatban meg én voltam a második anyjuk,anyukám jobb keze.Azért írtam ennyire kisarkítva,hogy érezzétek,mennyire kilátástalannak látom néha a helyzetem.Mert a párom katonacsaládból jött,féltestvére van,de az apjuk soha nem fogadta el,csak nevelte mint "szükséges járulékot".Ez borzasztó...A párom ebben nőtt föl,ráadásul iszonyat el van kényeztetve,mert apukája 50 éves volt,mikor mgszületett,egy kis császár került a családba...És apukája egyetlen vérszerinti gyermeke,ráadásul fiú...Ennyit azt hiszem elég ecsetelnem belőle.Anyósom bevallása szerint épp az ekkora korkülönbség,meg a fafejű,merev katonaelvek miatt,apósom kudarcot vallot a gyereknevelésben.Neki már az is kupi volt,ha megjött a munkából,anyósom főzött,a gyerekek meg játszottak,és ott volt a földön az a 2-3 játék.Tiszta dili egy helyzet...Én kissé szabadelvűbb vagyok,próbálok belelátni a gyerekeim lelkébe,megérteni őket,beleképzelni magam a helyzetükbe,és az ő gondolkodásukkal látni a dolgokat,szóval értitek,mindent a gyermekeimért.És akkor jön az apa,aki a katonás(pedig életében nem volt katona,és az apja módszereit is merőben elutasítja és megveti...)stílusával,és meg akarja magyarázni,hogy Dorina,aki másfél lesz,rakja vissza maga után a játékokat,amivel nem játszik,mert csak így tanulja meg,minek hol a helye,és csak egy dologgal játszunk,ami nem kell,helyére!!!!Na de könyörgöm,örülök,ha idehozza a labdát,mert felismeri,vagy tanulja a szavakat,vagy a búgócsigát próbálgatja,nem hogy eljusson odáig,hogy mindent a helyére tegyünk...Szóval mindenben azt gondolja,ha ő tudja,akkor azt a gyereknek is tudnia kell.Mert én sokszor elérakom,hogy csak azt várd el a gyerektől,amit magad is megetnnél.Ha te kipancsolsz,ne szólj rá a gyerekre,mert te is eláztatod a fürdőt,a gyerek meg ezt tanulja el tőled,akkor mi jogon várod el tőle,ha te sem vagy képes rá.Persze igaza van,hogy a fürdőt nem áztatjuk el,de rólunk mintáz a gyermek,könyörgöm...Már a lányom is(a fiamról meg ne is beszéljünk) tiszta apja viselkedésileg,úgy majmolják...Mert van egy stílusa,egy olyan játékosság,amivel úgy hat a gyerekekre,hogy azok észre sem veszik.És mindent megtesznek,szót fogadnak,mert apa kenyérre keni őket.Mindig ezt hangoztatom,használja ki,hogy van egy ilyen áldott érzéke,és szedje le magáról a magával hozott katonai neveltetését,mert az csak kudarc,viszont benne meg megvan a kincs,amivel aranyapuka lehet.Kezdi kapisgálni...Arról nem beszélve,hogy kerek perec megmondtam neki,ha nem tudunk együttműködni,ha látnám,hogy elfajul minden,előbb hagynám el őt,hogy a gyerekek ne sérüljenek.Mert vallom,hogy ha megoldhatatlan ellentét van már két ember között,lehet,hogy egy gyermeket megvisel a válás,de az mégjobban,ha abban az elmérgesedett viszonyban tölti el gyermeki életét,akár 10-15 évig is.És előbb-utóbb úgyis válás a vége,csak időhúzás,meg duma,hogy a gyerekek miatt maradunk együtt,mert a gyerekek(saját példám)teljesen tisztában vannak azzal,hogy mi is az igazság,és ebben a harcban gyerekként részt venni,nagyon romboló.Ha kell,bármikor szembeszállok a párommal,ha látom,hogy igazságtalan a gyerekekkel,de ezt ő is megteszi,ha nálam látja.Szépen kiegészítjük egymást.Õ birkatürelmű,ugyanakkor fafejűen merev,én meg tányércsapkodós-rikácsolós,viszont megértő és engedékeny.Szép kis család,mi?
