Sziasztok!
Nálunk is felmerült már az örökbefogadás témája. De a párom mereven elzárkózott előle.
Olyan rossz volt, mert "miatta" kell lombikolnunk. Nekem nagyon rossz volt, hogy így elzárkózott a témától. Mintha neki kéne ezzel elmondania az anyaság olyan szintű megéléséről, amit egy pocaklakó és a szülés jelenthet.
Azóta is nagyon bosszant, ha rágondolok. Remélem összejön a saját és nem kell harcolnom vele azért, hogy fogadjunk örökbe!
Mi nem nagyon mondjuk el a szülőknek, hogy éppen hol tartunk, mert rémes, amit művelni tudnak.
A párom szülei egyáltalán nem tudnak semmit, mert nem akarom, hogy tudjanak. Amúgy is hajlamosak az idegeimen táncolni. Pláne azután, hogy mikor anyósom megtudta, hogy gond van és nem velem, akkor kijelentette, hogy TUDJA mit érzek, mert a párom nekik is CSAK második próbálkozásra jött össze és ő is nagyon megijedt, hogy gond van.
Na, innentől kezdve kerülöm, amennyire lehet. Még hogy tudja min megyek keresztül!!!
Az én szüleim meg folyton telefonálgatnak, hogy mi van és naponta kétszer meg akarnak látogatni. ÉS nem lehet őket leállítani!
Persze értem én, hogy aggódnak, de ha elkezdjük a lombikot, akkor tényleg nincs rájuk szükség. Csak a párom legyen mellettem és néha kapjak hírt rólatok. És ha gondom van, akkor tudok kihez fordulni (hozzátok), mert Ti segíteni is tudtok, nem csak okoskodtok!
Na, most megint jól kibosszankodtam magam! Bocsi!
Woodi
Remélem minden rendben és hamar rendbejössz!
Stella