2005.08.08 11:46
Szerző: doktorkitti
Szia Tmoni!
Nagyon furcsa,olyan,mintha a két leveledet két különböző ember írta volna...Ha nem veszed tolakodásnak,egyetlen dolgot mondanék,amit nagyon szem előtt kell tartanod:ne az legyen innentől a fontos,hogy a Párodat mitől nem szeretnéd megfosztani,és nagyon szeretsz vele lenni.Mert a kisbabád mindig melletted lesz,ha gyermek,ha tini,ha felnőtt.Õ fogja látni a könnyeidet,a várakozásodat,a szomorúságodat,az örömödet.ha minden a szeme előtt zajlik,márpedig azt írod,hogy nem akarod megfosztani egymástól őket,akkor a gyermekre akaratlanul is rávetül az egész.A Párod,ha olyan kedve lesz,jön majd,de ha amolyan,akkor nem.Jól érzitek magatokat egymással,szerettek együtt lenni,ez nagyon jó.De veled megteheti,mert te akárhogyan is,akármennyi idő alatt is,de feldolgozod,érted,és sajnos el ekll fogadni,még ha nem is tetszik nekünk.De a gyermeked nem lesz még ilyen érett.Attól,hogy nekünk,legtöbbünknek nem jön az apa,még valamicskét talán sejthetünk a dologhoz.Nekem volt az apán kívül azóta kapcsolatom,a mostani Férjem előtt.És tudom,milyen szívszaggató érzés,mikor a gyereked áll az ablakban és vár.Azt a szemetet(már elnézést,de az ilyen nem más),akiről Te tudod,hogy más karjaiban van.Pedig felelősséggel tartozik a saját gyermeke iránt,és mégsem érdekli.Nem attól lesz valaki jó apuka,hogy elviszi a gyereket ide-oda,vesz neki ezt-azt,meg jön,mikor kedve tartja.Attól jó apa valaki,ha ott van,.mikor szükség van rá,ha nem kell kérni,hogy jöjjön,ha érzi a gyermeke lelkét is.Nekem volt egy idősebb szeretőm.Én 23éves voltam,ő 42.A feleségétől külön éltek,volt pár nőcije,én voltam az egyik a sok közül.Imádtam vele lenni,mert iszonyú jó pasi volt,és épp egy 6 éves kapcsolatból jöttem ki,ahol nem voltam megbecsülve,csaltak.Arra vágytam,hogy igazi nőként kezeljenek,ne állandóan kritizáljanak,és végre nekem is lehessen akaratom.Egy igazi,vérbeli csábító voltam,és az egész környezet nagyon vonzó volt,mert a pasi nagyon pénzes volt.Végre nem én tartottam el a pasit,aki kihasznált anyagilag,hanem az én kedvemben járt valaki.Szóval mentek a randik,luxuskocsi,igazi nőcsábász pasi.Már jó ideje együtt voltunk,és épp a szülinapomat ünnepeltük volna este(sosem mondott le randit).A pici fia közbelépett(az egyik aktuális nőjétől),és elnézést kért,hogy tegyük át a szülinapomat másik napra,mert a fiának szüksége volt rá.Én nem mondom,hogy kellemes érzés volt,de nem tudtam mit tenni.Mi,nők,körülötte,tudtunk egymásról.Tehát azt is tudtuk,ha mással randizik rajtunk kívül.Mivel nem voltunk szerelmesek,csak tökéletes randik kellettek,így megfelelt nekünk-átmenetileg,amíg nem találunk egy megfelelő férfit.Szóval nekem-mint apa,nagyot nőtt a szememben.Nem éltek együtt,van több gyereke is innen-onnan,de ha a gyerekéről volt szó,ölni tudott volna,és egy nője sem volt előbbrevaló.Ha a gyerek igényelte,márpedig elég sokszor,ő mindig ott volt.Nem innen ismertem meg,hanem a legjobb barátnőm nagybátyja,már évekkel előtte ismertem.Azóta is látom,hogy a gyerekeinél nincs fontosabb,egy formás fenék vagy cici sem érdekli olyankor.Tudom,ritka az ilyen,de ha már nem élnek együtt a szülők,és a férfi nem tud csöndben lelépni örökre,akkor ez a minimum,hogy ennyire a szívén viseli a gyermekei sorsát,nem?