Sziasztok!
Zöld kaki:
nekünk azt mondta az orvosunk, hogy zöld, barna, sárga tök normális! Ne izgulj! Nekünk mindhárom gyerekkel volt már mindenféle!
A szivárvány összes árnyalata...na jó, mondjuk rózsaszín csak egyszer, de az egy játék műnyag darabkája volt
Babus
Lesz ez még ígyse! Nem akarlak keseríteni, de én még most sem alszom végig egy éjszakát sem, pedig 5 éves a legnagyobb. Azóta nem volt egy teljesen átaludt éjszakám. De vígasztaljon, meg lehet szokni, sőt, valahogy átáll az ember szervezete erre az üzemmódra. Engem már csak az borít ki, ha Bálint mondjuk 5-ször sír fel éjjel és üvölt közben, hogy Mamamamamama!!! Ilyenkor ugrani kell, mert a többieket is felveri. Õ alszik a legnyugtalanabbul pedig már 2,5 éves
És nekem a recept, hogy vissza tudjak aludni, hogy nem gondolok semmi komolyra. Igyekszem a mindennapi gondokat ilyenkor elhesegetni, mert akkor én sem bírok visszaaludni. Próbálj valami szépre, semlegesre gondolni. Nehéz, az biztos!
Háztartás:
Én nem görcsölök, nem hívok vendéget. Ha mégis jön, akkor nagytakarítok. Most hétvégén volt Kristóf szülinapi zsúrja, szerencsére jó idő volt, így a házunk közös kertjében tartottuk, azért persze takarítottam, hiszen hátha be is jön valaki.
Mosogatni a gép mosogat
Főzni én szoktam, az belefér. A vásárlás is az enyém, de akkor vagyok meglőve (ma is), ha mindhárom gyerek itthon van. Ezt is megoldjuk valahogy, de nem lesz könnyű.
Mi sokat sétálunk, játszótérre járunk, meg főiskolára, meg könyvtárba, orvoshoz stb. Alig vagyunk itthon. Bernát szereti a babakocsizást, az autózást. Bár autóval csak ritkán megyünk, inkább a nagybevásárláskor csak. Én szeretek buszozni, villamosozni
Én váltogatom a kengurut és a babakocsit.
Fürdés: esténként szoktam zuhanyozni, de azt legalább olyan hosszan, mint egy fürdés
Olyankor, mikor a férjem itthon van, vagy már Bálint alszik. Kristóf már eljátszik közben, Bernát is elalszik 8 körül.
Leírom a tegnapi napunkat, mert az nem volt semmi.
Kristófnak (mint írtam is korábban) januárban volt egy műtétje (fitymaszűkűlet). Sajnos nem gyógyult be teljesen, valami váladékozott, így most már nem lehetett tovább halogatni, újra műteni kellett. Reggel 8-ra kellett a Tűzoltó utcai II. Gyerekklinikán lennünk.
Persze pont most utazik mindkét nagymama külföldre, a férjem nem tud szabadnapot kivenni, mert év véig jegylezárások vannak stb.
Nagyon nehéz volt megszervezni a három gyerek programját, mert a sebészetre még bevihettem Bernátot, de a szobába már nem
(( Micsoda baromság, hogy egy szoptatott csecsemőt, aki testvér, nem lehet bevinni. Tudom, zavarhatná a többi lábadozót, betegséget vihet be (ezt azért kétlem), de most szakadjon szét az anyuka a két gyereke között???
Így anyut végül mégis el kellett hívnom. Õ ült kint Bernáttal a folyosón, meg sétált vele az utcán. Mikor szoptatni kellet, kimentem, addig anyu ült Kristóf ágya mellé.
Úgy terveztem, hogy busszal, metróval megyünk reggel, de nem fértünk fel a harmadik buszra sem (22-es busz), úgy döntöttem, taxit hívok. Három kerekű, igen nagy méretű babakocsint van, így féltem egy kicsit, hogy beférünk-e, de sikerült.
Mikor megjött a taxi, Kristófot beültettem, Bernátot kivettem a babakocsiból, és taxis kezébe nyomtam (kissé megrémült, de idővel magára talált, van gyereke, csak már rég nem két hónaposak
), majd összecsuktam volna a babakocsit, de közben kiesett a kereke. Míg ezen mérgelődtem, leejtettem Bernát cumiját a betonra.
