Helló!
Tejérzékenyek! Én láttaz az Auchan-ban olyan cuccot, ami növényi anyagokból van és olyan, mint a tejszín, vagyis főzésnél azt tudja helyettesíteni. Nem tudom mi a neve, de a tejszíneknél volt a polcon.
Amúgy a szopi nekem könnyen ment, úgyhogy én szerencsés vagyok. Féltem nagyon, hogy majd nem fogok tudni, meg kevés lesz a tej, mivel itt a neten annyi ilyen sztorit olvastam, meg a sógornőm babája, se nagyon akart szopizni, úgyhogy én is próbáltam mindenre felkészülni, de igazából semmi faxnit nem kellett csinálnom. Nekem tényleg úgy ment, hogy ott a cici, benne van a tej, a baba meg azt eszi és kész. A kórházban én nem tehettem rögtön mellre, mert azt mondták, hogy kicsit megviselte a szülés Bendit, melegíteni is kellett és mondták, hogy rögtön ne szoptassam, mert az fárasztó lenne neki. Úgyhogy csak másnap reggel kezdtük, de onnantól kezdve én ha ébren volt akkor mindig mellre tettem. Néha ugyan nehéz volt bemanőverezni a szájába a cicit, mert először nehezen találta meg, csak ingatta a fejét jobbra-balra, de nem találta.
Én mondjuk egy ágyas szobában voltam, a csecsemősök meg nagyon nem zaklattak, úgyhogy én mentem a fejem után, először én azt hittem, hogy csak cumizik, de tej nem jön, de jött, csak még nem volt látványos ez az előtej. Meg még a 3. napon este sem durrant be a cicim, de mégis evett 30 grammot, amire azt mondták az már jó. És csak az 5. napont jött meg rendesen a tej, onnantól én ha nyűgös volt, akkor szoptattam. Meg még szerencsém is volt, mert este nem akart aludni, valószínűleg kevés volt neki a tej, de ugye nekem is azt mondták, hogy egyik ciciből etessem és azt ürítse ki és ezért nem adtam neki oda a másik cicimet, ha megnyomtam akkor mindig jött pár csepp, azt hittem van még benne. De aztán kb. a 7-8. napon olvasgattam a Bába válaszol könyvet ami azt írta, hogy ahhoz, hogy sok tejem legyen mindkét mellből kell szoptatni, hogy sok inger érje a melleket. Ettől kezdve áttettem minden szopinál a másik mellre is és akkor már sokkal jobban aludt Bendi és a tejem is egyre több lett.
Később aztán már annyi volt, hogy elég volt egy cici is egy szopinál. De az elején ha nem olvasom a könyvet, lehet, hogy minden rosszabbul alakult volna.
Amúgy az első hetem nekem is el lett szúrva, mert anyukám jött segíteni.
De nekem nem volt jó, hogy ott téblábol, nagyon ugyan nem erőltetett semmit, szóval nem volt állandó cseszegetés, csak hozzá is alkalmazkodjak, meg igazán nem is tudta lefoglalni magát és akkor ezen is én aggódjak, hogy mivel foglaljam le, de ugye mindenhez kellettem én is, ha főzni akart, akkor mutogassam, mit hol talál stb. Én meg csak Bendivel akartam lenni, meg a férjemmel és pihenni akartam. Eliveleg anyukám két hétig akart maradni, de végül elég kellemetlen jelenetek után hazament egy hét után, ami nekem megváltás volt. Na persze lelkiismeret furdalás volt ezerrel, mert ugye biztos nagyon rossz érzés volt neki, hogy itt rá nincs szükség.
És, hogy csak láb alatt van, de mindenkinek jobb volt így. Mindenesetre pont az első héten, amikor igazi család válik belőlünk és ettől különleges hét, ugyanakkor a legnehezebb is, mert még minden nehéz és fáradt is voltam a szülés után, nem hiányzott még ez a családi dráma is az anyukámmal.
De szerencsére már halványulnak az emlékek, mindkét oldalon.
Zsana
Mi építkeztünk, ugye már írtam, hogy az anyósék házára építettünk emeletet és nem bántuk meg. Annyira nem volt vészes, bár sok utánajárás, de sok olyan dolgot tudtunk megcsinálni, amit az eddigi tapasztalataink alapján hiányoltunk más lakásokból, ahol laktunk, meg ami nekünk volt igényünk. Tudtuk, hogy mit szeretnénk és így saját képünkre formáltuk a lakást.
ruz
akkor nem jövünk haza. 
