Sziasztok lányok!
Nagyon szépen köszönjük a gratulációkat,igazán aranyosak vagytok!
(A párom teljesen saját szándékából és felbátorodásból irt nektek,én nem is gondoltam,hogy meg fogja tenni, tudjátok ez volt élete elsö internetes-topic beiráse
)
Nagyon jól ment minden, sööööt, túl jól, sajna egyetlen doki sem ért oda a szüléshez,még az sem, aki a kórházban volt.
PEdig az elsö gyanús jelre indultunk is be, hajnali 4-kor érkeztünk be, és fél 5-kor még csak 3 cm volt a méhszáj. Folyamatosan fájdogáltam, de n türhetö volt, olyan fél óra múlva éreztem,hogy a közepesen türhetöböl nagyon brutálisba váltott át a fájás. Ekkor már 5 óra volt, szóltunk a növérnek,hogy jöjjön nézzen meg,mert ez már nem piskóta.
Azt üzente vissza,hogy ez a jó, ha fáj,mennél jobban fáj, annál jobb.
Na, én mégegyszer elküldtem a páromat, hogy hivja be a növért, mert ez már nagyon gyanús,kezdenek összeérni a fájások, amik ekkor már nagyon erösek voltak. Be is jött végre,és azonnal megvizsgált (közben mondta,hogy nyugodjak le, vegyek mély levegöt,szerintem azt hitte csak szimulálok...). De megvizsgálnia már nem kellett, ugyanis ahogy benyúlt érezte a baba fejét...Na, én még a vajúdóban voltam, a szülöszoba még pár percnyire volt, én nem tudom mikor rohantak ilyen gyorsan utoljára velem...Szegény növér kiabált a folyóson, hogy jöjjön egy orvos, és nekem meg mondták,hogy tartsam vissza,mert már jött ki a baba...Igazi nyomás nélkül, csak úgy magától jött ki a baba feje.
Sikerült beérni a szülöszobába,de még át kellet vergödnöm a szülöágyra, na ezt már nem nagyon tudtam megtenni egyedül, egyik növér húzott, a másik tolt, a haradik közben visszatartotta a baba fejét,MERT MÁR félig kinnt volt. Átkerültem az ágyra, átfordultam a hátamra, és kicsusszant Dani egy-az-egyben. 5 óra 15 perckor. 3470 gramm és 50 cm.
Már elvágták a zsinórt,mikor három talpig beöltözött doki beállitott, de már csak gratulálni tudtak...
Utólag mondta a növér,hogy igazam volt, ténlyeg jött a baba, és tényleg nagyon gyors volt, direkt elöre elmondtam neki az elözö szülésemet is.
Szerencsére nem repedtem, nem vágtak, két apró öltést kaptam, de nem is éreztem azt sem. És szerencsére semmit nem érzek, délben már megfürödve vigan üldögéltem a helyemen, esküszöm , ha nem láttam volna Danit mellettem, nem mondtam volna, hogy szültem.
Hálistennek, semmi bajom, nem kellett semmi fájdalomcsillapitó se elötte, se utána, igazán nagyon jól érzem magam.
Tegnap dél körül jöttünk haza, egy zabagép Danival, két óránkét eszik, és már rendes mennyiségeket,mert másfél nap alatt négy kakit produkált...
Elsö éjszakánk is jól telt, aludtunk együtt négyen, néha etettem, de egyébiránt irtó nyugis volt minden.
Mindenkinek hasonló könnyü szülést kivánok, én igazán nem is tudom miért kaptam a sorstól ekkora ajándékot,hogy ilyen könnyen jönnek a babáim... Nagyon boldog vagyok, és már fülig szerelmes a legkisebb fiamba...
Itt van két kép, egy a kis családunkról,és egy duóban Danival:
Sziasztok
Barbi