A taxis nagyon rendes volt, mindenben segített, még útközben meg is kellett állni egy automatánál, mert nem volt nálam készpénz csak kártya. Bernáttal a hónom alatt kiugrottam, addig Kristóf csücsült a taxiban. Mivel nem autózni készültünk, nem volt nálam ülés. Szóval kész káosz volt. De Kristóf jól bírta, csak a kórházhoz érve dobta ki a taccsot. Szerencsére nem evett előző este óta, így nem volt vészes. A kórháznál már ott várt anyukám, aki szegény vidékról vonatozott fel, hogy segíteni tudjon.
Lihegve, de beértünk 8-ra, ahogy kérték. Ott kiderült, hogy ha nincs laborleletünk, akkor nem fogják elaltatni Kristófot. Mondtam, hogy ez remek, csak két orvostól kérdeztem meg, hogy elfogadják-e a januári leleleteket, és ugye nem gondolják komolyan, hogy megint vissza kell jönnünk egy másik napon ugyanezzel a cirkusszal. Végül ott vettek vért (Kristóf szegény itt unta el a hercehurcát, sírva fakadt. Addig tartotta magát, többször láttam, hogy lekonyult a szája széle, de mint egy igazi pasi, uralkodott magán. Ilyenkor úgy elszorul a szívem. Jobban, mint mikor sír!). Közölték, hogy felülbírálták a műtéti rendet, ezért mégsem nyolc körül viszik a műtőbe, hanem majd valamikor.
Háromnegyed 12 lett belőle! Előző este óta nem ehetett, nem ihatott. Neki még el lehetett ezt magyarázni, meg is értette, néha mondta csak, hogy ő most egy akkor húst enne, mint egy ház. Később revideálta nézeteit, és közölte, most egy sokkal nagyobb húst szeretne inkább, mint egy ház...
Kitöltöttünk egy egész foglalkoztatókönyvet, mire végre megkaphatta a kábító koktélját, amitől nagyon aranyos zagyvaságokat beszélt, és úgy csuklott, nyeklett, mint egy részeg. Ez nagyon jó találmány, mert nem sírt, nem izgult, így mi sem sírtunk, mikor felvitték a műtőbe. Azért az nagyon rossz érzés a lift előtt elbúcsúzni.....
Jó háromnegyed óra múlva hozták le, de szerencsére nem azonnal ébredt, így a remegős, sírós ébredés helyett aludt még három órát és vidáman ébredt. Múltkor az ébredés volt a legrosszabb élmény az egész műtétből. Ébredés után most ihatott, ehetett egy vajas kenyeret, és után hazajöhettünk. Ott egyszer majdnem hányt (nem volt mit) és el is szédült, de falfehérséggel megúsztuk. Még a szája is papírfehér volt!
Apukám jött értünk autóval, végig öklendezett Kristóf, egyszer hányt is, de itthon már jól volt. Úgy elfáradt, hogy hamar el is aludt, és még most is alszik (lassan 10 óra).
Bernát is jól viselte, egész nap a babakocsiban volt, de nem panaszkodott. Evett, játszott, szundikált. Nagyon aranyos testvérkéje volt Kristófnak.
Ezidő alatt Bálint a barátnőmnél volt, akinek szintén van két gyereke, de nem volt vele sem gond.
Férjem ment érte este, így itthon volt családegyesítés.
Remélem, minden jól sikerült Kristóffal, és most már elfelejtheti ezt az egész mizériát. Mondjuk addig még egy hét kamillázás minden pisilés után, esténként fütyihátrahúzás (ami most fájni fog). Szóval brrr. Szegény Kristóf!
Csütörtökön vizsgázom, de még 5 oldalt sem olvastam el a könyvből.
Segítségem addig nem is lesz.
Holnap évzáró az oviban. Van program bőven. Mi Bernáttal már mindenhol voltunk, mindenhol szoptattam és mindig nagyon jó baba volt
Szép napot (szélcsendesebbet!)
Dorka