Köszönöm, kirázott a hideg, hogy ilyen kedvesek vagytok és emlékeztek rám, pedig jó rég eltűntem.
Cat, igen, suliban dolgozom, év végi dolgozatírás+műsor a szülőknek, a gyerkőcök meghülyültek, fáradtak, itt a meleg, de ki kell bírni....
Vicával néha csetelek, ő jól van, nagyon boldog és nem izgatja magát a babakérdésben, úgy tűnt nekem, megnyugodott.... ezzel a hozzáállással biztos hozzájuk is hamar beköszönt a baba. Zsével tartom a kapcsolatot, ő is jól van, a nagylánya meg a munkája leköti minden idejét, ő sem stresszel, remélem, ott is lesz baba hamarosan. Én titokban reménykedtem, hogy majd együtt babázok vele, és még nem adtam fel a reményt, hogy még idén bebabásodik.
Jovika, Humi! Egyre többet gondolkodom én is az amnion. Ugye, én már 38 vagyok, jövő csütörtökön megyek a genetikai tanácsadóba. Remélem, nem ott kell majd döntenem, az AFP előtt. Az amnioról annyit hallottam egyre több helyen, hogy nem ér sokat, csak azért küldenek mindenkit oda, hogy a statisztikát növeljék a szúrások számával. Sőt, tegnap a gondozóban beszélgettem egy lánnyal, aki az első babájánál megcsináltatta az amniot, negatív lett, majd a hetedik hónapban sima uh-s vizsgálatnál kiderült, hogy a baba nagyon beteg. Időre megszületett és 11 napot élt, kromoszómarendellenessége volt.
Bocs, hogy ilyen rémhírekkel jöttem, de úgy éreztem ezt tudnia kell mindenkinek, aki az amnion gondolkodik.
Viszont Humival vitatkoznék, állítólag az amnio kb. 85-90%, a vérvételes vizsgálat pedig 70-80%-os biztonságot ad.
Hát ez van. Nagyon erősen gondolkodom a vérvételen én is, már csak azért is, mert mióta láttam mozogni a babámat és hallottam a szívét verni, nem vagyok biztos benne, hogy alá tudnám írni a halálos ítéletét. Ha bármi baja van, együtt kell vele élni, mert Istentől kaptuk őt. A vérvizsgálat a Down-kórt pl. kimutatja, számomra ez tűnik elég rémisztőnek. Persze, biztos a többi rendellenesség is borzasztó, de ha ezt kaptuk, akkor ezzel kell együttélni.
Moat sajnos mennem kell dolgozni. Szép napot!!!!!