Én,mikor beadtam a papírokat a bíróságra,egyet kértem az apjától:vagy rendszeresen jöjjön a fiához,és legyen meg a kapcsolat közöttük,vagy ha nem képes erre,akkor ne zargassa fel időnként a gyerek lelkivilágát,csak mert eszébe jutott,hogy neki van egy fia...Persze kötelezni nem lehet semmire,maradt a kéthetnte láthatás,de szerencsére nem él vele.Viszont ez nem évül el,és bármikor betoppanhatna...Én akkor,mikor egyedül voltam,megfogadtam,hogy a gyereken kívül helyezem az én életemet a férfiakkal,ne azt lássa a gyerek,hogy anya életében jön megy mindenki.Mert előre jósolni nem lehet,sem belelátni a pasiba,hogy milyen,idővel derül csak ki,ahhoz meg találkozni kell vele párszor.A barátnőm kisfia,az én keresztfiam nagyon megitta a levét.A lány visszaengedte az apucit magához időnként,de a pasi persze másokkal is folytatott viszonyt.Néha jött a fiához,néha nem,épp milyen időszaka volt.A kisfiú persze csak várta,vagy mikor már nem várta,akkor megint felbukkant,mikor még kicsi volt,volt,hogy meg sem ismerte legközelebb,annyi idő eltelt.Vagy nem mentek le Balcsira,mert apuci beígérte,hogy jön.Majd a lány telefonált rá órák múlva,hogy hol avn már,és még apucinak állt feljebb.A gyereknek emésztési problémái lette,állandó ügyeletre kellett vinni beöntésre,pszichológus kezeli,megállt egy szinten,pedig rettentően okos,semmi önbizalma,és egy időben kikente a kakijával az egész wc-t,játékait,szobáját,mert nem volt hajlandó kakilni.Aki egy picit is ért ehhez szakmailag,az tudja,hogy miért történt,azt hiszem nem nehéz kitalálni.Én csak ezért mondom,hogy egy dolog nekünk valakivel jól érezni magunkat,és bízni abban,hogy majd imádják egymást a gyerekkel,de inkább az óvatosság és a gyermekünk legyen az első.Mert a gyermekem nem egy kísérleti alany,hogy vagy bejön vagy nem,nem lehet semmit visszafordítani,meg nem történtté tenni,és mindennek nyoma marad.Sokszor nem látni rajtuk,el sem mondják,csak később vesszük észre a viselkedéseikből,hogy valami nem stimmel.Engem műtöttek sérvvel,és kértem a fiamat,adjon egy kis plüssállatkát az övéiből.Õ egy nagyot választott,de mondtam,kicsit adjon,mert nem fér majd el az asztalomon a kórteremben,de ő nem akarta,csak nagyot adni.Nekem elfertőződött a sebem a műtét után,vissza kellett mennem a kórházba,persze Domi látta az egészet,és nagyon megviselte.A bölcsiben újra becsurgatott,nem akart menni,hisztizett.Láttuk,hogy valami megváltozott,a műtétnek tudtuk be,hogy látta így az anyukáját,és ez megviselte.Sokkal később,mikor villamosoztunk,elmentünk pont ott,ahol műtöttek.Mutattam neki,és Õ mondta,tudja,hogy műtöttek,és azt is,hogy Õmiatta.Én azt hittem,lefordulok az ülésről.Elmondta,azért,mert nem adott nekem kicsi plüssállatot,azért műtöttek meg engem,Õmiatta.Azt hittem,a szívem szakad meg...Erről nekem addig nem beszélt,csak láttam,hogy megváltozott.Így dolgozta föl,azt hitte,Õ az oka,és ezért lettem ilyen beteg utána.Megbeszéltük,mivel értelmes nagyon,simán megértette.Kezdett újra a régi lenni,de ez annak köszönhető.hogy felszínre került,mert épp arra jártunk.Nem is merek belegondolni,hogy meddig hordozhatta volna magában ezt a terhet szegénykém,ha ott,akkor nem derül ki.És mennyi minden van még,amit mi nem tudunk,hogy miről mit gondolnak,a sajátos gondolkodásukkal milyen magyarázatokat gyártanak maguknak,és nem beszélnek róla...