Képzeljétek,nagyon rosszat álmodtam.Álmomban a fiam meghalt.Én nem láttam őt,nem is tudom az okát,csak ott kezdődött az álmom,hogy nem volt már.Kusza álom volt,mert készültem,hogy írjam meg a neten ,mielőtt bárki érdeklődne a gyerekek felől,meg összegyűltek búcsúbeszédet mondani,és akkor borultam a függöny mögött anyukámra,és törtem ki magamból.Nem tudom elmondani,milyen érzés volt.Álmodtam én már sok rosszat meg olyat,ami megviselt,de ennek napok óta a hatása alatt vagyok.Olyan valóságos és kínzóan fájdalmas volt,hogy azt szavakkal tényleg nem lehet leírni.Csak éreztem,hogy nem tudom elviselni a hiányát.Nem tomboltam,nem hisztiztem,némán viseltem,nem találtam értelmet az életemben többé.Mikor éjjel fölkeltem,nem riadtan ébredtem,csak kinyitottam a szemem.Másodpercekig kellett erősen koncentrálnom,hogy eljusson az agyamig,hogy nem ebben ébredtem,hanem a saját életemben,amiben él a kisfiam.Ez olyan felismerés volt,hogy szinte őrjöngeni kezdtem.Olyan roham jött rám,hogy a párom alig tudott megfékezni.Összetörten,vígasztalhatatlanul zokogtam a karjaiban,és nem adott megnyugvást,a fiam illata-érintése hiányzott.Mikor megnyugodtam,kb.1 óra múlva,átmentm hozzá,hát képzelhetitek.Olyan édesen aludt,folyt a nyála a kis arcán,én meg rettegtem.Akinek elmondtam,azzal vígaszutalt,hogy akiről ilyet álmodnak az sokáig fog élni.Bár lenne...Én egyszer álmodtam ilyet,papámmal.Meghalt.Tudom,hogy ilyen rettegésben nem élhetek,de a múltkor is a fiam volt,akit majdnem elütött(velem együtt)egy barom,mert nem vette észre,hogy neki piros,és átszáguldott a zebrán.A fiam a kezemet fogta,csak előttem egy lépésel.A férjem rántotta vissza.Észrevettem,kicsit érzékenyebb,depisebb vagyok mostanában megint,sok dolog összejött most,biztos azért vagyok ennyire reszketős.A fiam mindig is más a szívemben.Nem szeretetileg,hisz az életemet adnám a lányomért is,úgy szeretem...Csak a lányomat terveztük,mindenki várta,készültünk,beleszületett egy kész kis családba,mindenki abajgatja,csodálja,türelmesebb vagyok vele,mint a fiamnál voltam abban a környezetben.Ehhez képest,ha belegondolok,hogy a fiamat hányan bántották,milyeneket kívántak vele kapcsolatban,elszorul a szívem.És a terhességem elején én is mérlegeltem,mit tegyek,bár ez csak magyarázkodás volt magamnak,mert végig tudtam,mit akar a szívem.Mégis,annyira gyötör a bűntudat,hogy megfordult a fejemben,hogy elmondani nem tudom.Ez akkora teher,amit végigcipel egy ember az életében.Hát ezért vagyok érzékenyebb a fiamra,gondolom ez érthető így már.
Ne haragudjatok,hogy ilyen nagyon hosszú lettem,de ki kellett írnom magambó,mert tiszta flúg vagyok.Ha a fiamra valaki erősebben szól,eszembe jut az álom,és bezárkózva bőgök a szobámban.Ez őrjítő,és nem tudom,mikor lesz vége.Mondta a hugom is,hogy ezek az álmok,a félelmeim mind a bűntudatom miatt vannak,én erősítem magmban,holott nem is vagyok hibás,csak belebolondulok.Én egy jelnek tekintem ezt az álmot,hogy mostanában elhanyagoltuk a fiamat rengeteg zűr miatt,és kapjunk észbe.Megbolondultam biztos...

