Hali!
Csak beugrottam megköszönni a dicséreteket a lányom és a pocim nevében.
Majd még egyet felteszek, ami áprilisi állatkerti, ott már a lányka is látszik, és az is, hogy mennyire tetszik neki a simogató.
Annyit még hozzátennék, hogy már 13 kilót híztam, de valahogy nem tudom, hogy hová, mert tényleg nem látszik (aminek persze örülök).
Falina,
mit csinálsz te éjnek idején a számítógép előtt? Tessék aludni!
Törlőkendő: mi Pampers sensitive-et használunk, nekünk elsőre bevált, ezért a többit nem is próbáltuk. Mikor kicsi volt, akkor nem is használtam itthonra, csak a csap alatt lemostam a popót, de aztán elkezdett kiugrálni a kezemből a gyerek, és úgy éreztem, jobb a békesség. Lehet egyébként még vizes vattával/pelusdarabbal is tisztítani, én olajos vattával szoktam még picit áttörölgetni.
Nyúlné,
a nővéred lánykái nagyon szépek!
Kupiról: komolyan nem értelek benneteket!
De majd meglátjátok milyen az igazi kupi, ha már 1-2 éves lesz a gyerkőc, képet inkább nem tennék fel.
Szilvi,
én korábban azt gondoltam, hogy parázós anyuka leszek (bizonyos szempontból az is vagyok, de inkább a világtól féltem a gyereket), de érdekes módon a férjem sokkal hamarabb leszedi az asztal tetejéről vagy máshonnan, mint én. Valahogy úgy érzem, hogy meg kell tanulnia, hogy onnan le is eshet, azon kívül ha állandóan féltem, akkor ő is átveszi ezt, és nem mer megtenni dolgokat. (Persze vannak azért határok nálam is.
) Az állatokkal kapcsolatban meg egy ideig nem szerettem, ha a közelében voltak (hivatkozván a gyenge immunrendszerére, ráadásul a keze meg állandóan a szájában volt), de kb. 9-10 hónapos korában már simogatott kecskét az állatkertben, meg anyóséknál a kutyákat is (utána alapos kézmosás).
Persze az utcai kutyáknál én is pont úgy szoktam, ahogyan többen írták, hogy csak akkor simogatunk, ha megkérdeztük előtte a gazdáját, és mindig van nálam nedves törlőkendő kéztörlésre.
A betegségektől én is féltettem, főleg a legelején, hozzánk pl. csak rokonok jöhettek látogatni két hónapos koráig (mondjuk influenza szezon is volt). Szerintem a másodikkal már könyedebben veszem ilyen szempontból is a dolgokat, bár ki tudja, lehet, hogy megint kibújik belőlem az anyatigris. Egy dolgot utáltam nagyon az elején, hogy az összes rokon a kezét puszilgatta, amit persze rögtön a szájába vett, az összes kórokozóval együtt. Meg is mondtam nagyon határozottan, hogy inkább a feje búbját puszilgassák.
Textilpelenka: én 20-at vettem az elején, aztán még 10-et, mert sokat bukott a lányom nagyon. Ezekből 4-et negyedbe vágtam és beszegtem, mert ezekkel a kisebbekkel jóval egyszerűbb a száját törölgetni szopi vagy bukás után, ezek lettek nálunk a "köpikendők".
Hálózsák: Gabi is hálózsákban alszik (vagy inkább aludt, mert a nagy melegek óta csak egy szál pizsiben, és már nem is fogadja el a hálózsákot, jaj, mi lesz itt télen!?), és roppant kényelmes. Õ rengeteget forgolódik, és a takarót csak lerúgná vagy belegabalyodna. A mi hálózsákjaink is ujjatlanok, és a hőmérsékletnek megfelelően kap alá hosszú vagy rövid ujjú cuccot.
Ijesztgetésről: nekem az első gyereknél nem igazán volt ilyen, igaz, hogy én rengeteget feküdtem, szóval nem nagyon találkoztam senkivel, aki rémisztgethetett volna.
