Maminti!
Igérem miután hazaérek, helyzetjelentést küldök!
Most még van ezzel együtt 2 órám a suliban (helyettesítek, gyorsan leadtam az anyagot, és a gyerekek kérték hadd netezzenek...
). Utána még lesz 1 szabad órácskám, sajna pocsék az idő, így nem tudom még mit fogok csinálni, délre megyek Uh-ra, remélem nem jön semmi közbe. SAjna most is fájdogál pocim...
A netfüggőség nálam is volt egy darabig, aztán rájöttem nem maradok le semmiről, ha nem azon lógok állandóan, sőt még a házimunkával is végzek, így ha egész nap otthon vagyok, akkor 2-szer v. 3-szor kukkantok be, és szigorúan csak akkor, ha az aznapra kitűzött dologgal kész vagyok, mert a gép előtt iszonyúan gyors repül az idő!
Tegnap fiamék év végi műsort adtak a szülőknek a suliban. 2.-os volt, és jövőre új tan.néni lesz. A végén virágot adtak át, és a köv.-t énekelték:
Nincs senki olyan szép,
Nincs senki olyan jó,
Nincs senki olyan mint az én anyám.
Õ fogja a kezem,
Õ sír ha elesem,
Õ mindenem, mert ő az anyukám.
Ha valaki bánt,
Õ sír és megölel
Ó Istenem csak Õ ne hagyjon el.
Mindenki sírt, és úgy képzeljétek el, hogy amikor nekem elkezdtek folyni a könnyeim, Martin is elkezdett sírni, és Viki az ölemben ült, ahogy meglátta, hogy Martin sír, ő is elkezdte... Még most is összeszorult a gyomrom, ahogy leírtam, és majdnem elsírtam magam. Viki, amikor este elénekeltettem Martinnal, hogy leírjam a szöveget, megint elkezdett sírni, és bújt oda hozzám, győztem nyugtatgatni, meg mondani neki, hogy anya örömében sírt.
Bocs, ha hosszú lettem.