Sziasztok!
VÉgre újra itt vagyok most már Fannival együtt a neten.
Bocs hogy eddig nem jelentkeztem, de egyszerűen nem tudunk betelni a kis aranybogárral. Egyfolytában gyönyörködünk benne, olyan hihetetlen, nem bírjuk letenni, a mellkasunkon fekszik. Ennek persze az a végeredménye, hogy hulla fáradtak vagyunk-voltunk. Nappal mint a kisangyal alszik, de éjjel úgy visít mint a kismalac. A kórházban teljesen nyugodt voltam, hogy egész nap elvolt, de úgy látszik ott is az éjszakás nővéreknek csinálta a ramazulit és reggel mikor mentem érte , minden gyerek sírt, de ő mint a maszületett kis bárány feküdt.
Úgyhogy éjjelente 3 órán át ringatja a férjem, a háta olyan izomlázas lett, hogy szinte mozdulni is alig bír. 4 napja alig aludtunk, mert még nem fogtuk fel, hogy változtatni kell eddigi alvásritmusunkon. Ma volt az első éjszaka hogy nem köztünk aludt, hanem a kiságyában. A kórházban is mondták hogy el fogjuk rontani, de ahogy megszületett, addigi MINDEN elvünket feladtuk és csak Õ van a középpontban.
A szülésről:
2005.05.23-án 19-kor megszületett Fanni császárral (54 cm, 3700 g). 5 nappal túlhordtam, (aznap még Lagával találkoztam a dokinál), de még akkor sem tágultam, viszont a magzatvízbe belekakilt, úgyhogy el kellett indítani a szülést. Először oxitocinnal próbálkoztunk, de a fájdalmakon kívül hatása nem volt a tágulásomra, így végül császározni kellett. A császárhoz beadott EDA-t meg sem éreztem, nagyon kellemes volt. A műtéttel nagyon gyorsan végeztek. Éjjel az EDA hatásának elmúlása után is jól voltam. A másnap már annál kevésbé amikor fel kellett kelni, azt jól megszenvedtem.
Rooming in-be mentem, és igazából ott döbbentem rá, hogy nem csak egy kis hajas babát kaptam akivel szórakozgathatok, naphosszat elnézegethetem, mint a nagyszülők, hanem felelősség is van vele. Még jó hogy rákérdeztünk, hogy mikortól kell nekünk tisztába tenni, mert még így is kimaradt egy alkalom. Egyébként rögtön meg is kértük a csecsemősöket, hogy hagy nézzük meg ők hogyan csinálják, nagyon segítőkészek voltak, mindent elmutogattak. Na itt megijedtem, hogy a köldököt ÉN nem fogom tudni ápolni, de végül 10-szer annyi idő alatt mint a nővérek, de sikerült megcsinálnom.
Most már én is jól vagyok a császár helyét nagyon szépen megcsinálták, nekem kisebb bőrműtétnél is rondább hegek szoktak maradni.
Végülis mindennel meg voltam elégedve (szülés, rooming in, ...), köszönet a kórház dolgozóinak, hogy átsegítettek ezen a nehéz, új és ismeretlen helyzeten és támaszt, segítséget nyújtottak az új életünk elindításában.
Nem tudom ti hogy voltatok vele, de szerintem bennem hormon túltengés van, mert sokszor elsírom magam örömömben, úgy meghatódom a kis Brekkencs láttán.
Myra, CAS köszi az SMS-t, így tudtam erőt venni, hogy kicsit magammal is foglalkozzak, összeszedjem magam, leüljek a net elé.
Boglárka
2.nap
Itt meg már otthon (9. nap)