sziasztok!
szia Kriszti!

nyugi ez csak az aggodasod vagy vmi ami beloled jon;ugyanannak az utnak vagyunk mi is az elejen es mar most 28 hetesen is halalra izgulom magam a fiam miatt
amikor kiderult, en is merlegeltem sok mindent;annyira sokkolt az egesz, h hiaba tudtam, h meg akarom tartani es meg is fogom tartani, a 12. hetig nyomott a kornyezetem, hogy vetessem el (ebben persze benne volt az a merhetetlen anyagi bizonytalansag ami ki is alakult igy;anyu nelkul nem lehetne ezt igy a felallasu tanari fizetesembol)
de az szamit, ami belul volt, es te is tudtad, hogy tok mindegy, mi tortenik, o maradni fog; en is tudtam mindenfele merlegeles ellenere, hiszen vagytam a babara

tessek nekem is valaszolni : ki mennyit hizott?mennyit szabad?most leptunk be a hatfajos korszakba - megorulok annyira tudja huzni a hatamat, es viccesen kellemetlen az, hogy 3 ujjam allandoan le van zsibbadva,akarmi tortenik ill

ennyit mara;sziasztok!!!

Szia Brekuc!
Köszi az együttérzést!!!Én is féltem mindkét terhsségem alatt,de aztán nem lett semmi baj,ahogy neked sem lesz!!
Én az első terhességnél először lefogytam 10 kilót az idegtől,féltem,hogy Dominak nehogy valami baja legyen,mert nem akartam én fogyni,de amin egy terhes anyuci keresztül megy idegileg-lelkileg,ha elhagyják,azt csak ti tudjátok,másnak hiába is mondanánk...Az a 10 kiló vissza is jött.De semmit nem tettem érte,és szépen magától lement,ahogy szopiztattam Domcsikát.Egyem a lelkét,2 és fél évig szopizott...Én nem siettettem a fogyást,le is ment magától.A bőröm sem lett csúnya.A másodiknál már nem volt ilyen egyszerű,mert én alapban 60-65 kilós vagyok.A terhességnek 70körül mentem neki,és a végén 90 fölött szültem.Fogalmam nincs mitől híztam ennyit,mert nem zabáltam,tudatosan vigyáztam,nem mértéktelen falatozás volt,hanem normális.Mégis ennyit híztam,és 83-nál megálltam,nem fogytam magamtól tovább.De ez sem érdekelt,(ma már könnyen mondom),mert csak kicsit kellett megerőltetnem magam,és életem első rendes fogyókúrájával,a 90 napos diétával lementem 70 alá.LÉs mindent ehettem,még oldalast,lecsót,tortát is,csak meg kellett nézni,mit-mivel.Nem volt nehéz,jobb lett a közérzetem is.Most pihiztem a nyáron,és ma vágunk bele a csajokkal újra,mert célom legalább a 65,de inkább a 60.Minden rucim a szekrényben figyel,és kész pénzkidobás a mostani méretemet is felruházni.A régiek még nem jönnek rám,a újabbakból már kiesem,de hát mégis kell valamiben járnom.Szakadásig hordok egy farmert,de nem baj,ez csak átmeneti állapot...
Nekem egyszer fájt a hátam az első terhességemnél,mikor becsípődött egy ideg,egy hétig voltam úgy,görbén jártam.Más nem volt.Viszont a másodiknál annyira megdagadt kezem-lábam,hogy reggelre úgy néztem ki mint egy michelin-baba,nem tudtam behajlítani az ujjaimat.Borzasztó volt,elefántlábaim voltak,és zsibbadt minden végtagom.A doki több kérdést is föltett,te id mondd el neki,mert kaptam, rá vitaminokat.A zsibbadás ugyan sajna nem szűnt meg,de az állandó lábgörcsölés viszont igen.Mert az is görcsölt,és a hasam is keményedett olyankor,ezért kellett a vitamin,mert nem szabad túl korán keményednie.Volt olyanom is,hogy beszűkült a látásom,mintha egy gyémánton át láttam volna mindent,minden fényes és szivárványszínű,elmosódott volt.Nem tudtam lemenni a lépcsőn,csak tapogatva.Ezt is azzal magyarázta a doki,hogy nyomja az ideget.42.hétig hordatták velem a 3 és fél kilós babómat,hát volt mit nyomnia szegénykémnek...Ha bármit tapasztalsz,ami új,rögtön mondd,mert akkor,ha lelkiismeretes a dokid,azonnal utánanéz,és komolyan veszi.A zsibbadásnál pl. megkérdezte,nem csíp-e a pisim.Mondtam,nem,de kérte,azonnal szóljak,ha csípni fog.Tehát tessék a legapróbb újat is elmondani neki,akkor is ha butaságnak tűnhet!!!!
Jó babózást a pocakban és kitartás!!!!
A lelked hogy van?

szia!!!!

