Sziasztok!
Nagyon BOLODOG SZÜLETÉS és NÉVNAPOT mindenkinek, akiéről lemaradtunk!
Egy "kis" szöveges beszámoló. Előre is bocsi mindenkitől, és nem muszáj végignyálazni! De hátha érdekel valakit!
Jól sikerült az utunk, igaz hamarabb jöttünk, és még most is azt pihegem, de jó volt.
Első éjszaka Chiemsee mellett töltöttük. Kalandos volt!
Olivér nagyon jól viselte az utazást! Átlag kétóránként megálltunk pihenni vele egy kicsit, kiszálltunk, sétáltunk, megettetük. Hajnal fél háromtól este ötig mentünk.
A sátorverés nagyon tertszett a kis csibésznek. Folyton ott kódorgott és figyelte az eseményeket. Aztán persze megunta a nézelődést, és mivel matani nem volt szabad, hát leszedte az összes virágot, amit maga körül talált.
A fürdés külön élmény. Külön női és férfi mosdó volt. Guszti lenn a konyhai részen a mosogató szárító részén csomagolta ki Olivért, fölhozta az ajtóba átadta, és mentünk a zuhany alá. Hát nem tetszett neki. Valahogy gyorsan végeztem vele, kivittem az Apjához, majd visszamentem magamat is rendbe tenni.
Ezután jött a poén! Otthon hagytam a gyerek hálózsákját! Miután kdühöngtem magam, eszkábáltam neki a mellényemből és egy melegítőből hálókát. Egész kényelemesre sikerült. Azért éjjel többször megnéztem nem fázik-e, és takargattam a saját zsákommal is.
Igyekeztünk tartani az otthoni ritmust, így fél nyolckor már a vacsi tejnél tartottunk, de csemetét nem lehetett agyoncsapni. Pörgött forgott, csúszkált a hálózsákok síkos anyagán, megállás nélkül mondta a magáét, tapogatott nyönyörészet, mindent csinált ami nem alvás. Guszti már régen elaludt mire nekünk is sikerült, de még most sem vagyok biztos benne, nem én aludtam-e el előbb.
Szerencsér nyugodt éjszakánk volt, nem vertük fel a tábort. Egyszer sírt fel, de hamar visszaaludt
Reggel a tóparton reggeliztünk. Olivér kavicsokat dobált, majd ha nem figyeltünk csócsált. Szerintem végignyálaztuk fél Európát!
Nagyon tetszett neki a matatás és az eldobott kavicsok hangja.
Ulmnál megálltunk egy város széli bevásárló nyavajánál és vettünk zsákot a gyereknek, meg egy orrszipkát, mert persze azt is otthon hagytam. IKEÁban megebédeltettük Olivért, és még egy képkeretet is kaptunk valamilyen családi nyavaja miatt.
Ez az este már hosszabbra sikerült, mert nem volt ott a kemping, ahova írta a térkép. Némi keresgélés után Achenseenél találtunk egyet.
Olivér itt is leszedte az összes virágot amit ért, és a zuhanyzást méginkább utálta. Sajnos a víz sugara elég erős volt a kis bőrének, így nem is csodáltam, hogy olyan nagyon sír. Itt kicsit macerásabb volt a fürdetés, meg fáradtabbak is voltunk mindannyian. Az öltözködés pelenkázás a fűben lett megejtve. Itt nem volt pofám bevinni a mosogatóhoz a gyereket, annyira ki volt plakátolva, hogy csak mosogatásra!
Szombaton végre átértünk a franciákhoz. Érdekes volt, mert szinte rögtön látszott, hogy átléptük a határt, holott ugye az nincs is. Megváltoztak a települések. Nem voltak olyan nettek, mint a német oldalon, ahol talán még egy porszemet sem találna az ember a párkányon. Itt kicsit porosabb, avétosabb volt minden. No nem koszos, csak nem olyan frissen vasalt mint a határ túloldalán.
Hatalmas mezők, gazdasági területek voltka, és szinte semmi fa. A merre az szem ellátott mindenütt búza és más takarmánynövény téglalapjai terültek el, imitt-amott egy falu. A parkolók sem voltak olyan "komfortosak". A legtöbb csak egy kiszögelés volt az útból, ha árnyékosat és padosat akart az ember, akkor várnia kellett hogy kb 50km-ként lásson egy táblát, ami ilyen parkolót jelzett.
