2005.08.15 07:50
Szerző: vica1982
Bocsánat a hosszú szövegért, de nem tudnám a lényeget kiírni, így a teljesség igénye nélkül a válaszom Potternek, és egy kis olvasnivaló mindenkinek:
A homeopátiának két titka van. Az egyik, hogy a rezgések szintjén hatva harmóniában működik a test önszabályozó, gyógyító energiáival, ezért szelíd, természetes, nem toxikus, mellékhatások nélküli. A másik, hogy a beteget gyógyítja, és nem a betegséget. Vagyis : : lelki, szellemi vonatkozásaiban együtt – nem a tüneteket nyomja, hallgatja el, mint sok esetben a hagyományos orvoslásban tapasztalhatjuk, hanem tartós és maradandó gyógyulást eredményez.
A homeopata számára a beteg minden egyes szavának, mozdulatának, sőt a szavak közötti csöndnek is jelentősége van, akárcsak fizikumának, testalkatának, viselkedésének, öltözködésének, szokásainak, preferenciáinak (mit szeret, mit nem, mitől fél, mi idegesíti), a világhoz való viszonyulásának, élete jelentéktelennek tűnő mozzanatainak. A homeopata, hallgatva a beteg panaszait, válaszait, egyetlen ki nem mondott kérdésre keresi a választ: „Ki vagy te? Mit akarsz kifejezni a tüneteiddel ?” S megtalálja akut esetekben a helyzet, krónikus esetekben az alkat kulcsát. Azt az egyetlen szert, amely pontosan arról szól, amiről az eset, a zárba illeszti azt, és ezzel megindul a gyógyulási folyamat, amelynek során a beteg energiarendszere visszaáll egyensúlyi állapotába. Ettől a szertől nem lesz más ember, hanem képes lesz harmóniában működni önmagával, környezetével: vagyis sokkal inkább önmaga tud lenni. Ennek eredményeképpen nem csak tünetei múlnak el, de szeretőbbé, szerethetőbbé is válik – s az életerő teljesebben, akadálytalanabbul képes átjárni őt.
A homeopátia atyja, Samuel Hahnemann német orvos nem tett mást 200 évvel ezelőtt, mint visszanyúlt a Hippokratész által megfogalmazott tételhez: „A betegség olyan hatások alatt keletkezik, amelyek a gyógyszerek hatásához hasonlóak. A betegség olyan szerekkel gyógyítható, amelyek a betegséghez hasonló tüneteket okoznak.”
Hahnemann az életerő fogalmát vezeti be újra, amellyel Hippokratész is tisztában volt. A életerő az alapvető életenergia, amely az élettelen anyagot élővé varázsolja. Hahnemann önkísérletet végzett, amikor a malária gyógyításához használt kinint bevette. Azt tapasztalta, hogy a maláriához hasonló tünetek jelentkeztek rajta. Így jutott arra a következtetésre: általában is igaz az, hogy egy betegséget az a szer fog maradéktalanul meg- gyógyítani, amely egészséges embereknek adva ugyanazt a tünetegyüttest okozza. Első kísérletét sok ezer követte; megkezdődtek a „szerpróbák” – lelkes hívei gazdagították, és ma is gazdagítják tapasztalatait, meghatározva, milyen szerhez milyen tünetegyüttes tartozik. Ezeknek a tapasztalatoknak a tárháza a Matéria Medicia, amely minden egyes növényi, ásványi vagy állati eredetű szerhez megadja a hozzá tartozó tüneteket, valamint a Homeopátiás Repertórium, amely a legkülönbözőbb tüneteket csoportosítva, arról ad információt, melyek azok a szerek, amelyeknél a speciális tünet előfordul.
Hahnemann észrevette, hogy ha a szereket nagyobb hígításban használja, nem csak veszélytelenebb, hanem hatékonyabb szerhez jut. Kidolgozta a homeopátiás szerek készítésének speciális eljárását, a potenciálást, amellyel egymás utáni, többszörös, nagymértékű (tízszeres, százszoros) hígítások sorozata után, ütögetéssel olyan nagy hígítású szert készítenek, amely többnyire a kiindulási anyag egyetlen fizikai, kémiai alkotóelemét, atomját, molekuláját sem tartalmazza, pusztán az illető szerre jellemző rezgést, mint információt. Hogy mégis hat, annak kvantummechanikai magyarázata van; két olyan üvegcsét összehasonlítva, amelyben a hagyományos fizikai, kémiai vizsgálat csak alkoholt (ez a tartósító) és vizet (ez az információt hordozó) mutat ki, a Nelson-féle kvantummechanikai minőségellenőrző módszer kimutatja, hogy kiindulási anyaga mindegyiknek más.