Én kerekperec megmondtam a Férjemnek is,hogy ha látom,hogy a mi kapcsolatunk romlani kezdene,és a gyerekeknek ez rossz lenne,simán elhagynám őt a gyerekek boldogságáért,akármennyire is szeretem.Kell,hogy legyen az embernek józan esze a vágyai és az álmai mellett,ha a gyermekeiről van szó.Mert hogy állunk a tükör elé,ha a gyermek lelkibeteg lesz az apja miatt,és ezt részben annak is köszönheti,hoyg az anyja nem volt elég erős,mert a saját vágyai fontosabbak voltak?Én talán nem szerettem a gyermekem apját?Dehogynem!!!Nekem nem volt nehéz?Hát dehogynem!De ha akkor visszaengedem,és nem mondok álljt a sokadiknál,akkor talán a mai napig jön megy az életünkben,amikor hozzám vagy a gyerkhez kedve van.Én ne haragudj,de egy ilyen pasit sem tudok sajnálni.A babádat nem fogod sajnálni,amikor sír,hogy apa megígérte és mégsem jön?Neki is majd bizonygatod apa jó tulajdonságait?Te is tudod ezt a lelked mélyén,csak rosszabb mástól hallani,velem is megtörtént.Mindenkit ellenségnek tartottam,aki a rosszat mondta arról,akit szeretek,holott én is tudtam nagyon jól...És bizony írtad,hogy mire vágytál volna tőlünk,de ilyen felfogással tényleg nem lehet bíztatni senkit,mert itt,ha észrevetted,mindenki inkább a gyermeke jövöje miatt aggódik,és csak utána jön,hogy apával mi és hogyan legyen.Írod,hogy a negatív tulajdonságait súlyos problémának tartod,de más gond nincs vele...Hát minden embernek van millió rossz tulajdonsága,amikkel együtt élünk,ha elfogadjuk ilyennek.de a súlyos problémátok az oka,hogy nem működik valami veletek.Ha te elfogadod ilyennek a helyzetet,fogadd,ez szerintem egy anya részéről érthetetlen.Ha viszont eldöntötted,hogy jön amikor jön,nektek jó lesz így a babáddal,akkor meg nem értem,milyen vígaszt vársz?Ha neked jó így,ahogy leírtad,akkor ezek szerint semmi gond.Szerintem meg csak önámítás...Azt írtad,azért jöttél,hogy bátorítást kapj?De hogy gondolod?Egy ilyen pasi mellett szerinted lesz valaki,aki azzal ámít majd,hogy ugyan terhes vagy tőle,a saját véréből hordod a szíved alatt a kisbabádat,mégsem érdekli igazán,akkor majd ha megszületik,minden szupi lesz?Vagy majd idővel megoldódik?Ilyet ki írhatna?Itt mindenki azt javasolja a másiknak,ha ilyen férfi van a képben,hogy legyen erős,a saját maga és a gyermeke érdekében,mert később csak mégfájdalmasabb csalódás lesz a vége,és akkor már az a kisgyermek is csalódni fog.Inkább erre kellene orientálódni szerintem,én nem sok mással tudlak Téged bíztatni,ne haragudj.Nem szeretnélek megbántani,és békés kismamaságot kívánok,de egyre inkább érzem,hogy Ditnek volt igaza....
Szia:
Kriszti
Kriszti
Dorcsi,Domcsi,Kriszti