Sziasztok!
Nem tudom mennyire hosszúra sikeredik a beszámolóm, mert hullafáradt vagyok. Ma ugye kimostam a hazahozott szennyest, pakoltam-rámoltam, porszívóztam stb. Úgyhogy mostanra egy kissé mosott rongyinak érzem magam
Hol is kezdjem?
Pénteken az indulás előtt még bementünk Gábor cégéhez, hogy megmutathassa Marcit és persze büszkélkedhessen Vele egy sort. Persze dicséretekben nem volt hiány, én is sütkérezhettem bennük.
Már ott elkezdett rendesen enni Marci (ott ebédeltettem meg), és hála az égnek egész jól falatozott az egész "nyaralásunk" alatt. Épp hogy elindultunk, beájult és egészen Debrecenig aludt, ami ugye nem semmi, mert kb. 2,5-3 óra volt az út. Na én ennek módfelett örültem.
Debrecenben a húgomék már nagyon vártak, szervezték nekünk a programokat ezerrel. Voltunk állatkertben, amit Marci úgy 1/3-áig átaludt, megnéztünk egy nagyon klasz játszóteret és persze sétáltunk, amikor tehettük. A kellemetlen ezekben csak az volt, hogy Marci elég nehezen viselte a babakocsit, elég gyakran nyüszizett benne
Szerencsére a számára idegen helyen is egész jól aludt: első éjszaka fel sem kelt, másodikon 1-szer, már a harmadikon igazán otthon érezte magát, mert hajnalban elkezdett brümmögni és dumálni
A legnagyobb örömet számomra a kajcsizása okozta: szépen szopizott és a KANALAZÁS IS MENT!!!!
Nem vittük túlzásba a mennyiségeket, de legalább, amit előkészítettem Neki, azt megette. A lényeg az volt, hogy nem melegen, hanem langyosan, sőt néha inkább szobahőmérsékleten adtam Neki a kajcsikat. Csodák csodájára újra elkezdett inni is, mert kb. az elmúlt 1 hónapban egyszerűen nem volt hajlandó inni semmit, csak a cici kellett. Erre már az úton megivott 120 ml-t egyhuzamra, majd minden nap kb. 2-3 dl-t. (Itthon viszont újra nem iszik! De hogy miért?) A lényeg a lényeg jól sikerült a debreceni túra.
Hétfő délelőtt húgomékkal együtt átmentünk Borsodba, Anyukám szülőfalujába, ahol csak 1 napocskát töltöttünk. Marci tünemény volt ismételten, persze mindenki majd meg zabálta. Az éjszakát ismét átaludta, amit csak a szétdurrani szándékozó cicijeim bántak
Sétiztünk (nyüszivel megspékelve
) nagyokat.
Tegnap viszont a visszaútunk kész katasztrófa volt: 3/4 órányi alvásától eltekintve szinte végignyüszizte az utat.
Itthon ezt sajna este is folytatta, alig tudtuk lefektetni, majd hirtelen elaludt a vállamon. Csodák csodájára az éjszakát ismét átaludta, úgyhogy lehet, hogy fejlődőképes a Fiacskám és végre lesz egy kis nyugodalmam éjszakánként (remélem nem kiabálok el semmit és nem csak a fáradság okozta az átalvást).
Nagyon gyorsan elment ez a pár nap és csak lesek, hogy Gábor lassan újra dolgozik
El tudnám viselni az ehhez hasonló napokat...
Visszaolvasni sajnos nem volt időm, de valamit azért felfedeztem: ANDI ÜDVÖZÖLLEK ÚJRA KÖZTÜNK!
Örülök, hogy szent a béke Közted és Dia között!
Holnap vásárolni megyünk (Cora, IKEA), utána viszont megegyezés szerint Gáboré lesz Marci
, úgyhogy akkor szeretnénk Mindegyikőtöknek írni!
Puszi: Melinda