Most viszont! Úgy utálom, hogy mindenki azzal jön, hogy túl kicsi a korkülönbség (nem is az, pont két év), milyen nehéz feladatot vállaltam magamra, meg azok a sokatmondó pillantások és homlokráncolások, mikor mondom, hogy direkt így terveztük! Komolyan furcsállom az embereket. Ja, a másik dolog (erre érdemes előre felkészülni szerintem), hogy mikor az elején sétáltunk a lányommal pár hetesen, akkor mindig megkérdezték, hogy ilyen kis korában már ki lehet hozni? Közben néztek rám, mintha gyerekgyilkos lennék. Az ég áldja meg őket, már miért ne lehetne kivinni? Fel van öltöztetve az időjárásnak megfelelően, a friss levegő meg nem árt neki. (Annál inkább az ilyen primitív kérdezgetők, akik ezek után közel hajoltak, meg akarták fogni a kezét, simogatni az arcát, jaj.) Na mindegy. Mindig lesznek okoskodók, ez tuti, el kell ereszteni a fülünk mellett.
Mosás/fertőtlenítés: én a textilpelenkákat mindig 90 fokon mostam, mert a pelenkázón gyakran kakisak lettek peluscsere közben, utána meg kivasaltam őket (talán a lányom fél éves koráig?). A ruhákat simán mostam, de a mieinktől külön, és öblítő nélkül (a lányom pettyesedett tőle), és kétszer öblítettem ki (higított ecetet tettem az öblítő helyére). Ezeket is vasaltam az elején, később már csak a bodykat, aztán már azokat sem. A bútorokat Domestos-szal egyszer lemostam, és jól leöblítettem, ugyanezt a kiskáddal. Egyébként egy idő után nem csináltam nagy faksznit a fertőtlenítésből (én gondatlan anya), ugyanis mindig a szájába vett mindent, és minket is harapdált. Meg hát én amúgy sem vagyok egy nagy tisztaságmániás ember, szerintem kell egy kis kosz a gyereknek is, attól is fejlődik az immunrendszere. Állítólag a falusi gyerekek, akik állatok között nőnek fel, és mindig kint játszanak, kevésbé allergiásak.
Bimbóvédőt én nem használtam, szerintem arra jó lehet, hogy amikor az elején szopik a baba az egyik mellből, és a másikból nagyon csurog a tej, akkor fel lehet fogni vele, és be lehet tenni a mélyhűtőbe. Nekem szerencsére viszonylag hamar abbamaradt a csorgás, addig csak betétet használtam.
Cumisüveg: apukám totál kiakadt, amikor a lányomnál mondtam, hogy nem akarok venni. Olyan vicces volt, hihi.
Merthogy akkor miből adom a teát? Mondtam, hogy nem adok. Na ez még viccesebb volt, annyira nem értette.
Persze lett azért, mert én is vettem tejgyűtő zacsikat, és ahhoz járt, de szerencsére nem kellett használni. Néha egyébként jól jöhet, ha az anyukának el kell mennie valahová, de én nem vagyok az a mendegélős típus, inkább otthonülő fajta. Ja, és apukám amiatt is javasolta a cumisüveget, hogy éjjel egy szoptatást a férjem tudjon végigcsinálni helyettem, az általam nappal lefejt tejből, és én közben tudjak aludni. Csak azt nem volt hajlandó megérteni, hogy a férjem alvásszükséglete többszöröse az enyémnek, ráadásul nekem sokkal nagyobb macera lett volna nappal fejni, mint éjjel szoptatni. Persze ezt mindenkinek magának kell eldönteni, mert teljesen család- és gyerekfüggő a dolog.
Judit,
ez a madárkás történet nagyon tetszett!
Én már korábban leszoktattam a szopiról a lánykámat (érzékeny mellbimbó, plusz a lányommal való terhességi gondok miatt), és ő szerencsére egyáltalán nem esett vissza.
Remélem, nálatok is így lesz!
Talihoz minden jót, remélem nagyon jól sikerül!
Most látom, mennyit írtam, hú! Bocsi, de úgy látszik rámjött a szómenés. Most bepótoltam egy csomó elmaradt írást, de ki tudja, mikor írok legközelebb...
Kóbor
És akkor az áprilisi állatkerti kép: