Szerbusztok gyerekek!
Megjövök anyumtól, és mit látok? Általános depressziót. Nahát, nahát...
Szerintem ti jobban kivagytok, mint én
Zsebi, gyönyörűek a virágok. Ráadásul, mint láttad, az esküvői csokromban meg a díszletekben is kék virágok voltak, én imádom ezt a színt! Köszönöm!
Jó lenne túllenni ezen a szarságon. A melleim akkora mint a duda, fájnak is, kemények is, a hasam is fájogat szakaszosan, párom meg is kérdezte viccesen, nem keverték-e el az eredményemet?
Mondtam, nem valószínű. De tudjátok, hogy kedden még vissza kell menni... de azért ugye a sors nem fog már velem megint szórakozni, ugye??
Tegnap este amúgy tollasoztam, sült kacsát ettem meg sört ittam (igazi majális), és közben eldöntöttem, még megy egy 3.kör a nyáron, aztán több nem. Minden erőmmel rá kell feküdni a PhD szigorlatra, ami januárban lesz. Valószínű, hogy felkeresem valamelyik kisbabás alapítványt. Tudom, nem egy kívánságműsor az, de talán megnyugszik a lelkem, ha látom, hogy mennek ott a dolgok, pontosan mi is ez az egész, beszélgetek az érintettekkel. Tudjátok, mivel sok kis apróság van nálunk, de egyetlen egy kizáró ok sincs a spontán teherbeesésre (Krizsa sem tud mondani), valahol a lelkem mélyén azt érzem, nekünk spontán gyerekünk lesz, de talán 5 év múlva, amikor már nem leszek ennyire görcsös. Nagyon nehéz ezt elfogadni, de egyre valószínűbbnek tartom.
Farkasok, ti hogy vagytok? Nem csábultatok el egy tesztre?