Aznap estére már Párizs közelében szálltunk meg Plessis-Feu-Aussous nál egy régi uradalom kertjében kialakított kempingben. Nagyon kényelmes helyet találtunk magunknak, és olyan kevesen voltak, hogy csak na. Konkrétan a környékünkön senki. Valahol hátul volt két-három lakóautó.
A zuhany rendes volt, bár egyik kezeddel folyamatosan nyomni kellett a gombot, így hárman fürödtünk, hogy a gyerek egyszer tiszta legyen. Guszti fogta én mostam. Még jó hogy nem volt elkülönítve a női és férfi részleg!
A wc volt még kalandos. Kettő talpalós és egy csészés. No, ekkor örültem igazán, hogy ilyen kevesen voltak!
Miután felvertük a sátrat, elmentünk kenyérért. Mindössze 15km-t kellett autózni, mire találtunk egy péket, mert a hypermarché nem akarta, hogy megtaláljuk. Igaz a péket is a kirakat miatt találtuk meg, nem a kiírás alapján. De hamar megjegyeztük mi is a pék franciául. Kicsit bántam, hogy mégsem mentem francia tanfolyamra!
Vacsora alatt kellemes meglepi ért minket. Jött egy rakás vacsoravendég! Vagy 8 kacsa! Miután kikunyerálták az adagjukat szépen letelepedtek körénk, Olivérnek karnyújtásnyira voltak. OLyan helyesek voltak! Remélem jók lesznek majd a képek!
Már kezdtünk belejönni a dolgokba. Olivér 10-11ig bolondozott, csak azután volt hajlandó elaludni.
Vasárnap elindultunk az út tényleges oka végett a városba, hogy végre megnézzük a repülőgépeket. Beautóztunk a külvárosba, az ajánlott parkolóig, ami nem egészen az volt, mint gondoltuk. Már parkolónak parkoló, csak egy másik. Ám mivel vizet úgyis kellett venni, és sokan mentek egy irányba kosarakkal, hát követtük őket. És megtaláltuk az afrikai piacot! Volt ott minden! Ráadásul 35ft volt üvege! Ez csak azért fontos, mert azzal riogattak itthon, hogy nagyon drága ott a víz. Olyan kavalkád volt, hát még illatok! Egypultnál fűszereket árultak hatalmas kupacokban, máshol 500ft volt egy kiló gyömbér. Fájt is a szívem érte!
Felszerelkezve a vízzel elindultunk megkeresni a másik parkolót. Megtaláltuk, a buszmegállóhoz is odakóvályogtunk, ám mégsem stimmeltek a dolgok. Némi vergődés után bemetróztunk a városba, ahonnan indultak a buszok, amik közvetlenül a kiállítás területére vittek minket. Nagyon profin meg volt szervezve, pillanatok alatt fenn voltunk a buszon, pedig tekintélyes tömeg várakozott rá.
Kiérve, kicsit elkámpicsorodtam. Sehol egy árnyék! Kinn álltunk a tűző napon fél kettőtől! Guszti nem is vette észre, hiszen neki volt mit nézni bőven, de mi egy kicsit kitikkadtunk! Rengetegen voltak! Láttuk azt az új kétszintes gépet is, az Airbus A380-t. Tényleg hatalmas, de amikor repült olyan könnyed volt, mint egy balerina!
Amikor elkezdődött a vadászgépek bemutatója, Olivér kicsit megijedt, de nem hagyta, hogy befogjuk a fülét. Olyan átkozottul hangosak voltak, hogy csak. Végül csemete olyannyira elfáradt, hogy lefolyat a hátihurcigában szinte. Kivettem és kézben vittem tovább, de muszáj volt Gusztit megkérni, hogy menjünk.
Visszafelé nagy nehezen megtaláltuk a buszmegállót, ahol olyan tömött sorokban álltak, hogy egészen megijedtem! Az még csak hagyján, hogy sokan, de a tűző napon! Ám szerencsénkre az egyik szervező észrevett minket, és előre vitetett egy rendőrrel a buszhoz. Azt hiszem mormogott valamit a rendőr az orra alatt, de nem értettem. Megvolt a véleménye arról, hogy egy ennyi idős babával mászkálunk olyan helyekre. Hát... valahol igaza volt.
A buszt végig felvezették a rendőrök, de sajnos másho állt meg, így még gyalogolhattunk jó darabon vissza.
Végre "hazaértünk"! Nem is kellett ringatni egyikönket sem! De észrevettük, hogy csemetének kijött 3 foga, és kettönk közt megtette az első önálló lépéseit is! Így ünnepeltük az első szülinapját!
