Muki,
nálunk a ded ugyanezt a visítást csinálja a cumival, elengedi, kapkod, szív. Már rájöttem, hogy ilyenkor a pocija bántja, mert a visításra tátott szájában felpöndöríti a kis nyelvét mint egy gyík. Maszírozás szokott segíteni nálunk. Ez csak egy tipp.
Borbolya,
köszi a biztatást
Rokonoknál próbálj meg kőkemény lenni. Öcsém eljegyzésén a 4 hetes Ákost ingerelték túl, aztán mondtam, hogy itt a vége, elvittem egy nyugis szobába, és bealtattam. Nem értem miért "vadulnak be" ált. az emberek egy csecsemőtől.
Edit,
Adél egy igazi kisangyal.
Légyszi írd meg mit kell intézni a keresztelőhöz?
Az eü helyzet szerintem is szörnyű, az ember olyan dühös, hogy hiába váratják, tényleg az lenne a legjobb, ha nem kellene menni ilyen intézménybe, de sajnos nem lehet megtenni. Meg azért vannak dolgok, amik nem a pénzen múlnak, mert egy kis emberséggel sok mindent másképp lehet csinálni.
Zsuba,
Balázs nagyon aranyos, látom neki is kék Nuk cumija van. Ákos is csak azt hajlandó elfogadni, és ha az nincs meg, akkor vadul keressük Apával. Ilyenkor mindig jót nevetek magamon.
Kata,
nekem a kórházban már másnap bedurrant a tejem. Annyi volt, hogy öntöttem ki, mert ott nem tudtam vele mit csinálni. Még mellgyulladásom is lett ott hirtelenjében. Aztán itthon is volt tejem annyi, hogy fagyasztottam le. Büszke is voltam magamra, hogy megy ez nekem, én leszek a sokáig szoptató mama. Még a tápot sem váltottuk ki amit a dr. nő felírt. Aztán lejjebb kellett adnom a nagy büszkeséget.
Tej mizéria: Jobb lenne, ha az arany középút lenne, és nem a ló egyik oldaláról buknánk át a másikra társadalmilag. Ki a fene szeret mű kaját adni a gyerekének, amihez sterilizálni, forralni stb. stb. kell. Aztán egy hosszabb kirándulásra is tervezni kell, hogyan legyen a tápi szállítva.
Több segítség sem ártana a kismamáknak. Ma sokan külön laknak a szülőktől és mindenki küzd ahogy tud. Anyósomék még mindig nem hiszik/vagy értik (?), hogy nem igazán sikeredik a dolog, még mindig azt mondogatják, hogy szopikázzál sokat Unoka. De hát azért van két fülünk ...
Házimunka,
valaki írta, hogy mindig olyanba kezd, amit abba lehet hagyni ha szólít a Ded, és végülis a legtöbb házimunka otthagyható. A másik dolog meg az, amit anyukám szokott mondani, hogy a fiam egy angyal. Ma is a pihenőszékébe tettem "legelni" és rájött, hogy Fülest ha megüti mozog és hozzáér az arcához. Ott kacagott, én meg lestem, de nem zavartam meg. Egyszercsak ásított két nagyot és bealudt.
Milyen érzés anyának lenni?