koszi ez nagggyon gyors volt!
jol vagyunk, dolgozunk a lakasban, remelem, szeptemberben lesz koltozes;kozben intezem az egyetemet (tulfutok egy fel evet;targyfelvetel ilyesmi) meg a munkahelyet (azt hittem szulesi szabit le lehet roviditeni, de ugy tunik, sajna nem,a tgyas nekunk meg nagy nulla lesz)
A terhesseg alkat szempontjabol nekem tok jol jott - en elotte voltam kb 70-75, es a normal sulyom 65, ugyhogy en is mindig kb egy gatyat hordtam, aztan tartott amig tartott.
Most pocakkal tok jo, persze nem az, hogy nem tudok ugy mozogni (ugy elmennek uszni,de felek, hogy osszeszedek vmit;meg sose szedtem,de nem most szeretnek kiserletezni) - szoval az a jo, hogy csak pocak lett, de nem lettem akkora balna es a kismamaruhak annyira helyesek.Persze mar most azon gondolkozom, hogy szules utan, amint lehet torna, fogyo indul

dokit csak ket het mulva latom - sok elonye van a magandokinak de az pl nem h sosincs benn,csak hetekkel elore lehet idopontot kerni tole.

picit felek a koraszulestol,ez a rohangalas meg minden lehet h nem annyira jo.Ennek oromere szaladok is tovabb!

hordozokendorol tudtok vmit h hol es mennyiert?

uddddv!!!

Sziasztok Sorstarsak, En jelenleg a 35. hetemet taposom es a kedves parom kitalalta kb. 2 honapja, hogy erzelmi valsagban szenved

Vagyis a babat nagyon akarja, de miota O uton van (terveztuk, vartuk) azota az irantam valo erzesei megvaltoztak.

Es par honap idot ad nekunk, hogy helyre jojjenek dolgok. Mert O (!) ezt igy nem birja.
O (!)

Azt mondja harmadik fel nincs, bar talalkozott vmi lelki szemeteslada lannyal, akivel megbeszeli ezeket a dolgokat. En meg itthon ulok a nagy pocimmal.

Roviden ennyi. Most a tulelesre jatszom nap mint nap - talan a baba szuletese helyrerazza ot. Vagy nem.

Szia Candia!

azt hiszem, az nem ritka, hogy megvaltoznak a erzesek egymas irant a babavaras alatt, bar nem igazan tudom;
milyen volt a kapcsolatotok?szerintem egy babahoz nagyon nagy szeretet kell egymas irant, hogy a pasi at tudja lenditeni a kismamat az erzelmi valtozasokon, stb - nalatok ez volt/van?olyan nincs, hogy varja a babat, de egyebkent rad se tojik

akkor nem is laktok egyutt?eleg zavarosnak tunik meg nem irtal sokat
azt elmondta, hogy mit nem bir konkretan? en azert kivancsi lennek erre a harmadik fel nincs dologra, bar tudom h ez igy tok szar

par honapot ad?mi az h ad?es hogy tervezi ezt a par honapot?hogy o lelkizik valakivel te meg babazol otthon?Istenem, rohadtul nem ertem a pasikat illetve rohadtul szar a velemenyem roluk

kitartas, vard a babat,nem tudom, jo-e de talan mukodik az ha latja rajtad h nelkule is egesz vagy (jo h ezt mondom;en iszonyu mertekben fuggok a gyerkocom apukajatol;gyakorlatilag mindent hozza igazitok... ez van)

bemegy veled szulni?ezekrol beszeltetek?segit neked majd vagy csak az erzelmi valsagaval van elfoglalva?

neha annyira ugy erzem, h meg tudnam rugdosni ezeket a draga embereket; minden pasi azt hiszi h barmit meguszhat es altalaban meg is usszak
szeretnek kicsit onbiraskodo igazsagoszto lenni es az ilyen embereket megleckeztetni
persze az is igaz h nem tudjuk mi van az erem masik oldalan,de neha attol tartok semmi


Kriszti!!!

lelkiallapot?most mondta el a draga anyam h szerinte kover vagyok es tok rosszul all rajtam ez a ruha;es ezt hosszu percekig tudta taglalni mikozben haromszor szoltam neki h hagyja abba
ez most annyira jol esik es annyira ez kell az embernek h nagyon
az milyen megallapitas h egy kismama kover?konyorgom,29. heten vagyok
tovabba kiaiadt azon h akarok venni egy kismamanadragot;azt mondta neki is csak 2 ruhaja volt
rendicsek csak en nov vegen szulok, addig meg fagyasszam be a seggem?!mar elnezest, neha annyira borzaszto az ember anyja,remelem, en mas leszek - masban leszek borzaszto

Szia Brekuc,

Szívesen leveleznék veled magánban, mert amiket írsz az alapján elég hasonló dolgokon megyünk keresztül. Az email címem: tmoni@rocketmail.com.
Ha gondolod írj, örülnék neki.

Sziasztok

Ja és talán ez segít a hordozókendő témában neked:
http://hordozokendo.lap.hu/