Eredetileg úgy volt hétfőn délután együtt bemegyunk megnézni Párizst, de Olivér nem aludt rendesen délelőtt, így nem mertem vállalni vele az utat. Beküldtem Gusztit egyedül, így én is kíváncsi vagyok, milyen képeket csinált. Azt mondta nagyon szép volt, majd elmegyünk egyszer együtt, ha majd hozzámegyek!
Kedden LOire völgyét vettük célba. Estére Chambord mellett egy nagyon dögös kempingben szálltunk meg. Rengetek pici gyerek volt. A zuhanyzók közt volt olyan amiben gyerekkád volt kialakítva a mosdó mellett, ráadásul ha ráraktad a tetejét, pelenkázonak használhattad. Szóval írtó dögös volt!
Volt uszómedence, pezsgőfürdő, pici gyerekeknek játszórész, szóval minden ami kell. Ez is egy régebbi kastély kertjében volt. Gondolom így használják ki azt a hatalmas kertet, ami tartozik egy-egy ilyen épülethez.
Csak egy valami nem stimmelt . Az éjszaka kirókáztam a vacsorára elfogyasztott székelykáposzta konzervet. Volt nagy túrázás a wc és sátor között. Az utolsó "adaggal" sajnos így is cak egy bokorig jutottam, pedig tényleg közel voltunk a vízesblokkhoz.
Az éjszaka sajnos hatással volt az egész napomra. Fájt mindenem búbtól lábujjig, de nem akartam elrontani a napot, így mentünk kastélyokat nézni. Kettőt láttunk, nagyon szépek voltak, főleg a kertek!
Estére, mire jobban lettem, Guszti kezdte a műsort. Vacsorára a kemping éttermében ettünk, de meg kell mondanom soha ilyen rosszat még nem ettem! Grillezett csirkecomb volt sültkrumplival. A csirke olyan száraz és íztelen volt, hogy még egy szószos salátával is megfulladt volna tőle az ember, nemhogy így magában. Guszti ki is rakta.
Másnap Elég rosszul volt Emberem, én szerencsére túl voltam rajta. Nekiindultunk az ország északi tengerpartjának. Hosszú volt az út és fárasztó. Már elég késő volt mire Cabourgban egy tengerparti négy csillagos kempinget kinéztünk, majd adatfelvétel után bementünk.
Először csak az zavart, hogy a fák lombja le volt vágva, így csaka avállmagasságig érő sövény adott árnyékot. Ám úgy gondoltuk úgyis a parton leszünk, és már jó ez is csak ne kelljen sátrat verni néhány napig, se az autóba beülni. Majd elmentünk fürdeni.
Az egy dolog, hogy elég leszakadt volt a zuhany, de a zsetonos zuhanyból először jéghideg, majd tűz forró víz jött. OLyannyira meleg volt, hogy nem tudtam aláálni, mert égetett.
Szerencsére Olivér kapott pár napja egy kis lavórt és őt abban fürdettük, de itt ebben a zuhanyban még csak olyan helyet sem találtunk, ahol rendesen le lehehett volna fektetni a pelenkázáshoz. És itt lett elegem! Ráadásul Olivér egy két napja alig evett valamit, ez is zavart.
Másnap lementünk a tengerhez, ahol nem volt semmi. Eszkábáltam egy kis árnyékot a gyereknek, de a sok homok mindenébe belement, a cumija is tiszta homok volt állandóan. Pilanatok alatt dög meleg lett, a sátrunkba ne mehettünk, mert ugye az is napon volt, így egy eldugott fás részre mentünk a zuhany és wc-k közé. Olivér aludt egy jót az árnyékban. Guszti kezdetben azt szerette volna, ha maradunk még egy napot, de amikor megjöttek a felhők, azt mondta, hát menjünk.
Így mielőtt elkezdett esni gyorsan összecsomagoltam magunkat és este 5-kor elindultunk haza. Jöttünk folyamatosan, így szombat eset fél nyolcra meg is érkeztünk. Olivér csodálatosan viselte ezt a hosszú utat. nem volt semmi hiszti.
Hát így történt.
Összességében nagyon jó volt, Olivérnek is tetszett, főleg a sátor.
A konklúzió mindössze annyi, hogy ilyen pici babával nem szabad köutat tervezni. Max. egy két hely, és azokat körbejárni. Kell a bázis.
Na de majd legközelebb okosabban!
Jó hosszú lettem, pofátlanság, de ígérem képeket nem küldök, hanem arra a címre teszem fel, amit már megadtam. A kép.tár.hu-ra!
Talán holnap vagy azután már fennt lesznek, de szólok!
Sziasztok!