Sziasztok! Most értem vissza a kórházakból, mert kettőben is voltam, igaz a másodikban már babalátogatás céljából!
Ma reggel visszamentem az Istvánba a leleteimért, a várt leszúrás meg háborgás valamilyen szinten meg is történt, de aztán magához tért a doki elég gyorsan, és továbbküldött a diabetológiára. Sajnos a vércukrom még mindig egy kicsit magas, bár azt kell mondjam, nem ismerem ki magam már az értékek között, hogy mikor melyik vérvételnél mi is a határérték terhes nőknek... az 1 órás tejes-zsömisre tudom, hogy a határérték valahol 7-7,5 mmol/L, de ennél a 75 grammos cukros lötyinél tudja valaki?
Mert az első (éhgyomri) vérvételem 4,5 lett, ez úgy tudom teljesen jó. A második (1 órás) 9,9 lett, ez úgy tudom magas, de nem tudom, mennyire magas. A harmadik (2 órás) 7,4 lett, amit már megint nem tudok, mennyire számit magasnak. Vagy egyáltalán magasnak számit-e.
A diabetológus nem igazán tűnt úgy, hogy nagyon aggasztanák ezek az értékek. Holnap vissza kell mennem még egy vérvételre, és azt mondta, csökkentsem a cukrot meg az édességet, adott is egy füzetet, de szigorú diétára nem fogott... Viszont azt mondta, az a 10 kiló amit eddig hiztam, sok, és emiatt szigorúbbnak tűnt mint a vércukrom miatt. Úgyhogy a legújabb diétám (figyelitek hány volt már eddig?) a cukormentes, szénhidrátkorlátozott diéta. Megpróbálom elkezdeni számolgatni a szénhidrátokat, akarok venni egy kis digitális konyhai mérleget, azt elszórakozom vele. (Imádok mindent aminek gombja van.) Egyáltalán nem fog megártani, ha több zöldséget és kevesebb tésztafélét eszem.
Viszont visszatérve a kórházakra. István után bementem a Péterfyben meglátogatni egy nyári babás sorstársamat aki két nappal ezelőtt szült ott. Õ nagyon-nagyon dicséri az orvosát/orvosait is meg a kórházat is. Azért van több orvosa is, mert az orvosa adott maga helyett egy helyettest ha netántalán ő ne lenne elérhető, és az a második orvos nagyon levette őt a lábáról, bár mintkettőt lelkesen dicséri. Végigvezetett a gyermekágyas osztályon is, de a szülőszobákra már nem kukkantottunk be. Kétségtelenül a gyermekágyas osztály jobban tetszik a Péterfyben, kultúráltabb helynek tűnik mint az István. Ott pl a nőgyógyászaton mindig kritikán aluli a WC, de a vajúdó viszont gyönyörű és modern. Ellenben nincsen alternativ szülőszobaa Péterfyben, sem kád, meg ilyenek. A helyettes doki, aki éppen ott volt és be lettem mutatva neki, tényleg nagyon aranyos volt, de kapásból császározni akart, ahogy meghallotta, hogy milyen rossz a szemem, és lelkesen mesélte, hogy milyen tuti gátmetsző technikája van, én meg ugye nagyon a gátvédelemre utazom, és császárt se akarok, mert én úgy tudom és gondolom, elavult nézet, hogy a rövidlátás automatikus császárt jelent. (Amerikában pl ahol amúgy imádnak császározni, ilyenről még nem is hallottak.) A szemfenekemet megnézték, az ép. Akivel a kórházban beszélgettünk anyuka, vagy akire rákérdeztem, senkinek nem volt úgy természetes szülése, hogy ne ők inditották volna be, vagy segitettek volna rá különböző módon. Én meg nem szeretném, ha nyákdugó távozása vagy magzatviz elfolyása után automatikusan rákötnének az oxitocinra. Azt szeretném, ha hagynának békén mindenféle beavatkozás nélkül. Én bizom benne, hogy a saját szervezetem tudja mit kell csinálnia.
Úgyhogy azt hiszem, maradok a dokimnál, legalábbis egyenlőre. Úgysem ő lesz velem a szülés alatt, hanem inkább a szülésznő, de leginkább a párom meg a hugom.
És legalább a saját dokimról tudom (tudni vélem), nem akar automatikusan császározni, beinditani, oxitocinozni, stb... legideálisabb esetben én ülök a kádban, és doki nem is kell a szüléshez.
rokica
29+2