Sziasztok!
Én is már nagyon régen írtam, egyrészt elfoglalt anyukaságomból kifolyóan, másrészt mert csak telefonos net van itthon, amit ugye nem is igen használunk, de hát ez van. Ja és van még egy ok: kishitűségemből fakadóan nem feltételezem, hogy olyat tudnék írni, ami bárkit is érdekel.
(Bár most mégis erre vetemedtem)
Viszont folyamatosan olvaslak titeket, amiből sokat tanulok.
A gyerekek egytől egyig nagyon édesek, nem is nevesítek, mindenki vegye magára.
Nálunk most kicsit jobb a helyzet, mert apa itthon van velünk (pedagógus) és így könnyebb a dolgok végére járni (eddig csak este fél nyolckor jött haza többnyire), bár van, hogy mind a ketten olyan jól elbabázgatunk, hogy este rádöbbenek, hogy megint csak egy egyszerű kaja főzése, esetleg a mosogatás és Beni ruháinak kivasalása (vagyis a minimum) történt meg, pedig már hónapok óta nem volt nagytakarítás, amit már nem ártana megejteni.
Napirend: Benedek átállt éjszakai üzemmódra: éjfél előtt nem alszik el, igaz, ezután alszik 9-ig, utána még apával alszanak 11-12-ig. Napközben többnyire ébren van, ilyenkor igényli, hogy ott legyünk a közelében, különben üvölt. A hordozóban sajnos nem nagyon szeret lenni, és a babakocsiban sem nagyon. Ha elmegyünk sétálni, babakocsival indulunk és többnyire kenguruban jövünk haza, mert kb. fél órát, max. ¾ órát marad el a kocsiban. Ezután pedig olyan hangerővel áll neki üvölteni, hogy mindenki azt nézi, hogy kínozzuk szegény gyermekünket.
Szopi: napközben eleinte 3 óránként, este nyolctól viszont nagyjából nonstop szopizna éjfélig. Ez okozott már kis gondot, mert hát a készletek végesek… hogy magyarázzam el a cicinek, hogy éjjel 9 órán át nem kell tejet termelni, de este aztán jó sokat?… Szerintetek mit kéne tennem? Éjjel fejni és ha esetleg nem elég neki este a kaja, azt odaadni? Egyszer-kétszer volt ilyen, de vártunk fél órát és végül is lett annyi tejci, amennyi kellett. Egyszer próbáltam fagyasztott tejet adni, de nem jött be. Egyébkent Beni cumisüvegből nem tud inni, akkor már inkább pohárból…
Játék: mi is beszélgetünk, énekelünk sokat, meg Beni most már rengeteget mosolyog is, amivel persze levesz a lábáról mindenkit. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én teljesen elfelejtettem, hogy milyen versikéket, mondókákat, énekeket tanítottak nekünk anyuék, és már ők sem emlékeztek csak egy-kettőre. Viszont van egy segítségem ezügyben, már nem tudom honnét töltöttem le, de megpróbálom feltenni ide, szerintem tökjó, anyuékkal egyik nap órákon át énekelgettünk, megpróbálva kitaláni, hogy is van a dallam…a párom már kiakadt a folyamatos kornyikálástól.
Tévé: a baba nem abban a szobában van, ahol a tévé … és hát én sem.
Úgyhogy csak az Életképeket szoktam megnézni (meg vasalás közben bármit, ami éppen akkor van), lehet, hogy kőkorszaki, de inkább rádiózunk.
Alvás: be kell, hogy valljam, velünk alszik a gyermek
. Nem tudom mikor alakult így, mert eleinte a kiságyában aludt. Talán a maratoni szopizások miatt, a kezdetektől képes egy-másfél órán át enni, csak hogy szorosan mellettem lehessen Úgy néz ki, szüksége van a testközelségre. És én se nagyon bánom a dolgot, bár annyira tud bújni, hogy mindig leszorít az ágyról és nincs egy nyugodtan átaludt éjszakám sem, mert gyakran felébredek megnézni mi van vele. Szóval ennyit a kiságyon díszelgő légzésfigyelőről… Bár, legalább nem rajtam alszik
Timurr, nem tudom, te hogy bírtad, bár Maja még nem olyan súlyos, de a Beni hét kilójától behorpadnának a bordáim.
Súly: mi is mindig megkapjuk, hogy : ’ne mond már, hogy két hónapos, ez a gyerek legalább 4 hónapos’ Hát persze, egy idegen biztos jobban tudja mennyi idős a gyerekem…:D. De úgy látom, kezd lassítani a tempón, ami nem is baj, mert épp elég hurcolászni a ’kis’ drágámat.
Munka: nekem nincs hová visszamennem, mert határozott idejű szerződéssel voltam, a főnököm meg lecserélődik addigra. Ráadásul a férjem állása sem egy életbiztosítás. Meg aztán itt vidéken a kapcsolati tőke az elsődleges szempont, az az ami nekem nincs. 28 évesen még nem volt egy jó állásom (PSZF és Agrár végzettséggel), nemhogy karrier! Az eddigi legjobb ajánlatot akkor kaptam, amikor még a terhesség elején vészes hányással otthon fetrengem lavórral a kezemben. Õszintém elmondtam mi a felállás, meg a fontossági sorrend, úgyhogy erről ennyit.
Ne haragudjatok, hogy idetolakodtam és ráadásul ennyit írtam, de most volt hozzá időm, hangulatom, stb. Akit nem érdekelt, úgysem olvasta el.
Üdv mindenkinek!
Franciska